Íme öt filmadaptáció, amelyek merőben eltértek az alapjául szolgáló művek mondanivalójától és szellemiségétől: 1. **A Gyűrűk Ura: A hobbit** - J.R.R. Tolkien mesés világát a filmváltozat szinte teljesen más irányba terelte. Míg a könyv a kaland és a felf
Előfordul, hogy a regény vagy képregény valódi esszenciáját nehéz megragadni.
Az adaptáció lényege nem csupán az, hogy az eredeti alkotást hűen lemásolja, hanem hogy egy új, sajátos élményt teremtsen egy másik médium keretein belül. Bár a rajongók gyakran hevesen reagálnak még a legapróbb eltérésekre is, sok esetben a regényekből vagy képregényekből készült filmek képesek megragadni a forrásmű szellemét. Ugyanakkor néha éppen az a lényeges elem hiányzik a feldolgozásból, ami az eredeti mű esszenciáját adta – itt van öt példa arra, hogyan is érthették félre a filmesek a regény vagy képregény mondanivalóját, amelyet adaptáltak.
Truman Capote 1958-as, magyarul is megjelent kisregényéből Audrey Hepburn és George Peppard főszereplésével rendezett filmet Blake Edwards.
Capote kisregényében nemhogy nincs semmi romantika Holly és a névtelen narrátor közt - akit a filmben Paul Varjaknak hívnak -, de még arra is van sanda utalás, hogy a narrátor meleg. A kisregény azzal zárul, hogy a rejtélyes Holly eltűnik a narrátor életéből, míg a film végén szerelmes csókban forrnak össze.
Ridley Scott kultikus filmje Philip K. Dick 1968-as regénye alapján készült, aminek még a címe is egészen más: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? A filmben a biotechnikával készült replikánsok megkülönböztethetetlenek az emberektől, és elnyerik a néző szimpátiáját. A könyvben a replikánsok - akiket az android rövidítésként andyknek hívnak - híján vannak minden empátiának, így könnyen megkülönböztethetőek az emberektől.
például robotállatokat gondoznak, mert a valódi házi kedvencek ritkák és drágák.
Nathaniel Hawthorne 1850-ben publikált regénye a 17. századi Massachusetts-öböl puritán közösségében játszódik, ahol a középpontban Hester Prynne áll, egy házasságtörés vádjával megtorlásra váró nő, akinek életét és küzdelmeit követjük figyelemmel.
A regény a kapcsolatok mélyebb és sokszor váratlan következményeit tárja fel, míg a film inkább a kapcsolat lényegére összpontosít, hangsúlyozva a szexuális szabadság fontosságát. Míg a könyv az érzelmi és pszichológiai aspektusokat vizsgálja, a mozgókép szabadon áramló vágyakat és a felnőtt kapcsolatok dinamikáját állítja a középpontba.
"A könyv egy olyan korban játszódik, amikor elvetették a magját annak a bigottságnak, szexizmusnak és intoleranciának, amellyel ma is küzdünk. Mégis gyakran csak egy 19. századi moralizáló történetnek, a házasságtörés elleni értekezésnek tekintik."
- Tedd különlegessé a szövegedet! - instruálta a rendező, Roland Joffé, aki nem csupán az évszázadot tévesztette el, hanem azt is, hogy a regény valójában nem a házasságtörésről, hanem a képmutatás elleni harcról szól.
Bár sokan eltérően vélekednek erről, kétségtelen, hogy a film és a képregény üzenete lényegesen eltér egymástól. Az eredeti, 1982 és 1989 között megjelent képregény komplex erkölcsi dilemmákat tárgyal a fasizmus és anarchizmus viszonyában, ahol V egy erőszakos önbíráskodóként jelenik meg. Ezzel szemben a film jelentősen leegyszerűsíti a központi konfliktust, és egy világosabb narratívát nyújt az autoritarizmus és a szabadság harcáról. A Hugo Weaving által megformált V hőssé válik, aki a szabadságért vívott küzdelmét a nézők számára inspirálóvá teszi.
Isaac Asimov 1950-ben publikált novellafüzéréből készült el a Will Smith főszereplésével készült film, amely kezdetben nem is adaptációs célzattal indult, hanem Jeff Vintar eredeti forgatókönyvéből akarták megvalósítani. A történet középpontjában egy emberi nyomozó áll, aki egy olyan bezárt szobás rejtélyt próbál megoldani, amelyben minden gyanúsított robot. Amikor azonban a projekt lelassult, a 20th Century Fox arra kérte Vintart, hogy fűzze össze a forgatókönyvet Asimov Én, a robot című novelláival. Mivel a kötet különböző történetei csupán laza összefonódásban állnak egymással, végül csak néhány motívumot emeltek át a filmbe: ezek közé tartozik például egy Susan Calvin nevű karakter és Asimov A robotika három törvényének koncepciója.
