A török kutyások büszkesége, a Tigris tankja - az Aksaray Malakli! Ez a lenyűgöző kutyafajta nem csupán megjelenésében impozáns, hanem rendkívüli védelmi és őrző ösztöneivel is kitűnik. Az Aksaray Malakli a török vidéki élet elengedhetetlen része, hiszen

Két impozáns méretű török pásztorkutya, a kangal és az aksaray malakli, egyaránt a kutyavilág különlegességei közé tartozik. Ezek a legendás fajták nemcsak hatalmas termetükkel, hanem lenyűgöző jellemükkel is lenyűgözik azokat, akik a nagy testű kutyák iránt érzett szenvedéllyel közelítenek a négylábúak világához. Kíváncsiság és csodálat övezi őket, hiszen mindkettő mélyen gyökerezik a török kultúrában és a pásztorélet hagyományaiban.

Nemrégiben számoltunk be arról, hogy Angliában felfedezték a legnagyobb regisztrált kutyát, aki egy impozáns malakli. De vajon mi is az a malakli, milyen gyökerei vannak, és milyen célra tenyésztették? Emellett érdemes megvizsgálni, miben különbözik ez a hatalmas kutya a jól ismert és elterjedt pásztorkutyától, a kangaltól.

A két fajta közül kétségkívül a kangal a közismertebb, akikről egyébként már azenkutyam.hu-n is sok szó esett. A kangalok a török Shivas megyében található Kangal városról kapták a nevüket, amelyik régió kétségkívül a legkomolyabb tenyésztési és használati központnak tekinthető. A mostani DNS-kutatások szerint a kangalok ősei a kazah, kirgiz, türkmén és üzbég pusztákon egykoron élő kutyák leszármazottjai lehetnek, akik az egykori nomád türk népek közvetítésével, vagy kísérő kutyáiként juthattak el a mai Törökország területére. Ezek a kutatások cáfolták azokat a korábbi elméleteket is, amelyek szerint a kangalok az ókori molosszerek leszármazottai lennének, amik azért mind a mai napig megjelennek a török marketinggőzhenger által gyártott anyagokban.

A kangalok az elmúlt évszázadok során mesteri szintre fejlesztették alkalmazkodóképességüket az Anatólia végtelen fennsíkjának hatalmas területeihez, valamint az ottani állattartási hagyományokhoz. Felettébb sikeresen látják el feladataikat a pásztorok oldalán, védve a haszonállatokat a környezeti kihívásoktól. Az ázsiai farkasok, amelyek a régió fő ragadozóit képezik, kisebb méretűek az európai szürke és az észak-amerikai timber farkasokhoz képest, így a kangalok rendkívül hatékonyan tudják megvédeni területüket tőlük. E különleges kutyafajta lenyűgöző fizikai adottságokkal bír, ráadásul, nagy termetük ellenére, rendkívül fürgék és agilisak. Harapásuk ereje pedig a szakirodalom szerint a legjobbak között helyezkedik el, ami tovább emeli a kangalok védelmi képességeit.

Velük szemben az aksaray malakli, vagy más néven aksaray malakliszi, illetve malakli karabasz, egy Aksaray provinciából származó, hatalmas, vagy óriás termetű pásztorkutyafajta. Habár a köznyelvben sokan a kangal nagyobb és nehezebb változatának tartják, éppen a már korábban említett DNS-tesztek mutattak rá arra, hogy ez nem így van. A malaklik a fekete maszk és a színbeli hasonlóság ellenére más genetikai örökséget hordoznak, mint a kangalok.

Ez részben a küllemükön is látszik, hiszen sokkal nagyobbak, a fejük formája más, masztiff típusú lógó ajkakkal rendelkeznek, ami egyáltalán nem jellemző a kangalokra, faroktartásuk egyenes, ráadásul a karakterük is jelentősen támadóbb, dominánsabb és agresszívabb más kutyákkal és idegen emberekkel szemben. Habár a malaklikat is részben nyájőrzésre használták hagyományosan - a török források szerint egy pár malakli látta el egy 7-800 birkából álló nyáj őrzését -, emellett azonban legalább ekkora szerepük volt a vagyon- és területőrzésben, valamint az Anatóliában rendkívül népszerű kutyaviadalokon is.

A malaklikok esetében a fő követelmény nem a sebesség vagy az ügyesség volt, hanem inkább a brutális, mindent elsöprő erő és a támadókészség. Ezek a kutyák a külső, támadó ellenfelek megsemmisítésére specializálódtak, nem pedig a nyájak védelmére, mint ahogy azt a kangalok teszik. A malaklikok feladata tehát az idegenek leküzdése és megsemmisítése volt, akik esetleg közel merészkedtek a területükhöz. Figyelembe véve a méretüket és súlyukat — amely akár a 100 cm-es marmagasságot és a 80-90 kg-os súlyt is elérheti —, elmondható, hogy ezek a kutyák nem voltak, és ma sem alkalmasak a kitartó üldözésre.

Ha egy találó második világháborús analógiával szeretnénk szemléltetni a két fajta közötti eltéréseket, akkor a kangalt a fürge, gyorsan manőverező, de mégis rendkívül hatékony Panzer III-as tankhoz hasonlíthatnánk. Ezzel szemben a malakli a nehéz, masszív páncélzattal rendelkező, de halálos csapásmérő Tigris tank képében jelenik meg. Míg az előbbi ügyességével és gyorsaságával uralja a csatatereket, addig az utóbbi erejével és tartósságával vált legendássá.

Mindkét fajtával kapcsolatban elmondható, hogy egyikük sem ideális választás kezdő, vagy túl érzékeny kutyások számára. Ugyanígy nem való nekik azok sem, akik azt gondolják, hogy ezek az ősi, ösztönös török pásztorkutyák könnyen beilleszthetők a kutyafuttatók világába, csupán a megfelelő hozzáállás és napi néhány óra mozgás kérdése. Mindkét fajta génjeiben ott rejlik a múlt súlya, valamint azok az elvárások, amelyeket évszázadokon át támasztottak velük szemben Anatóliában.

Egy szakértő, aki a pásztorkutyák világában jártas, megosztotta tapasztalatait a kangalok európai integrációjával kapcsolatban. Különösen érdekes volt, hogy az Anatóliában található hatalmas területek hiánya hogyan befolyásolta a fajtát. A szűkebb kiterjedésű régiókban a kangalok különféle kihívásokkal néztek szembe, és számos problémát is okoztak a helyi ökoszisztémákban. A szakértő részletesen beszélt arról, hogyan alkalmazkodtak ezek a kutyák az új környezethez, és milyen hatással voltak a gazdák életére és a helyi állatállományra.

Amikor a malakliról beszélünk, egy egészen más kutyafajtára gondolunk, mint a mai, általában szelíd és szocializált német dogok vagy angol masztiffok. A malakli nemcsak méretében különbözik, hanem karakterében is: egy igazi, impozáns óriás, aki rendkívül bizalmatlan az idegenekkel. E fajta hírneve a kiemelkedő védelmi hajlamában rejlik, és nem ritka, hogy más kutyák társaságát sem tolerálja. Ez a kutya messze felülmúlja a mai kutyatartók elvárásait egy őrző-védő fajtától, hiszen a malakli nem csupán egy kutya, hanem egy komoly védelmi eszköz is. Ráadásul nem is szükséges különösebb utasítást adni neki; automatikusan aktiválja magát, amint fenyegetést érzékel a gazdája vagy annak családja irányába, legyen szó akár más állatokról, akár gyanúsan viselkedő emberekről.