A magyarok 1956-ban világosan megmutatták, hogy elutasítják az idegen megszállást, és szabadon, függetlenül kívánták élni az életüket.

- A kommunisták soha nem akartak jóban lenni a magyar emberekkel, ahogy a nyilaskeresztesek sem, sőt általában a kifelé kacsintó hazai politikusaink és politikai erőink egyike sem - mondta Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese, amikor megemlékeztek a Kossuth téri sortűz áldozatairól. Hozzátette: ezeket a politikusokat a nagy eszmék megvalósításában és világmegváltó törekvéseikben csak zavarták a magyar emberek.

- Október 25-ben sűrűsödik össze az, amit a mi kommunistáink gondoltak és gondolnak rólunk: egy jól átlátható, szimbolikus térre összegyülekező vagy éppen összetömörített, békés emberek lemészárlása - mondta.

Máthé Áron hangsúlyozta, hogy a magyar történelem során számos fájdalmas eseményre emlékezhetünk. Különösen fontos, hogy október 25-ére fókuszáljunk, mert ez a nap világosan tükrözi, hogy a 20. század második felében ki milyen pozíciót foglalt el a nemzeti történelem színpadán.

A Kossuth téren 1956. október 25-én eldördült sortűzben meggyilkolt és megsebesített áldozatokra emlékezve koszorút helyezett el az emlékhelyen Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, Sömjéni László Géza, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke és Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese.