A nemzet költője sem tudta megoldani a kiállhatatlan nyelvi zsenialitás problémáját.
Szegény vidéki papból lett Franciaország első embere Richelieu bíboros
Bálint Gábor már gyermekként nyelvi tehetségéről tett tanúbizonyságot: fiatalon könnyedén elsajátította a német, görög, héber és latin nyelveket. Tanulmányait Kézdivásárhelyen kezdte, majd Bécsben és Pesten jogi ismereteket szerzett. Egyetemi évei alatt olyan nyelvek gazdag világával ismerkedett meg, mint a perzsa és az arab. Élete során annyi nyelvet sajátított el, hogy azok számát már nehezen lehetne meghatározni.
Karrierje alapköveit 1871-ben fektette le, amikor elindult felfedezőútjára. Érdeklődése a nyelvészet iránt a kevésbé feltérképezett Kelet egzotikus világába irányította figyelmét. Az Orosz Birodalom hatalmas területén belül elsőként a kazári tatárok közé vetette magát, ahol mélyebben megismerhette a helyi kultúrát és nyelvi sajátosságokat. Ezen a különleges utazáson nem csupán a tatár nyelvet tanulmányozta, hanem a zürjén és votják nyelvek rejtelmeit is felfedezte. Asztrahán városában a kalmük nyelv gazdagságát kutatta, míg Mongóliában a halha-mongol és a mandzsu nyelvvel kapcsolatos értékes ismereteket gyűjtött, hozzájárulva ezzel a nyelvészeti tudományok gyarapításához.
Hosszú utazása 1874-ben ért véget, amikor hazatérve nekilátott a hosszú évek során összegyűjtött anyagának feldolgozásához és kutatói pályafutásának megalapozásához. 1875-ben publikálta első művét, amely a "Török nyelvtan" címet viselte. Minden jel arra mutatott, hogy Bálint Gábor előtt fényes jövő áll egy sikeres tudományos karrier képében. Vámbéry Ármin és Hunfalvy Pál is támogatták, hogy az MTA külső tagjává váljon. Ennek ellenére, a várakozásokkal ellentétben, karrierje váratlanul megtorpant.
A Székelykapu Bálint Gábor szülőföldjén található, Szentkatolna felé vezető úton. Kép: Mike Sándor.
A kutatók két alapvető okot emelnek ki Bálint Gábor nézeteinek elavultságával kapcsolatban. Először is, Bálint Gábor a magyar nyelvrokonság és őstörténet terén meglehetősen elmaradott felfogásokat képviselt. Míg a tudományos közösség már régóta a finnugor és török nyelvek közötti kapcsolatok elemzésével foglalkozott, ő a magyar nyelvet a mongol és dravida nyelvekkel próbálta összefüggésbe hozni, ami már akkor is vitatható volt. Másrészt, rendkívüli nyelvészeti érzéke mellett egy makacs természet is jellemezte. Gyakran éles kritikákat fogalmazott meg azokkal szemben, akik nem osztották véleményét, és stílusa sokszor nem volt a legmegfelelőbb. Ennek következtében a szakma hazai képviselői gyorsan elfordultak tőle. Ezen a feszült helyzeten Arany János próbált segíteni, ám közvetítői igyekezete végül eredménytelennek bizonyult, különösen Bálint Gábor és a fő kritikussá váló Hunfalvy Pál között.
Bár minden erejével próbálkozott, a tudományos közösség végül mégis kirekesztette, és munkát sem tudott találni. Így 1879-ben úgy határozott, hogy elhagyja szülőföldjét, és külföldön keresi a boldogulást, hogy tehetségét más országokban kamatoztassa. A több mint egy évtizedig tartó külföldi tartózkodása alatt számos nemzetnél megfordult, ahol különféle szerepekben dolgozott: hivatalnokként, egyetemi oktatóként és pénzügyi szakemberként, főként a keleti régiókban.
Szentkatolnai Bálint Gábor arcképe Szentkatolnai Bálint Gábor, a magyar kultúra egy különleges alakja, akinek életútja és munkássága mély nyomot hagyott a közösség életében. E portré célja, hogy bemutassa Bálint Gábor sokszínű személyiségét és jelentőségét. Bálint Gábor gyermekkorát Szentkatolnán töltötte, ahol már fiatalon felfedezte a művészet és a tudomány iránti vonzalmat. Iskolai évei alatt kitűnt tehetségével, folyamatosan kereste az új lehetőségeket, hogy kifejezhesse gondolatait és érzéseit. Felnőttként Bálint Gábor nemcsak a helyi közösség aktív tagja lett, hanem számos kulturális kezdeményezés élére is állt. Íróként, költőként és előadóként sokakat inspirált, munkáival és előadásaival széleskörű elismerést vívott ki. Szavai mindig is a változásra és fejlődésre ösztönöztek, a közösség összetartásának fontosságát hangsúlyozták. Bálint Gábor nemcsak művészi tevékenységéről ismert, hanem arról is, hogy elkötelezett a hagyományok megőrzésében és a jövő generációinak támogatásában. Számos programot indított, amelyek célja a fiatalok kulturális nevelése és a helyi értékek ápolása volt. E portré megrajzolása során fontos, hogy ne csupán a tényekre koncentráljunk, hanem az érzésekre és azokra a hatásokra is, amelyeket Bálint Gábor gyakorolt a körülötte élőkre. Szentkatolnai Bálint Gábor példája arra emlékeztet minket, hogy a művészet és a közösségi összefogás ereje képes hidakat építeni és változást hozni a világban.
1892-ben a hazatérés mellett döntött és családi birtokán gazdálkodott. Hamarosan rámosolygott a szerencse, ugyanis sikerült elhelyezkednie a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen. Az urál-altáji tanszéken 1912-ig többek között arab, török, tatár és mongol nyelveket tanított. 1895-ben egy újabb expedícióra vállalkozott Zichy Jenő meghívására. A kaukázusi felfedezőúton a kabard nyelv rejtelmeiben mélyült el, melyet szintén a magyarral hozott rokonságba.
Szentkatolnai Bálint Gábor tudományos öröksége napjainkban vegyes megítélés alá esik. Munkái, különösen a magyar őstörténetre vonatkozó írásai, a modern kutatás szempontjából számos módszertani hiányosság miatt sokszor értékelhetetlennek bizonyulnak. Ezzel szemben nyelvészeti gyűjtései továbbra is jelentős forrást jelentenek a tudomány számára. A kazáni török, a kalmük, valamint a mongol nyelvekkel kapcsolatos kutatásai maradandó nyelvészeti anyagot hagytak ránk. Emellett nemcsak a természetesen fejlődő nyelvek, hanem az eszperantó nyelv kérdéseivel is komoly figyelmet szentelt. E tudományos tevékenysége előtt az utókor eszperantistái emléktáblával adóztak, amely a pécsi Eszperantó Parkban található, ezzel is méltatva Bálint Gábor hozzájárulását a nyelvészet világához.
