A szabadság nem csupán egy állandó állapot, hanem dinamikus és folyamatosan változó fogalom!

Ana Blandiana volt az MCC vendége a rendszerváltás 35. évfordulója alkalmából

Háromnapos eseménysorozattal emlékezett meg a Mathias Corvinus Collegium (MCC) az 1989-es történésekről Kolozsváron. A Helytállni az elnyomásban - 35 éve történt az 1989-es forradalom című eseményen Ana Blandiana költő, író, valamint dr. Virgiliu Leon Țârău, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzora beszélgetett a szabadságról és az elnyomásról december 11-én a kolozsvári MCC-központban.

A szerdai rendezvény a szabadság mélyebb megértésére és értelmezésére tett vállalkozással vette kezdetét. Ana Blandiana hangsúlyozta, hogy 35 évvel a történelmi fordulópontok után úgy érzékeli, a szabadság nem csupán egy állandó fogalom, hanem folyamatosan alakuló és változó jelentéssel bír. Felidézte, hogy a forradalom utáni napokban, az újévi ünnepség alkalmából, számos francia újságíró és író érkezett Romániába, hogy együtt ünnepeljenek helyi "kollégáikkal". Amikor megmutatták nekik a várost, az újságírók számos kérdést tettek fel. Ekkor egy fiatal katona is megszólalt: "Kérem, uraim, Önök, akik már évszázadok óta szabadon élnek, tudnának segíteni nekünk, akik csupán egy hete élvezhetjük a szabadságot, hogy mit is kezdjünk most ezzel az új helyzettel?"

Ez a látszólag egyszerű kérdés mélyen tükrözi a forradalom utáni időszak érzelmi viharait és a bizonytalanságot, ami ezzel járt, valamint a demokrácia megteremtésének kihívásait. A történet főszereplője végül nem találta meg a választ – talán soha nem is találhatta volna meg. Harmincöt évvel a rendszerváltás után is sokan keresik a helyüket a szabadság tengerében – fogalmazott Ana Blandiana.

A költőnő megosztotta velünk, hogy a szabadság nem mindig hozza magával a könnyedséget. Régen, amikor a művei elérhetetlenek voltak, versei titkos kéziratok formájában terjedtek, és az emberek szinte "felfalatták" a szavait. A rendszerváltás után azonban drámaian csökkent az olvasótábora. Az irodalom már nem jelentett menedéket, nem volt többé a lélek felfrissülésének forrása. A tiltott szavak elvesztették vonzerejüket, így a költőnő úgy érezte, hogy már nem tölti be azt a különleges szerepet, hogy a mélyen rejtett, közös érzéseket és gondolatokat kifejezze.

Egy másik, elgondolkodtató történetet is megosztott. Nemrégiben Bukarest külvárosában tévedt el, egy olyan helyen, ahol korábban még soha nem járt. Hiába próbálta megkérdezni a helyieket, hogyan juthatna vissza a belvárosba, senkinek sem volt ötlete. Ez a tapasztalat rávilágított arra, milyen éles határvonal húzódik a különböző társadalmi szintek között. Megmutatta, hogy az ilyen élmények segítenek megérteni, kik is azok a kétmillió ember, akik a romániai elnökválasztás első fordulójában egy sarlatánra adták a voksukat. Úgy véli, az értelmiségiek felelőssége lenne, hogy megtalálják a módját annak, miként lehetne csökkenteni ezt a szakadékot. Az iskola és az oktatás kulcsszerepet játszhat ebben, de a rendszer megfelelő támogatására is szükség van ahhoz, hogy valóban változás történhessen.

Az értelmiség szerepvállalása kapcsán Ana Blandiana hangsúlyozta: Romániában az egyetlen dolog, ami jól működik, a társadalmi szerepvállalás. Az elmúlt időszak is megmutatta, hogy a civil társadalom érte el a változásokat, nem pedig a politikusok, akik inkább csak az időt húzták. A román-magyar viszony kapcsán a költőnő elmondta, szerinte magyarok és románok együtt tehetnek a jövőért, hiszen civil társadalmaikat ugyanazok az elvek vezérlik. A költőnőnek mindig is sok magyar barátja volt, köztük Hervay Gizellát említette. Virgiliu Țârău hozzátette, hogy a rendszerváltás előtt is létezett román-magyar szolidaritás, különösen az értelmiség körében. Példaként a műfordításokat hozta fel, amelyek kapcsolódási pontokat hoztak létre a közösségek között.

Ana Blandiana véleménye szerint a társadalmunk fejlődési irányait mindig is egy kritikus gondolkodású értelmiségi csoport határozta meg. Kulcsfontosságú azonban, hogy ez a gyakran kisebbségben lévő közösség ne váljon el a társadalom egészétől. Fontos, hogy gondolataik, értékrendjük és vízióik szélesebb közönséghez eljussanak, lehetővé téve ezzel a társadalom többi tagjának aktív bevonását a párbeszédbe és a közös fejlődés alakításába.

A beszélgetést Ugron Hanna vezette, aki az MCC akadémiai ügyekért felelős munkatársaként tevékenykedik.

Az MCC által rendezett évfordulós eseménysorozat keretében két izgalmas rendezvényt tartottak. December 10-én Andrei Zincă díjnyertes filmje, a „Și atunci, ce e libertatea?” (És akkor mi a szabadság?) került bemutatásra, amely Ana Blandiana művei alapján készült. Az esemény során Kató Balázs, pszichológia szakos hallgató és MCC-s diák, élénk beszélgetést folytatott a filmről és a szabadság fogalmáról a rendezővel. Ezt követően, december 12-én dr. Giacomo Pace Gravina, olasz jogtörténeti professzor, dr. Veress Emőd jogászprofesszorral, az MCC oktatójával közösen elemezte a jog, a művészet és a totalitarizmus összefonódásait, párhuzamot vonva Mussolini fasiszta rendszere és Ceaușescu kommunista rezsimje között.

"Az MCC e három különleges rendezvény keretében innovatív és hiteles módon kívánja megörökíteni az emberi helytállás szellemét, valamint a kiválóság történelmi alakító erejét. George Roșu kortárs román művész három műve egyesíti ezeket az eseményeket, amelyek az elnyomás elleni bátor emberi ellenállás formáit idézik fel: a kolozsvári Széchenyi téri megállított óra, Doina Cornea nyíltan rendszerellenes tevékenysége, valamint Cs. Gyimesi Éva Gyöngy és homok esszéje. Reményeim szerint ezek az események diákjaink és a szélesebb közönség számára is inspiráló és irányt mutató élményeket kínáltak." - nyilatkozta Talpas Botond, az MCC erdélyi tevékenységéért felelős igazgató.

Az MCC eseményeiről az érdeklődők a Collegium Facebook oldalán, valamint az mcc.ro weboldalon tájékozódhatnak.