A Zöld Sasoktól a Hevesi Brazil Csajokig: Különleges Útmutató a Magyar Sportélményekhez | Demokrata

A "Bácsi, hol találhatók focipályák?" elnevezésű tehetségkutató program biztosította a lehetőséget.

A kompolti egyesület indította el a pályafutását, de az első évben nem tudta megugrani a nála egy esztendővel idősebbek szintjét. Ennek ellenére sokan biztatták, hogy ne adja fel, hiszen kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Ezek a szavak valódi elismerésből fakadtak, és egy évvel később, 1983-ban már nem is kellett neveznie; a szervezők maguk keresték meg őt, hogy lehetőséget kínáljanak neki.

- Az úgynevezett Heves megyei válogatottal elmentünk egy tornára, amin rajtunk kívül még három megye csapata, Borsodé, Hajdú-Biharé és Szabolcs-Szatmár-Beregé vett részt. Bár sokan voltunk, sikerült kitűnnöm, így bekerültem a négy megye fiataljaiból összeállított együttesbe is. Ezzel a gárdával aztán Budapesten kellett pályára lépnünk, és engem választottak a legjobb csatárnak, utólag tudtam meg: közel ötezer gyerekből.

A kiválasztott játékosok egy Szeged és Újpest közötti mérkőzés előtt egy különleges bemutatómeccset játszottak. Ezen az eseményen a különböző klubok megfigyelői jelen voltak, hogy felfedezhessék azokat a tehetséges fiatalokat, akiket a legígéretesebbnek találnak.

A Fradi ajánlatára vártam, de váratlanul megjelent nálunk Illovszky Rudi bácsi, a Vasas ikonikus játékosa és edzője. Az angyalföldi csapat hívásával óriási eseményt hozott a faluba, hiszen mindenki tudta, ki ő. Nem volt szívem nemet mondani az ajánlatára.

János ezután először a Budapest-válogatott mezében, majd a korosztályos országos B-válogatott tagjaként lépett pályára. Ekkor érkezett el az a pillanat, amikor álmai csapata, a Fradi, felkereste őt.

Illovszky Rudi bácsi mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Amikor apámmal együtt meséltünk neki a Ferencváros iránti vágyamról, és arról, hogy mennyire régóta szeretném már a zöld-fehér színeket képviselni, ő egy váratlan mozdulattal összetépte az átigazoló lapot. Ezzel megnyitotta számomra az utat az FTC-hez, és ezzel egy életre szóló álom vált valóra.

Mielőtt 1984-ben végleg a fővárosba került, egy tavaszi időszakban – korengedménnyel, hiszen mindössze 15 éves volt – fél évet játszott a helyi felnőtt csapatban. Ekkor 11 gólt szerzett, ami azt mutatta, hogy nem félt a nála jóval idősebb és erősebb védőktől. A Ferencvárosnál aztán végigjárta a ranglétrát az utánpótlásban, miközben rendszeresen meghívást kapott a korosztályos válogatottakba is. 1989-re beteljesült a gyermekkori álma: a Zalaegerszeg ellen játszott mérkőzésen csereként lépett pályára, és ő szerezte a Fradi felnőtt csapatának utolsó, ötödik gólját. Az első felnőtt FTC-meccsén olyan legendák játszottak mellette, mint Simon Tibor, Pintér Attila, Bánki József, ifj. Albert Flórián és Keller József.

Vincze Gézáék megjegyezték, hogy ha öt-tíz centivel magasabb lettem volna, már 16 évesen a felnőtt csapatban játszhattam volna. Végül ez csak 19 éves koromban vált valóra. Rengeteget dolgoztam ezért, lemondtam a diszkózásról és a bulikról; minden energiámat a futásra és a fejlődésemre összpontosítottam. A Fradiban pályára lépni mindig is különleges élmény volt számomra, legyen szó korosztályos vagy tartalékcsapatbeli mérkőzésről. Amikor végre az első csapatban is szerepet kaptam, gólokat szereztem, és az érzéseimet nehéz szavakkal kifejezni. Valóban leírhatatlan volt az a boldogság, amit akkor átéltem.

János hozzáállására jellemző, hogy bár korábban is figyelt arra, mindkét lábával tudjon passzolni és lőni, amikor egy bokasérülés miatt a jobb lábát kímélnie kellett, a gyógyulás időszaka alatt csak ballal gyakorolt. Olyan jól sikerült, hogy a Fradi nagycsapatába balszélsőként került be.

- Mucha Józsi bácsi külön is foglalkozott velem, az volt a "lecke", hogy ballal egy lövőcsel, aztán az ellenfelet meglepve jobbal a hosszúba tekerek.

Bár a szurkolók szerették, a győri Rába ETO elleni 1990. novemberi győztes gólja pedig - Fischer Pál beadása után csukafejessel talált a hálóba - ma is látható a legnagyobb videómegosztón, a Fradiból 1991-ben, húszévesen távoznia kellett.

- Bevallom, nagy törésként éltem meg, hogy el kellett jönnöm a Ferencvárosból. Ezután sem a Vasasban, sem Egerben nem mentek úgy a dolgok, ahogy szerettem volna, sérülések is nehezítették az életemet, a katonaság is közbeszólt. Azt mondhatom, végül csak Mezőkövesden, öt évvel később találtam meg magam újra, ott lelkes szurkolók voltak, B-közép, jó csapat, a megyei bajnokságban és az NB III.-ban is gólkirály lettem.

Miután letette a játékvezetői vizsgát, és tizenhárom éven át fújta a sípot megyei szinten, a pályafutása új irányt vett. Az edzősködés iránti szenvedélye egyre inkább felszínre került. Tarnaörsön a felnőtt csapat irányítása mellett mélyebb tapasztalatot szerzett, majd a hatvani klubban az utánpótlás-nevelés terén tevékenykedett. Eközben egy váratlan ajánlat is érkezett: a kápolnai óvoda vezetősége megkereste, hogy a legkisebbek számára bemutassa a foci alapjait, így új generációt inspirálhatott a sportág iránt.

- Nagyon megszerettem ezt a feladatot, és igazán felemelő érzés, hogy van olyan egykori óvodás, akivel jó néhány éven át foglalkozhattam, egészen addig, amíg a megyei első osztályú felnőtt csapatba be nem került - meséli.

A sikerek edzőként sem kerülték el: Füzesabonyban, ahol öt évig tevékenykedett, U19-es bajnokságot is nyert úgy, hogy ifiszinten akkor már három évtizede nem végzett az első helyen az egyesület.

Hogyan született meg közben egy saját lánycsapat?

- Hetedikes korában, 2019-ben odaállt elém a lányom, hogy "apa, tartanál edzést nekem és még pár lánynak"? Nagyon meglepődtem, sohasem fordult meg a fejemben, hogy a foci felé tereljem, addig a zene érdekelte, nem a futball. Mivel közben dolgoztam és két utánpótláscsapatnál edzősködtem is, csak egyetlen szabadnapom volt hetente. De a lányának hogy is mondhatna nemet egy apa... Úgyhogy szerdánként hatan-heten összegyűltünk, és elkezdtem nekik megtanítani az alapokat. Aztán szép lassan tízen, tizenegyen lettünk, és szóltam a füzesabonyi klubnál, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy lánycsapatot is. Meghirdettünk egy toborzót, huszonnyolc lány jött el. Így aztán megalakult a csapat, elindultunk a bajnokságban, csak az volt a baj, hogy a pénzkereső munkám mellett a fiúk és a lányok irányítása egyszerre nem fért bele az időbe, a klubnál pedig azt mondták, hogy ne adjam le a fiúkat, vagy viszem mindkét együttest, vagy ne legyen lánycsapat se...

János elhagyta Füzesabonyt, de a lányok annyira ragaszkodtak hozzá, hogy vele tartottak. Fél éven át Demjénben edzettek, egyesület nélkül, majd egy évre a tarnaörsi klub fogadta be őket. Itt, a Fradi szellemében, Kis Csaj Sasok néven vágtak neki a versenyeknek. Végül a hevesi egyesületnél találtak - remélhetőleg - végleges otthonra, így jött létre a Hevesi Brazil Csajok csapata.

A Tarnaörs csapat színeiben idén a harmadik helyet szereztük meg, míg Hevesen, az első évünkben, bronzérmet nyertünk. Most még fényesebb éremre vágyunk, és jelenleg a második helyen állunk. Néhányan a kezdetektől velünk edzenek, míg a legfiatalabb lányunkkal már több mint másfél éve dolgozom. Úgy érzem, az alapokat mindannyian remekül elsajátították.

Báder János szenvedélyesen elkötelezett a fiatalok fejlődése iránt, és mindig arra törekszik, hogy a gyerekek, különösen a hátrányos helyzetű fiatalok, megismerjék és megszeressék a futballt. A Hevesi Brazil Csajok sorsa különösen közel áll a szívéhez; úgy érzi, hogy velük való kapcsolatát soha nem tudná elhagyni. Emellett álmodozik arról, hogy egyszer felnőtt szinten is kipróbálhatja magát edzőként, és megvalósíthatja a futball iránti elhivatottságát.

- Nem panaszkodni szeretnék, kerek az életem. Szeretem a lányokat és jó érzés az is, hogy a Fradi-család máig emlékszik rám. Óriási öröm volt, amikor Bánki József, Dodi először invitált az öregfiúkcsapatba, hálás vagyok neki, hogy gondolt rám, hiszen így tudom tartani a kapcsolatot egykori csapattársaimmal és olyan FTC-játékosokkal is, akik később, az én ottani szereplésem után lettek sztárok.

Báder János jelenleg iskolaőrként keresi a kenyerét, de előtte kilenc évig hegesztőként dolgozott. Munkáját soha nem szégyellte, és mindig is úgy alakította az álláskeresését, hogy a foci és az edzősködés területén ne kelljen lemondania a szenvedélyeiről. Nagy álma, hogy a Hevesi Brazil Csajok csapata a felnőttek között, az NB II.-ben szerepeljen. Bár a lányok jelenleg még tanulnak, és később jön a munka és a sok udvarló, János tisztában van vele, hogy ez nem lesz könnyű feladat.

- Látom, milyen mértékben fejlődtek az utóbbi évek során, és úgy érzem, megérdemelnék, hogy elérjék a csúcsot - mondja az edző, aki saját életével is példát mutat tanítványainak: egy szegény kompolti családból származva végül eljutott álmai csapatába.