A kolozsvári tíz pont egy jelentős dokumentum, amely a romániai magyarság közéleti és politikai követeléseit fogalmazza meg. Ezen pontok célja, hogy elősegítsék a kisebbségi jogok érvényesítését és a közösség fejlődését. A kolozsvári 10 pont nem csupán eg
Zöldebbet: Figyelem, ahogy a parkot bővítik, a terület mérete nő, és a bővítéshez még egy fél tucat fa, valamint néhány négyzetméter közepes minőségű gyeptégla is társul ajándékként; látom a fesztiválok által megviselt sétatéri pázsitot, és a Telefonpalota melletti park megváltozott arculatát, amely telis-tele van térkövekkel, és a bokrok eltávolításával "megszépített" dizájnja kérdéseket vet fel. A környék áruházai körül a kicsiny, szinte csak jelképes zöld terület is alig észlelhető. A klimatológusok figyelmeztetnek, hogy hamarosan újabb hőséghullámok várhatóak, noha a 2025-ös nyár valamivel elviselhetőbb volt, mint az azt megelőző évek; a tendencia azonban világos: vagy felforrunk, vagy legalább teszünk valamit a város mikroklímájának javítása érdekében.
Aligha kétséges, hogy a térkő és a giccses köztéri díszítés hosszabb távon több anyagi hasznot hoz, mint a városkép tervezése és a fák ültetése, amelyek sokkal diszkrétebb, de annál fontosabb feladatok. A helyzetet egy csepp remény színezi, hiszen az utóbbi két-három évben a meglévő parkok, zöld területek gondozása egyre professzionálisabbá vált. Ugyanakkor, ahogy már említettem, Kolozsváron még mindig számos, kockakővel vagy betontéglával körülhatárolt kis parcella található, ahol egykor fák álltak; mostanra azonban gyomnövények nőnek ott, vagy a föld szárazra égett és letaposott állapotban maradt.
**Metró és társai**: Ha valaki helyi besztsellert kíván írni, érdemes a szászfenesi gödörkabarénál kezdeni, majd az IRA környékén felfedezni az igazi s(h)ó(w)tömböt. Közben mindenféle tektonikai csemegék, távolabbi terminusok és a városházi kommunikáció fájdalmasan nevetséges példái bukkannak fel. Kolozsvár pedig egyre inkább a saját közlekedési káoszába fullad. A körgyűrűs folytatásos képregényt és a helyi érdekű vonatozást most csak sejtetjük, de ez egy igazán hálás téma. Maradjunk annyiban, hogy Emil Boc a következő ... és az azt követő választásokon is valószínűleg a metróvágó lapáttal fog büszkén fellépni.
Kolozsvár, Erdély szellemi fővárosa, már régóta viseli ezt a címet, de vajon milyen jövőt képzel el magának valójában? Miközben az utasok a közlekedési eszközökben a táj helyett a várost népszerűsítő videókat figyelik a képernyőkön, világossá válik, hogy Kolozsvár valóban páratlan a világ térképén. Ez a város egy igazi urbánus csomópont, ahol a kreativitás és a kutatás találkozik, a sport és gasztronómia központja, fesztiválok otthona, turisztikai vonzerő, művészeti fellegvár, valamint üzleti lehetőségek tárháza. Kolozsvár emellett digitális, fenntartható, lakosbarát, inkluzív és toleráns – egy igazi multikulturális, sőt kozmopolita közeg. Bár valószínűleg még sok más jelzőt is hozzáfűzhetnénk, ebben a színes forgatagban könnyen elveszhet a város valódi irányvonala. Hová tartunk valójában? Mintha az utóbbi másfél-két évtized uniós pályázatainak kulcsszavait próbálnánk magunkra ölteni, ami így még színesebbé tette Kolozsvárt. De vajon ez elegendő ahhoz, hogy megtaláljuk a város valódi identitását és jövőjét?
4. Városfejlesztési stratégia – vagy inkább filozófia? Ebből a szempontból az olvasó könnyen elveszítheti az érdeklődését, ezért röviden összefoglalom: létezik ilyen stratégia, mivel a törvény megköveteli, és állítólag folyamatosan frissítik is. Ennek ellenére még nem alakult ki érdemi párbeszéd arról, hogy vajon az ingatlanfejlesztők kívánságai vagy a szakmai érvek dominálnak a fontos döntések meghozatalában és elhalasztásában. A kérdés körüli diskurzus nem struktúrált, és nem termel használható következtetéseket.
4. A város arculata azonban nem homogén; adminisztratív szempontból kissé didaktikusan negyedekre tagolt. Mindegyik résznek megvan a saját története, hangulata, és persze a maga sajátos kihívásai. Egykor született egy koncepció, amely szerint minden negyed egy kis világot képvisel, minivárosként funkcionálva. Megjelentek a negyedfelelősök is, akiknek feladata volt a közösségi élet szervezése... Ám ahogy a választási kampány zaja elült, úgy tűnt, az energia is alábbhagyott – ha mégsem, akkor csak csendes háttérbe szorult, mert már jó ideje nem tapasztalom a vibráló aktivitást.
5. Utcanevek, de sétányok és terek nevei is ide sorolhatók. Három szikár megjegyzés: a) a magyar vonatkozások jelentős része sétányokra, periférikus utcákra "jutott"; b) továbbra is Gh. Doja és Ștefan Ruha jelenik meg, és c) a város 1211 utcájából, sétányából, teréből 44-nek a neve magyar, illetve magyar vonatkozású, azaz 3,36 százalék. A legutóbbi népszámlálás szerint a kolozsvári magyarok aránya 11,7 százalék.
A Funar-időszak során megalkotott, a magyarságra nézve kedvezőtlen "emléktáblák" közül úgy tudom, csupán a Baba Novac-szobor talapzatán található felirat esett át javításon. Továbbra is figyelemmel kísérjük a fejleményeket?
7. Díszek és polgárok kategória: 1992 és 2023 között összesen 257 kitüntetett közül csupán 6 magyar, ami lényegesen kedvezőbb arányt mutat, mint amit az utcák és terek esetében tapasztalunk. Egyébként, ha már a terek szóba kerültek, a Jean Calvin nevű kis tér esetében nagylelkűen a magyarok javára írtam, noha hivatalosan csak piațeta néven ismert, nehogy a ló elragadjon. Visszatérve az arányossághoz: kolozsvári díszpolgárként az összes arra érdemesített személy közül mindössze 2,33 százalék képviseli a magyarokat.
8. Létünk az interetnikus-kulturális térben pezsgő és izgalmas, ám nem mentes a nehézségektől. A választék bőséges: mennyiség, minőség és árak tekintetében néha már-már zavarba ejtő a kínálat. Folyamatos verseny folyik a figyelmünkért és a pénztárcánkért. Évek óta érlelődik az ötlet, hogy ezt a gazdag palettát valahogyan optimalizálni lenne érdemes – figyelembe véve az opera, a filharmónia és egyéb kulturális események bebetonozott időpontjait. Egy kultúrbróker cég hiánya érezhető, amihez szükség van egy kis diplomáciai érzékre, némi kitartásra és persze aprópénzre a koordinációs iroda fenntartásához. (Jövőre ugyanezt a gondolatot nyugodtan papírra vethetem, hiszen nem valószínű, hogy az aktuális helyzet változna.)
9. Ittmaradás, utánpótlás. A mágnesként működő fejlődési gócokkal kapcsolatos szakirodalom már bőven rendelkezésre áll, és Kolozsvárra is azt mondják, hogy "orașul-magnet". De fontos megjegyezni, hogy ez nem egy fizikai laboratórium, és a vonzereje is csökkenhet, ha a kezdeti lendülethez nem érkezik időben elegendő intenzitású impulzus. Szakértők szerint megváltoztak a mobilitási minták; sokan inkább trambulinként tekintenek a városra, semmint révként, különösen azok, akik a nemzetközi munkaerőpiacon - legyen szó akár parkettarakásról, akár mikrobiológiai kísérletekről - képviselik Kolozsvárt, szétszórva annak hírét a világ különböző tájaira. (Megjegyzem, hogy a magyar tudományos és művészeti elit megerősítésében a közösség fontos szereplőinek különösen hangsúlyos szerep és felelősség hárul a többiekhez képest.)
10. Rétegzett, mint egy archeológiai ásatás: nem csupán a történelmi viták tüze izzik itt, hanem inkább az urbánus tradíciók sokszínű diskurzusára utalok. Az "őslakos kolozsvári" (a maga viszonylagos értelmében) és a különböző érkezők folyamatosan áramló hullámaira. A város, mint egy szivacs, szívja be és ismeri el a friss arcokat és új szokásokat – néha zökkenőmentesen, máskor pedig prüszkölve. Kolozsváron a vendégszeretet egy időre tartós, de aztán fokozatosan csökken, először ötösre, majd a négyes szintet súrolva... És lassan átléphetünk a "mit keresnek itt ezek a vinyiturák?"-féle feszültséggel teli diskurzusba. Jövevényként jelen van a mezőségi fiatal, a Pruton túli diáklány, a Magreb-övezetből érkező orvostanhallgató, a partiumi szakmunkás, vagy a nepáli ételfutár mind-mind a város szövetébe szőve. Egy szocio-antropológiai nézőponttal rendelkező sámán megmondhatja, hogy a következő népszámláláskor milyen új etnikai közösségeket fogunk regisztrálni. Addig is pislákoljon a remény örökmécsese, hogy lesz még idő, lehetőség (vagy éppen kedv) arra, hogy az előbb felsorolt sokféleséget legalább részben megértsük és feloldjuk.
Borítókép: illusztráció (Rohonyi D. Iván)
