A vártnál jóval magasabb a valószínűsége annak, hogy egy csillag pusztító hatással legyen a Naprendszerünkre!

Új kutatások szerint a Naprendszer közelében elhaladó csillagok nagyobb veszélyt jelentenek, mint azt korábban feltételezték.
Ezek az áthaladások megzavarhatják a bolygók pályáját, aminek súlyos következményei lehetnek - például egyes bolygók a Napba zuhanhatnak, vagy kilökődhetnek a világűrbe. Bár az ilyen események közvetlen kockázata továbbra is csekély, az eredmények alapjánmás csillagrendszerekben ilyen jellegű "zavarok" jóval gyakrabban fordulnak elő - számol be róla a New Scientist.
A Naprendszert sokáig a stabilitás szimbólumának tartották, azonban a modern csillagászat felfedte, hogy valójában a káosz irányítja hosszú távú fejlődését. Évmilliárdok során a legapróbb gravitációs eltérések is - különösen a Merkúr és a Jupiter esetében - képesek kibillenteni a bolygókat megszokott pályáikról. Például a Merkúr akár összeütközhet a Vénusszal vagy akár a Nappal is, de az is lehetséges, hogy egy ütközési pályára sodorja a Földet vagy a Marsot. Az univerzális rend látszólagos harmóniája tehát valójában rejtett feszültségekkel teli, ahol a legkisebb változás is drámai következményekkel járhat.
A legmegdöbbentőbb felfedezés az, hogy az áthaladó csillagok jelentette veszély sokkal komolyabb, mint azt korábban gondoltuk. Sean Raymond, a Bordeaux-i Egyetem elismert kutatója és Nathan Kaib, a Bolygótudományi Intézet szakértője nem csupán a ritka, közeli ütközéseket elemezték, hanem a gyakoribb, kisebb csillagelhaladásokat is – tehát azokat a jelenségeket, amelyek a kozmikus időskálán szinte mindennaposak.
"Ezek azok a csillagok, amelyek valóban és állandóan megkerülik a Napot" - magyarázta Raymond.
A kutatók összesen 5000 különböző szimulációt végeztek, amelyek során a bolygók kezdeti pozícióit módosították, és a jelenleg ismert csillagpopulációk alapján több ezer csillagot vontak be a vizsgálatba. Az eredmények azt mutatták, hogy ezek a csillagelhaladások 50%-kal megnövelik annak valószínűségét, hogy a bolygók pályája zavarokba ütközik - még a Naprendszeren belüli belső gravitációs káoszhoz viszonyítva is.
Egy váratlan felismerés volt a Plútó sebezhetősége. Korábban úgy vélték, hogy a Neptunusz gravitációja stabilizálja a pályáját, de a szimulációk szerint még így is 5% esély van arra, hogy pályája instabillá válik. A Merkúr esetében a kaotikus pályaváltozás kockázata 50-80%-kal nőtt - jelenleg körülbelül 0,6%-ra becsülik a következő néhány milliárd évben. A Mars, a Vénusz és a Föld esetében is enyhe kockázatnövekedést mértek: a Föld esetében 0,05% az esély a pálya destabilizálódására, és 0,3% annak valószínűsége, hogy a pályamódosulás jelentős klímaváltozást - főként felmelegedést - idéz elő.
Bár a súlyos zavarok előfordulásának valószínűsége továbbra is viszonylag alacsony, körülbelül 1,5% a több milliárd éves időtávlatban, a következmények rendkívül súlyosak lehetnek.
"Még ha a mi esetünkben nem is fordul elő ilyesmi, mégis befolyásolja azt, ahogyan más bolygórendszerek működését értelmezzük" – felelte Raymond.
Ezeknek a kockázatoknak a feltérképezése hozzájárul ahhoz, hogy mélyebb rálátást nyerjünk a fehér törpék körüli rendszerek működésére. Az ilyen égitestek körül ugyanis gyakran találkozunk olyan bolygómaradványokkal, amelyek a múltbeli destruktív események nyomait őrzik.