Öt és fél évszázada, 1493. augusztus 26-án távozott az élők sorából Kinizsi Pál, a magyar történelem egyik legendás alakja. A bátor hadvezér és vitéz harcos emléke mind a mai napig él a köztudatban, hiszen tettei és hőstettei a magyar nép büszkeségének ré

530 évvel ezelőtt, 1494. november 24-én hunyt el Kinizsi Pál, Mátyás király leghíresebb hadvezére, akinek neve máig összefonódik a magyar történelem hősies pillanataival. Már életében mítosz övezte félelmetes testi erejét és vakmerőségét, így nem meglepő, hogy legendák egész sora született körülötte. Hunyadi Mátyás egyik legkiválóbb hadfiaként rettegett az ellenség, különösen a törökök, akikkel szemben számos sikeres hadjáratot vezetett a délvidéki térségben. Kinizsi Pál azonban Mátyás király végakaratával ellentétben nem Corvin János, hanem II. Ulászló megkoronázása mellett tette le voksát. E középkori hadvezér emléke ma is él, nem csupán az egykorú történeti forrásokban, hanem a számos monda és népmese révén is, amelyek tovább örökítik bátorságát és hőstetteit.

Kinizsi Pál, akit vakmerősége és testi ereje tett híressé, életének korai szakaszáról csupán néhány hiteles információ maradt fenn. A róla szóló legendák alapját Mátyás király olasz krónikása, Antonio Bonfini teremtette meg. Írásaiból egy olyan hős képe rajzolódik ki, aki a szegény paraszti világból emelkedik ki, és ezzel a bátorsága és ereje által válik példaképpé.

"Kinizsi Pál alacsony sorból származott, gabonaőrlő szárazmalomból került a katonasághoz, s először Magyar Balázs alatt szolgált. Vezetéknevét szülőfalujáról nyerte. Hallatlan lelki és testi erővel bírt; termete, izmai, tagjai Herculeshez tették teljesen hasonlóvá. Apja malmában nevelkedett. Minden segítség nélkül emelte fel a földről gyakran a malomkereket, olykor a boroshordót, melyet a szekér is alig tudott elvinni. Birkózásban legyőzhetetlen. A katonáskodás alatt Magyar Balázs annyira megkedvelte, hogy nemcsak a legnagyobb katonai tisztségekre emelte, de látva vitézségét és hűségét, még leányát is hozzáadta feleségül."

Manapság számos történész kétségbe vonja Kinizsi Pál paraszti származását, mivel véleményük szerint apja is a nemesség tagjaként harcolt Hunyadi János hadseregében. Ezen elemzések alapján a Kinizsi család valószínűleg szerbiai gyökerekkel bír. A kutatók úgy vélik, hogy Kinizsi 1431-32 táján született, és az első írásos említése 1467-ből származik, amikor Mátyás király egyik rendeletében neve felbukkan. Ezen időszakban, 1467 és 1472 között Máramaros ispáni pozícióját töltötte be, ami tovább árnyalja a személyéről alkotott képet.

Az 1468-as és 1471-es csehországi hadjáratok során kivételes tehetségét bizonyította, hiszen olyan mesterien végezte a portyázásokat, hogy a Mátyás táborát ostromló cseh csapatok ellátmány nélkül maradtak, végül kénytelenek voltak békét kérni. Hűséges szolgálataiért 1472-ben Hunyadi Mátyás Nagyvázsonyt, valamint a hozzá tartozó birtokot adományozta neki.

Ekkoriban készült el a négy kisebb toronnyal megerősített vár, amelynek belső udvarát egy impozáns, emeletes palotaszárny övezte, sarkában pedig egy szentélyt rejtett a várkápolna. A bejárat előtt egy különleges kapuvédőművet, azaz barbakánt alakítottak ki, amely lehetővé tette az ágyúk elhelyezését. Kinizsi emellett egy kolostort és templomot is építtetett a pálos szerzetesek számára, ezzel is erősítve a hely szellemi és kulturális életét.

A király 1477-ben Temesvár és a délvidéki területek ispánjává választotta őt, majd két év múlva az alsó részek főkapitánya címet is megkapta. Ezzel tizennégy vármegye irányítását bízták rá. 1480-ban, amikor feleségül vette Magyar Balázs lányát, Benignát, az uralkodó hozományként Somló várát is a rendelkezésére bocsátotta.

Rátermettségét a törökökkel szemben is megmutatta: 1479 október 13-án Isza bég 20 ezres serege betört Erdély területére, de Báthori István erdélyi vajda mellett bátran felvette a harcot. A Kenyérmezőnél aratott győzelmük nem csupán katonai siker volt, hanem egy legendás pillanat is, amely a népnyelvben él tovább. A történetek szerint a győztes harcos a csata hevében úgy táncolt, hogy karjaiban és a foga között egy-egy elfogott törököt tartott, ezzel is demonstrálva erejét és bátorságát a harcmezőn.

1480-ban csaknem harmincezer fős seregével betört Szerbiába, ahol a töröktől területeket foglalt vissza, majd 1482-ben Szendrőnél is győzelmet aratott. Az oszmánok uralta Szerbiába többször vezetett hadjáratot, s ezek alkalmával szerbeket telepített be a megcsappant lakosságú Délvidékre.

Mátyás halála 1490-ben, ígéretével ellentétben, meglepő fordulatot hozott a magyar politikai életben. Ahelyett, hogy a királyi örököst, Corvin Jánost segítette volna, politikai befolyását inkább II. (Jagelló) Ulászló trónra emelésére fordította, ezzel megváltoztatva a hatalmi viszonyokat az országban.

Az 1490 tavaszán megrendezett rákosi országgyűlésen az ország vezetői egy fontos döntést hoztak: aláíratni a trónról való lemondást Mátyás fiatal és tapasztalatlan fiával. Ezzel a lépéssel próbálták biztosítani a jövőt, miközben a fiatal uralkodó öröksége még kérdéses volt.

Ő ezt néhány nappal később támogatói biztatására semmisnek nyilvánította, majd csaknem hétezer fős seregével, a kincstárral és a Szent Koronával dél felé indult. A herceget Kinizsi és Báthori vette üldözőbe, és 1490. július 4-én Csontmezőnél vereséget mértek rá, biztosítva Ulászló uralmát.

Kinizsinek hamarosan újra hadba kellett szállnia, 1492-ben a király megbízásából ő számolt le Mátyás egykori fekete seregének zsold nélkül maradt maradékával, amely a Délvidéken kezdett erőszakos fosztogatásba.

Ostrom alá vette a törökök birtokában lévő Szendrő várát, ám hiába próbálta, végül nem tudta megszerezni. A vár falai között érte a halál 1494. november 24-én. Kinizsi Pál, a harcmezők hírneves hadvezére, akinek sosem volt vesztes csatája, nemcsak bátor és ügyes katona volt, hanem kegyetlen is. Az elfogott törökökkel szemben brutális módszereket alkalmazott, akiket válogatott kínzásokkal végeztetett ki, ezzel is bizonyítva hatalmát és eltökéltségét.

Holttestét a nagyvázsonyi Kinizsi-vár kápolnájában elhelyezett szarkofágban nyugszik, amelyet 1708-ban sírrablók kifosztottak. Tatay Sándor népszerű ifjúsági regényének középpontjában áll, emlékét számos utca, köztér, teljesítménytúra és a somlói Kinizsi-szikla őrzi.