A jövő kulcsa: a gyermek szíve.

Egy nap, ami csak róluk szól - a nevetésről, a kíváncsiságról, a játék szabadságáról. A gyermeknap nem csupán ünnep, hanem emlékeztető is: hogy minden gyermek külön világ, remény és lehetőség. Összeállításunkban a gyermeki lélek erejéről, nevelésről, örömről és felelősségről írunk. Vajon hogyan látnak minket ők? És hogyan tehetjük számukra szebbé a jövőt?

A legértékesebb kincs, amit egy gyermek átélhet, az a szeretetteljes, védelmező, játékos és boldog közelség!

Néhány nappal ezelőtt, az esti mese varázslatos pillanata után, a négyéves kisunokám úgy búcsúzott tőlem, hogy azt mondta: "Vigyázz az álmaimra!" Nem tudom szavakba önteni, mennyire megérintett ez a mondat.

Mindig is éreztem, hogy a kisgyermekek világába betekintve sokkal mélyebb tudás és megértés rejlik, mint amit felnőttként hajlamosak vagyunk feltételezni. Hároméves korukig csupán arra van szükségük, hogy szerető karok öleljék őket körül, ahol biztonságban érezhetik magukat, és megtapasztalhatják a szeretetet. E karok által nemcsak a fizikai felemelést élik át, hanem azt is, hogy ők is lehetnek „nagyok”, „óriások”. A szeretet így válik számukra tanulási folyamattá. Mert aki valódi szeretetben részesült, az képes szeretni önmagát és másokat is.

És pont ezt veszi el a mai világ. Az a világ, ahol az utóbbi harminc évben a nagyszülőket dolgozni, a szülőket pedig tízórás munkaidőre vagy több műszakra kényszerítjük, ahol elhitetjük, hogy a gyermeket pár hónapos korától fejleszteni kell, nem pedig vele lenni, játszani hagyni, figyelni rá. Belekényszerítjük őket egy megfeleléskényszerbe még túl törékenyen. Mert legyen a világ legjobb bölcsődéje, a legcsodálatosabb személyzettel, a gyermek nincs ahogy megélje, hogy ő egyedi és megismételhetetlen. És akinek ez nem alap, az nem tudja elfogadni sem magát, sem mást. Biztonság és szeretet nélkül az ember szorong, fél. Látjuk, ez korunk rákfenéje.

Nem tudom, hogy milyen lenne az életem a gyermekeim és az unokám nélkül. Azt viszont tudom, hogy ők azok, akik erőt s célt adnak az életemnek.

Nem könnyű dolgozó nagyszülőként. Messze nem tudok annyit segíteni a gyermekemnek, mint nekem az édesanyám, aki már nyugdíjasként ott volt a gyermekeim mellett. De nincs olyan meghívás, program, napi szenny vagy fáradtság, amit ne írna felül az, hogy ott akarok lenni velük, nekik. Mert szükségük van rá, ha kérik, ha nem, és szükségünk van nekünk is, szülőknek, nagyszülőknek erre a szeretetbuborékra.

Ezért hiszem, hogy a legnagyobb ajándék, amit egy gyermek kaphat gyermeknapra, az a védő, óvó, játékos és édes együttlét.

Kívánok minden gyermeknek nyugodt pillanatokat és végtelen szeretetteljes öleléseket, hogy minden reggel vidáman és boldogan kezdjenek, és bölcsen építhessék meg álmaik tornyait.

Horváth István szavait idézem: "A tűzön egy nyers faág sírt. Az eszterhán jégcsap lógott. Apó mesélt, én hallgattam, s újra felraktam a tornyot.".

Szabó Éva, a kommunikációs területen jártas szakember és múzeumigazgató, aki szenvedéllyel és elkötelezettséggel vezeti intézményét. Kiemelkedő tapasztalatával és kreatív megközelítéseivel nemcsak a múzeumok világában, hanem a kulturális kommunikációban is jelentős hatást gyakorol. Éva célja, hogy a múzeumok élményszerűbbé váljanak a látogatók számára, miközben a művészet és a tudomány közötti hidat is erősíti.

Gyermeknapi gondolatok: Egy különleges pillanat a gyermeki lélek ünneplésére Ahogy a naptár lapjai között elérkezik a gyermeknap, egy varázslatos érzés keríti hatalmába a szívünket. E jeles nap nem csupán egy dátum, hanem egy lehetőség arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és visszatekintsünk a gyermeki ártatlanságra, a játék örömére és a felfedezés izgalmára. A gyermekek világa tele van csodákkal, és minden nap új kalandokat hoz magával. Ezen a napon emlékezzünk arra, hogy a gyermeki kíváncsiság és kreativitás milyen fontos szerepet játszik életünkben. A gyerekek képesek arra, hogy a legegyszerűbb dolgokban is felfedezzék a szépséget, és rávilágítsanak arra, mennyire fontos a fantázia és az álmodozás. Ez a nap arra is emlékeztet minket, hogy mindannyiunkban ott él a gyermeki én, amely vágyik a szeretetre, a figyelemre és a támogatásra. Különösen fontos, hogy támogassuk a fiatalokat abban, hogy kifejezhessék magukat, és megélhessék azokat az érzéseket, amelyek formálják őket. A gyermeknap egyúttal arra is felhívja figyelmünket, hogy mindannyiunknak felelőssége van abban, hogy a gyermekeknek biztonságos, szeretetteljes és inspiráló környezetet biztosítsunk. Mert a jövő generációja éppen most formálódik, és rajtunk múlik, hogy milyen alapokra építkeznek. Ezen a különleges napon ünnepeljük a gyermeki szellemet, a nevetést és a játékot. Engedjük meg magunknak, hogy egy kicsit újra gyerekek legyünk, és együtt élvezzük a világ csodáit!

"Ahogyan a nyilak a hős kezében, úgy állnak a serdülő fiatalok. Áldott az az ember, aki ilyen ifjakkal gazdagítja életét..." (Zsoltárok 127, 4-5)

- Az elmúlt huszonkilenc év alatt sokszor kapaszkodtam az idézett bibliai üzenetbe. Három felnőtt gyermekem van, akik mindennél fontosabbak számomra. Életutam lejtői és emelkedői között mindig ők jelentették a legbiztosabb kapaszkodót.

Az élet minden édesanya számára tartogat könnyebb és nehezebb időszakokat. Az én utam során azonban mindig ott volt az a csendes erő, amit a szeretteim jelenléte, szeretete és kitartása nyújtott számomra. Ők a hétköznapok igazi kincsei, az örömöm forrásai és a legfőbb büszkeségem. Még a legnagyobb nehézségek közepette is az ő példájuk és bátorításuk volt az, ami segített átlépni a holtpontokon – néha egy egyszerű mondat, máskor egy lágy érintés, vagy csupán az a megnyugtató tudat, hogy mellettem állnak, és hogy jó úton haladnak.

A gyermeknap számomra már régóta nem csupán a színes programok forgatagáról szól. Sokkal inkább egy meghitt és elgondolkodtató időszak, amikor visszatekinthetek azokra az évekre, és hálát adhatok azért, hogy részese lehettem a gyermekeim csodálatos világának. Emlékszem, hogyan várták izgatottan ezt a különleges napot, és hogy mennyire ragyogott a szemük, amikor együtt piknikeztünk a természetben, vagy amikor egy apró, otthoni meglepetés mosolyt csalt az arcukra. Ezek a pillanatok örökre belénk égtek, és a szívemben őrzöm őket.

Ma már nem kérnek semmit - de egy őszinte beszélgetés online családi kapcsolódásunk alkalmával kihagyhatatlan, szükségszerű és mindnyájunk által igényelt, kegyelemként megélt ajándék.

Gyakran merül fel bennem a kérdés, hogy mi az, ami a legnagyobb értéket képviseli egy gyermek életében – nem csupán ezen a különleges napon, hanem a mindennapok során is. Úgy vélem, hogy a figyelem, a jelenlét és a valódi érdeklődés a legfontosabb. A mi családunk, a köztünk lévő jelentős távolság ellenére is, folyamatosan arra törekszik, hogy figyelemmel kísérje egymást, és érdeklődjön a másik iránt, még akkor is, ha néha kihívást jelent ez a feladat.

A játékosság mindig is életünk szerves része volt – nem csupán a gyermekkort jellemzi, hanem szerencsére felnőttkorunkban is jelen van. A nevetés, a kíváncsiság és az együtt átélt kalandok során felfedezett világ nem csupán gyermekké, hanem igazi emberré is formál minket. Hiszem, hogy a játékra nem csak a gyerekeknek van szükségük; nekünk, fiatalabb és idősebb felnőtteknek egyaránt fontos, hogy emlékezzünk arra, honnan indultunk, és hogy a játék öröme milyen csodákat tartogathat.

A mai digitális világban egy gyermek sokkal több ingerrel, elvárással, bizonytalansággal találkozik, mint korábban. A legnagyobb szorongás talán nem is abból fakad, amit nem értenek - hanem abból, hogy nincs időnk meghallani őket. Ezért lenne fontos, hogy újra tanuljunk figyelni rájuk - valóban, mélyen, ítélkezés nélkül.

A jövő generációval szembeni felelősség mindannyiunk vállán ott nyugszik. Nem csupán szülői szerepünkben, hanem mint emberek is fontos, hogy tudatában legyünk ennek a terheknek, hiszen mindannyian példaképek vagyunk a fiatalok számára. Meggyőződésem, hogy még mindig van lehetőségünk arra, hogy olyan világot építsünk, ahol a gyerekek nemcsak jogokat élveznek, hanem valódi lehetőséget kapnak egy boldog és teljes élet megélésére.

Ha egyetlen kívánságot fogalmazhatnék meg a mai fiatalok számára, azt mondanám: Legyetek merészek megőrizni a kíváncsiság lángját, és mindig keressetek valakit, aki igazán figyel rátok és megérti a gondolataitokat!

Szilágyi Olga, az alsótagozatosok lelkes tanítója, aki a tudás világába vezeti a kisdiákokat. Szenvedélyével és elkötelezettségével inspirálja a gyerekeket, hogy felfedezzék a tanulás örömét. Módszerei kreatívak és játékosak, így a tanórák mindig élményszerűek és szórakoztatóak. Olga nem csupán tanít, hanem mentorál is, segítve a gyerekeket abban, hogy önbizalommal és kíváncsisággal lépjenek a jövő felé.

A játék és a játszás nem csupán a gyerekkor örömeit jelentik, hanem az élet minden szakaszában fontos szerepet játszanak. Felnőttként is felfedezhetjük a játék varázsát, hiszen a kreatív tevékenységek és a szórakozás lehetőségei gazdagítják mindennapjainkat, segítenek a stressz kezelésében, és hozzájárulnak a társas kapcsolatok elmélyítéséhez. Az élet játékosabb megközelítése pedig új perspektívákat nyithat meg előttünk, amelyek által felfedezhetjük a világot és önmagunkat.

- Hogy milyen lenne az életem gyermekek nélkül? Valószínű, hogy nagyon sivár. Az a szerencsém, hogy sok gyermekem van. Két saját, de pedagógusként a tanítványaimat is gyermekeimnek tartom.

A saját gyermekeim már felnőttek, és más városokban építik az életüket. Mindig is csodálatos gyermekek voltak, és mára igazán értékes felnőttekké formálódtak. Hihetetlen büszkeséggel tölt el őket nézni. Gyermeknapon sosem felejtjük el felköszönteni őket, még most is, felnőttként. Rengeteg örömet hoztak és hoznak az életünkbe.

A legértékesebb ajándék, amit egy gyermek ezen a különleges napon kaphat, az a szülei társasága. De nem csupán a közelség számít: a valódi ajándék a szülők figyelme és szeretete. Elengedhetetlen, hogy együtt tölthessenek időt, és közös élményekkel gazdagodjanak, hiszen ezek a pillanatok formálják a gyermek világát és emlékét.

A gyermek számára a szülő jelenléte rendkívül jelentős. Ez az a stabil alap, amelyre a kicsik építhetik érzelmi és szociális fejlődésüket. Amikor a szülők aktívan részt vesznek a gyermek életében, nemcsak biztonságot nyújtanak, hanem példát is mutatnak a kapcsolatok kialakítására és fenntartására. A közös pillanatok, a játék, a beszélgetések és a támogatás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek magabiztosabbá és boldogabbá váljon. A szülői jelenlét tehát nem csupán fizikai, hanem érzelmi támasz is, amely segít a gyermeknek abban, hogy megtalálja a helyét a világban és egészséges önértékeléssel rendelkezzen.

Egy különleges napon megkérdeztem az egyik tanítványomat, Márkit, hogy mit kíván karácsonyra. Nem volt meglepő a válasza: "Azt szeretném, ha hazaérkezne édesanyám..." (Az édesanyja külföldön dolgozik, és nagyon hiányzik neki).

Egy gyermek napjának nagy részét rendszerint a játék tölti ki. Ebben az időszakban ez a legfontosabb tevékenységformája, mely elengedhetetlen a fejlődés szempontjából. A játékról elmondhatjuk, hogy nem csak gyermekkorban van jelen, de a különböző játéktevékenységek végigkísérik egész életünket, a születésünktől kezdve egészen halálunkig. A gyermekek a játék által fedezik fel környezetüket, ismerik meg önmagukat és saját képességeiket, határaikat. Azt is kijelenthetjük, hogy egy gyermek egészséges fejlődése szempontjából elengedhetetlen szerepe van a játéknak.

Az utóbbi években drámai átalakuláson ment keresztül a világunk, ami a gyermeknap jelentőségét is átformálta. Romániában a gyermekes szülők számára különleges szabadnapot biztosítanak ezen a napon, ami remek lehetőség arra, hogy a családok együtt töltsenek időt. Szerintem ez rendkívül fontos, hiszen a gyerekeknek nem a legújabb divatcikkekre, nem a legújabb videojátékokra, és nem is a számtalan plusz programra van szükségük, hanem a szülők szeretetére és figyelmére. Szülőként hatalmas teher nehezedik ránk, amikor a gyermekeink nevelése a feladatunk. Éppen ezért létfontosságú, hogy jobban odafigyeljünk arra, mire van valójában szükségük. Tudom, hogy ez nem könnyű, hiszen az online világ sokszor elvonja a gyerekek figyelmét, akár a családtól, akár az iskolától. De talán éppen ezen a napon érdemes megállni egy pillanatra, és elgondolkodni arról, hogyan tudnánk erősíteni a kapcsolatunkat a gyermekeinkkel, hogy valódi élményeket és emlékeket teremthessünk számukra.

Gyermeknapra minden gyermeknek kívánom a világ minden színét, csodáját és varázsát! És ne csak befogadjátok őket, hanem tegyétek hozzá ti is a magatok színét, azt a megismételhetetlen és utánozhatatlan színt, ami nélkül szegényebb lenne a világ...

Nemes Gyula, a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye főgondnoka:

Az emberi szeretet legmagasabb foka

A gyermekeim, a családom, a hitem és a hazám számomra az élet esszenciáját képviselik. E nélkül úgy érzem, az életem elveszítené a jelentőségét.

Ha a szeretet mélységeit mérnénk, azt hiszem, a szülők gyermekei iránti érzései állnának a csúcsra. Ez a kötelék olyan erős és tiszta, hogy minden más formát felülmúl.

Az ember szívében, a legjobb esetben, mély hálával és tisztelettel őrzi szülei és nagyszülei emlékét. Ahogy az élet útján halad, elérkezik az a pillanat, amikor a szerelem lángja fellobban, és hitvestársa iránti érzelmei válnak dominálóvá. Amikor pedig megérkezik a gyermekáldás, a szülői szeretet formát ölt: önfeláldozó, odaadó és határtalan, ahogy a gyermekei iránti kötődés minden eddiginél mélyebb és erősebb lesz.

Ezt szerintem csak az értheti meg, akinek van gyermeke, akit az Isten megáldott ezzel a lehetőséggel, ezzel a csodával. Arról, hogy milyen az anyai szeretet, nem beszélhetek, de az apai szeretet is - biztosan más, de valami hasonló - valahol ezzel lehet egy szinten. Mikor úgy érzed, szinte bármire képes lennél valakiért. Ha ő örül, akkor te is örülsz, ha szenved, te is szenvedsz. De ezt nem szabad túlzásba vinni. Van gyermek, aki már egy szem cukorkának is tud örvendeni, és van, akinek a "toronyórát láncostól" is megveheted, az sem elégíti ki a kívánságait, igényeit. Ugyanakkor nem értek egyet azzal sem, hogy a gyermeket imádjuk, mindent megengedjünk és elnézzünk neki. Az imádás csak egy lényt illet meg: a teremtő Úristent! Ez isteni monopólium.

Természetesen az ember szinte mindent megtesz, vagy megtenne gyermekeiért, de legjobb, ha munkára, Isten, nemzet, szülők iránti tiszteletre próbálja nevelni őket.

Talán így tehetjük számukra jobbá, szebbé a jövőt. Meg kell tanítani nekik a mások, a másság elfogadását, tiszteletét, de nem ezeknek a "normalitás" elé való helyezését. Még a legmagasabb fokú tolerancia jegyében sem! Benedek Elek írta a Marci fiának címzett testamentumában: "...mert jegyezd meg jól, fiam, minden szülő szereti gyermekét (az állat is szereti a magáét), - de nem minden szülő szeret okosan...".

150-100 vagy akár 20-30 évvel ezelőtt talán könnyebb volt a gyermek lelkét, identitástudatát formálni a szülőnek, tanítónak, tanárnak, lelkipásztornak, mint ma, amikor már az "okos" eszközök nem esnek ki a kezükből. Véleményem szerint ezek nem megfelelő használata negatívan hat a szülőkkel, családdal, vallással való kapcsolatukra.

Gyermekjogok? Igen, ezek elengedhetetlenek, és amennyire tudom, ezek biztosítják a szülők jogát, hogy saját elképzeléseik szerint neveljék gyermeküket. Fontos, hogy a szülők szabadon oktathassák és nevelhessék gyermekeiket, lehetővé téve számukra, hogy felnőttkorukban saját hitét szabadon megválasszák. Jézus szavai is ezt tükrözik: "Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket." (Márk 10:14). Ezen kívül elengedhetetlen, hogy a gyermekek tisztában legyenek a család fogalmával, ahogyan azt a Magyarország Alaptörvénye is megfogalmazza: "A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony." Emellett fontos, hogy ismerjék saját gyökereiket, és ápolják a nemzeti öntudatukat, hiszen ez hozzájárul a személyes és közösségi identitásukhoz.

Gyermeknap? Az egyik legszebb kezdeményezés, ünnepnap a világon. Egy nap, ami értük van és róluk szól, de szerintem nem kell több legyen, mint egy születésnap, névnap vagy más családi esemény.

Zárásként álljon itt egy Eszterházy Péter idézet: "Egy apának a lányához való viszonya igazából abban a különleges pillanatban nyilvánul meg, amikor a lány életének egy szakaszában senki máshoz nem tud segítséget kérni, csak ehhez a férfihoz. Ekkor kell neki éreznie, hogy ő a legszebb a világon..." A legkiválóbb és legügyesebb – ezt tőlem is hozzátenném.