A tízmilliárd forintos kérdés: vajon valóban hoz-e áttörő fejlődést Tokaj gigászi fejlesztése?

Tokaj belvárosában gőzerővel zajlik az átalakulás - legalábbis ezt ígéri a hivatalos kommunikáció; a város polgármestere a kormánypárti propagandaeszközzé fazonírozott Indexnek nyilatkozott. A történelmi borváros több mint 10 milliárd forintos kormányzati támogatással igyekszik világörökségi rangjához méltó turisztikai célponttá válni, miközben a népességfogyás problémájával is küzd. De vajon minden olyan fényes-e, mint amilyennek a díszes látványtervek mutatják?

A nagyszabású átalakítás a szocializmus idejéből itt maradt, sokak szerint városképbe nem illő Tokaj áruház lebontásával kezdődött. Helyére - a tervek szerint - egy "16. századi stílust idéző" épület kerül, amely állítólag jobban illeszkedik majd a város arculatához. Ez persze felveti a kérdést: mennyire hiteles egy mesterségesen létrehozott, történelmi stílust utánzó épület egy valódi történelmi városban? A K2 Lab építészei szerint "nem érezték helyét a kortárs homlokzatképzésnek", és inkább "bele kívánnak simulni az utcaképbe". Mintha a 21. századi építészet csupán hivalkodást jelentene, nem pedig kortárs értékteremtést.

Posta György polgármester megjegyezte, hogy "olyan fejlesztések várhatóak, amelyek valóban történelmi jelentőséggel bírnak; aki csak rápillant a látványtervekre, garantáltan le lesz nyűgözve".

A fejlesztésekre érkező támogatás impozáns: a Tokaji Önkormányzat 3,8 milliárd forintot, az Aranysas Fogadó Kft. (tulajdonosa a "pezsgőkirálynak" is nevezett Kreinbacher József) 3,5 milliárdot, a Főtér Investment Kft. (tulajdonosai: Kovács Tamás Gyula, Szabadics Zoltán és a Balatoni Hajózási Zrt. vezetője, Szabadics Zoltán) szintén 3,49 milliárdot, az SKDNZ Ingatlanhasznosító Kft. 1,1 milliárdot, a Tokaji Írótábor egyesület (elnök: L. Simon László) pedig 750 millió forintot kapott. Tekintélyes összegek ezek, különösen egy alig több mint 4000 lakosú városra vetítve.

A NER nagyvállalkozói által végrehajtott beruházások ütemezésével kapcsolatban a polgármester megnyugtató üzenetet közvetít: "A finanszírozás teljes mértékben a támogatási összegből valósul meg, ami lényegében a magyar adófizetők pénzét jelenti. Ennek következtében Tokaj Város Önkormányzatának nem kell saját forrást bevonnia." Azonban az igazi kérdés továbbra is nyitva marad: honnan fogják fedezni a fenntartási költségeket a jövőben?

Amikor a város vezetőjét arról faggatják, hogy mikor érezhetjük a beruházások hatását az elvándorlás csökkentésében, meglehetősen óvatos választ ad: "a konkrét, mérhető eredményekre még várni kell." Ugyanakkor a következő mondatokban máris kész eredményekről beszél: "A turisztikai kereslet és kínálat kedvező alakulásával lassíthatjuk az elvándorlást, és az életszínvonal emelkedésével reméljük, hogy itthon tudjuk tartani a fiatalokat." Olyan ez, mintha egy bűvésztrükk kellős közepén lennénk, ahol a városvezetés ügyesen egyensúlyoz a bizonytalan jövő és a határozott jelen között.

A fejlesztések jelenlegi állása szerint az egykori áruház alapozása és a pinceszint már befejeződött, és most a második emelet szintje is formálódik. Ez kétségtelenül előrelépés, azonban a nyári időszakban a történelmi városkép továbbra is állványokkal lesz tele, ami rontja a környék esztétikáját.

Posta György erre is talált megoldást: "Ezek a modern technológiával elkészített állványzati épülettakarások reményeink szerint még turisztikai attrakcióként is szolgálhatnak" - vetíti előre, mintegy sugallva, hogy a turisták majd a festett ponyvákban gyönyörködhetnek, miközben túllépnek a zajjal, porral járó kellemetlenségeken. Kreatív hozzáállás.

A polgármester szerint a fejlesztéseknek köszönhetően "nagymértékű növekedés várható nemcsak a vendégéjszakák, hanem az adóbevételek tekintetében is". De vajon mitől fognak a turisták tovább maradni egy olyan kisvárosban, ahol a fő látványosság - a borkóstolás - jellemzően néhány órás program?

A fejlesztések között kiemelt célként szerepel "a négyévszakos turizmus" kialakítása, ami merész vállalkozás egy olyan országban, ahol a turisztikai időszak általában május és szeptember között zajlik. A gondolat, miszerint a látogatók januárban is Tokajba látogatnak, vonzó, de a megvalósításához szükséges konkrét tervek sajnos nem állnak rendelkezésre. Esetleg a Fesztiválkatlan nyári rendezvényei jelenthetnek egy lépést ebbe az irányba, hiszen ezek a legforgalmasabb időszakra időzítettek.

A város vezetője határozottan válaszolt arra a kérdésre, hogy miért éppen Tokaj részesült ilyen jelentős támogatásban: "Amikor Magyarország neve felmerül a nemzetközi porondon, az emberek Puskásra, Budapestre és Tokajra gondolnak." Ez kétségtelenül igaz a bor szerelmesei között, de érdemes lenne egy átfogóbb kutatás keretében megvizsgálni, hogy Tokaj globális hírneve valóban felér-e Budapestével.

Kétségtelen, hogy Tokaj 2023-ban kiemelkedő teljesítménnyel büszkélkedhet, hiszen elnyerte az ENSZ Turisztikai Világszervezet "Legjobb Turisztikai Falvak" díját. Ez a siker azonban főként a régóta fennálló kulturális és természeti értékeknek köszönhető, nem pedig a jelenleg épülő, történelmi stílust utánzó új létesítményeknek.

A fejlesztések részeként gasztronómiai és kulturális funkciókat ellátó épületek jönnek létre, éttermekkel, szálláshelyekkel. Kreinbacher József "interaktív víz- és szikvízmúzeumot" tervez, Scheer Sándor pedig "éttermet és rendezvényközpontot". Impozáns tervek, csak éppen az a kérdés, hogy a helyi lakosok hétköznapjait hogyan fogják jobbá tenni?

Az elvándorlás kérdése valójában nem csupán a turisták számának csökkenéséből ered, hanem sokkal inkább a megélhetési lehetőségek, valamint az oktatási és egészségügyi szolgáltatások hozzáférhetőségének hiányosságaiból. Ezzel a problémával azonban ritkán foglalkoznak a fejlesztési tervekben; úgy tűnik, mintha a városvezetés a "szép épületeket építsünk, és a turisták meg a pénz is jönni fog" filozófiát követné.

A polgármester végül azt a fontos üzenetet juttatja el a letelepedést fontolgatóknak, hogy Tokaj "egy igazi paradicsomként is felfogható". Nem vitás, hogy a város természeti szépségei és kulturális kincsei páratlanok (személy szerint nekem is számos szép emlékem fűződik a NER általi kisajátítás előtti Tokajhoz, mely számomra az egyik legkedvesebb magyar település). De felmerül a kérdés: a többmilliárdos fejlesztések valóban javítják-e az itt élők mindennapi életét, vagy csupán a turisták kényelmét szolgálják majd?

A 2026-ra tervezett átfogó megújulás felé vezető út még hosszú és rögös, és bár a koncepciók valóban lenyűgözőek, a sikerhez sokkal több szükségeltetik, mint csupán néhány felújított homlokzat és egy-két figyelemfelkeltő múzeum. A helyi közösség megtartása érdekében elengedhetetlen, hogy legyenek munkahelyek, jó minőségű iskolák, megbízható egészségügyi szolgáltatások és elérhető lakhatási lehetőségek – ezek a tényezők azonban gyakran háttérbe szorulnak a csillogó prezentációk mögött.

Ahogyan a tokaji bor varázsa sem csupán a szemet gyönyörködtető üvegformában rejlik, úgy Tokaj, Hegyalja szívében, nem csupán a megújult épületek szépségétől fog felvirágozni. A jövője attól függ, hogy milyen minőségű életet kínál a látogatóknak és a helyieknek egyaránt. Bízunk benne, hogy az új fejlesztések mögött valódi értékek és tartalmak is megjelennek, nem csupán a frissen festett homlokzatok mögött rejlő üresség. Reméljük, hogy a fókusz nem csupán a jómódú, de szűk réteg számára elérhető NER-kompatibilis borászatokra és wellness élményekre irányul, mint ahogy azt a szomszédos Tarcalon tapasztalhattuk. Az igazi Tokaj annál sokkal több, és ezt mindenképpen meg kell őriznünk.