A magyar szöcskeegér kiérdemelte az Év Emlőse címet | EgerHírek

A 2025-ös év emlősének a magyar szöcskeegér lett a kiválasztottja, amit a Vadonleső Program hirdetett meg. E programot az Agrárminisztérium és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. szervezi, szoros együttműködésben a Magyar Természettudományi Múzeummal és a Fővárosi Állat- és Növénykertet is magában foglaló csapattal.
A hátán hosszanti fekete csíkot hordozó magyar szöcskeegér létezéséről az ezredforduló előtti időszakban meglehetősen kevés információ állt rendelkezésre. Annyi azonban biztos volt, hogy Magyarország területén egy különleges kisemlős él, amely bár nevében egérként szerepel, valójában csak távoli kapcsolatban áll a közönséges egerekkel - áll a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. MTI-hez eljuttatott közleményében.
A szöcskeegér különleges viselkedése és életmódja valóban figyelemre méltó. Ellentétben a hagyományos értelemben vett egerekkel, ez a kis állat valódi téli álmot alszik, ami nemcsak energiatakarékos, hanem alkalmazkodásának is bizonyítéka a zord időjáráshoz. Évente csupán egyszer szaporodik, ami ritka jelenség a rágcsálók között, és táplálkozása során a rovarok jelentős szerepet játszanak, így egyfajta természetes rovarirtóként is funkcionál. Ami pedig a személyiségét illeti, rendkívül szelíd természetű: ha kézbe vesszük, nem harap, és nem próbál meg elszökni, hanem inkább nyugodtan tűri a figyelmet. Ez a bájos kis állat valóban különleges helyet foglal el az állatvilágban!
A tájékoztató szerint az egykor széles elterjedésű szöcskeegér élőhelyeinek eltűnése következtében az utóbbi másfél évszázadban egyre ritkábbá vált. Olyannyira, hogy az utolsó példányt 1936-ban fogták el a kutatók. Hetven hosszú év telt el anélkül, hogy bárki is rábukkant volna egyetlen élő példányra, így akár kipusztultnak is tekinthették volna, ha nem lettek volna a baglyok. Ezek a madarak ugyanis az általuk elfogyasztott zsákmány emészthetetlen részeit – mint például csontokat, szőrt vagy tollat – köpetek formájában szétszórják a pihenőhelyeik környékén.
A kutatók által végzett csontelemzések révén megállapították, hogy a szöcskeegér még mindig része a magyar faunának, azonban elmondható, hogy egyre csökken a természetes élőhelyeinek száma - hívják fel a figyelmet a közleményben.
Ahogy azt említik, a rejtőzködés korszaka 2006-ban zárult le, amikor magyar kutatók a Borsodi-Mezőségben végre, hosszú évek kitartó munkájának eredményeként, sikeresen elcsípték az első élő példányt.
A következő évtizedben végzett kutatások, amelyek genetikai és morfológiai elemzéseket is magukban foglaltak, megerősítették, hogy a Magyarország területén élő szöcskeegér egy teljesen új és önálló faj, amely nem keverhető össze a keleti sztyeppéken megtalálható rokon fajokkal. Ennek következtében az addig csíkos szöcskeegérként ismert emlős nemcsak tudományos elnevezését, hanem magyar nevét is megújították.
A fajnak jelenleg mindössze két aprócska állománya ismert a világon, egyik a már említett Borsodi-Mezőségben él, a másik egy Kolozsvár melletti élőhelyen. Mivel a két állomány alfaji szinten eltér egymástól, ezért az utóbbi az erdélyi szöcskeegér nevet kapta.
A Hermann Ottó Intézet szakértői hangsúlyozzák, hogy a magyar kutatók és természetvédelmi szakemberek számára elengedhetetlen a hungarikumnak számító magyar szöcskeegér, valamint a hasonlóan egyedi, Magyarországon található világritkaságok környezeti igényeinek alapos megismerése. Ezen kívül szükséges azonosítani a fennmaradásukat veszélyeztető tényezőket, és kidolgozni a védelmüket célzó megőrzési stratégiákat.
Ráadásul mindezt az idő szorításában kell véghezvinni, hiszen e különleges és rendkívül ritka fajok közül nem egy már a kihalás határvonalán egyensúlyozik.
- kiemelték.
A Vadonleső Program Magyarország egyik legelső, úgynevezett közösségi adatgyűjtő programja, amely önkéntesek bevonásával, jelenleg 18 védett növény- és állatfaj elterjedési és veszélyeztetettségi adatait gyűjti 2009 óta.
A Hermann Ottó Intézet tájékoztatása szerint az Év Emlőse program keretében már a tizenkettedik fajra irányították a figyelmet. Az eseménysorozat célja, hogy egész évben bemutassa a kiválasztott faj sajátosságait és élőhelyének jelentőségét, ezzel növelve a közönség tudatosságát a természetvédelem iránt.
Fotó: Sramkó Gábor