Ahogy nyolcvan évvel ezelőtt, ma is akadnak olyanok Kárpátalján, akik hűen őrzik a lángot – sőt, új kezdeményezések is bontogatják szárnyaikat!
A túlélés és az összetartás hagyománya élénken él a térségben. Biró Tibor, a helyi szállodatulajdonos, lapunknak adott interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg csupán körülbelül 70 ezer magyar él a régióban. A háború, a sorozás miatti aggodalom, a szegénység, és a magyarellenes intézkedések sora miatt sokan másutt keresnek lehetőséget a boldogulásra, legyen az Magyarországon vagy még nyugatabbra. Kárpátalján viszont soha nem tapasztalt mértékben nőtt az itt élő belső-ukrajnaiak száma – mintha a történelem ismételte volna önmagát, csak most egy új kontextusban. Biró úr elmondta, hogy szülőfalujában, a Beregszász közelében található Makkosjánosiban a házak 40%-a eladó, és a külföldre költöző magyarok ingatlanjai gyorsan új gazdára találnak.
Ahogy nyolcvan évvel ezelőtt is, ma is akadnak olyanok, akik őrzik a lángot. Biró Tibor például Makkosjánosiban és Beregszászon működtet egy szállodát és éttermet magában foglaló létesítményt, ahol családi vállalkozásában harminckét embernek biztosít munkát – a koronavírus-járvány és a háború előtt pedig még száznál is többen dolgoztak nála. "A kemény mag mellettünk maradt, de a munkaerőhiány komoly kihívást jelent." A dolgozók jelentős része elhagyta az országot a konfliktus kirobbanásakor, és bár Biró korábban ragaszkodott a magyar vagy magyarul beszélő munkaerőhöz, ezt az elvárást mára kénytelen volt feladni. Jelenleg két adminisztrátora van Luhanszk és Doneck környékéről, valamint egy belső ukrajnai konyhasegéd is segíti a munkát. "Az emberek pozitívan fogadják őket, aki nem tud ukránul, az tanul tőlük egy keveset, és ők is próbálnak magyarul tanulni. Ma, amikor bementem, az egyik adminisztrátor már 'jó napot!' köszöntéssel üdvözölt. Ezek apró dolgok, de nagyon fontosak."
Biró Tibor nem csupán kitartó, hanem előre is halad: a makkosjánosi, nagyobbik egységét most egy jelentős, fűtött kültéri medencével gazdagították, miközben a konferenciatermeket magában foglaló, több mint kétszáz fő befogadására alkalmas komplexum felújítása is zajlik. "Próbálunk nem azon rágódni, hogy mi zajlik az országban vagy a világban; helyette inkább a munkánkra összpontosítunk" - hangsúlyozza. Hamarosan betölti a hatvanötödik életévét, így a besorozás miatt nem kell aggódnia, de természetesen kollégáiért felelősséget érez. "Megértem azokat, akik távoztak: mi sem tudunk teljes biztonságot nyújtani" - mondja, hozzátéve, hogy fontos, hogy az ember mindig emlékezzen arra, honnan indult.
A vendégkör átalakulása figyelemre méltó: korábban főként a magyarországi látogatókra fókuszáltak, mostanra azonban egyre több belső-ukrajnai csoport érkezik. Ezeket a csoportokat baptista közösségek támogatják, akik nyugati adományokból biztosítanak számukra nyaralási lehetőséget, emellett pszichológiai foglalkozásokat és imaalkalmakat is szerveznek számukra. "Nagyon hálásak, és jellemzően kellemes meglepetés éri őket, hiszen szeretetet és elfogadást tapasztalnak a magyar emberek körében" - teszi hozzá.
A több lábon állás és a vállalkozói mentalitás a túlélés záloga - így véli Gál Ferenc, aki a határ menti Váriban él. A huszonhat éves fiatalember Beregszászon tornatanárként és rendezvényfotósként dolgozik, emellett pedig két éve augusztusban megnyitotta saját cipőboltját. Korábban Váriban tanította a gyerekeket tornázni és futballiskolát működtetett, de a COVID-19 járvány és a háború keresztülhúzta a számításait. "Aki teheti, az keresse meg azt a piaci rést, ahol érdemes vállalkoznia. Ha valaki három évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy cipőboltot fogok nyitni, biztosan kinevettem volna" - meséli. Ferenc megérti azokat is, akik külföldre távoztak, vagy inkább várják, hogy a vihar elüljön. Úgy véli, hogy a kárpátaljai emberekben erős a vállalkozói szellem és a kitartás; "ha kidobnak az ajtón, bemászunk az ablakon - ezt tapasztalom a környezetemben is" - teszi hozzá.
"Sokan alig várják, hogy véget érjen a háború, megnyíljon a határ, és hazajöhessenek" - mondja Lődár Jenő, Batár község görögkatolikus papja, a rászoruló gyerekeket segítő Szent Margit-program vezetője. Tud olyanról, aki nagycsaládosként felmentést kapott volna a katonai szolgálat alól, ám hazatérve nem talált munkát, így kénytelen volt visszamenni nyugatra, a család azonban maradt, kitart. Batárban óvoda és iskola is működik, jövőre is lesz magyar nyelvű oktatás, sikerült első osztályt indítani.
A pap véleménye szerint bizakodásra adhat okot, hogy az ukrán kormány egyre inkább foglalkozik a kettős állampolgárság legalizálásának lehetőségével. Ez különösen figyelemre méltó, hiszen korábban Volodimir Zelenszkij ukrán elnök éppen emiatt bírálta a kárpátaljai magyar közösséget és a magyar kormányt. Ha ez a változás megvalósul, az jelentős előrelépést jelenthet a két ország közötti kapcsolatokban.
