Akkor talán a kólát is tiltsák be! - Diákok véleménye az energiaitalok 18 éven aluliak számára történő vásárlásának tilalmáról | szmo.hu

Ferenc pápa halála után a Vatikánban a gyász időszaka dominál egészen a temetésig. Ezt követően azonban sürgősen meg kell hozni a döntést az új pápáról. A választási folyamat mélyen gyökerezik a több mint ezeréves hagyományokban, ugyanakkor a közvéleményt foglalkoztató kérdések a jelen kor kihívásait tükrözik. Fontos nem csupán az, hogy miként történik a pápaválasztás, hanem az is, hogy ki ül majd Szent Péter trónján, és milyen irányvonalat képvisel a jövőben.

Egy különleges beszélgetés keretében Máté-Tóth Andrással, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének megalapítójával és egyetemi tanárával osztottuk meg gondolatainkat.

A következő pápa megválasztásának folyamata egy rendkívül szigorú és hagyományokkal teli esemény, amely a katolikus egyház életében kiemelkedő jelentőséggel bír. Amikor egy pápa elhunyt vagy lemond, a konklávé, vagyis a bíborosok gyűlése veszi át a szerepet a választás lebonyolításában. A bíborosok, akik a katolikus egyház vezetői, titkos szavazás keretében döntenek az új pápáról. A konklávé alatt a bíborosok elvonulnak a Szent Péter-bazilikába, ahol szigorúan elzárva, és a külvilágtól elszigetelten tartózkodnak. A szavazás során, ha a jelöltek közül egyik sem kapja meg a szükséges kétharmados többséget, újabb szavazásra kerül sor. Ez a folyamat addig folytatódik, amíg végül meg nem választanak egy új pápát, akit füstjelek jelentenek be a külvilág számára – a fehér füst a választás sikerességét, míg a fekete füst a további szavazás szükségességét jelzi. Az új pápa megválasztásakor nemcsak a teológiai és lelkipásztori képességeit veszik figyelembe, hanem azt is, hogy mennyire képes egyesíteni a híveket és irányítani az egyházat a modern kihívások közepette. A választás folyamata tehát nem csupán egy egyszerű szavazás, hanem egy mélyen spirituális és közösségi esemény, amely a katolikus közösség jövőjét is meghatározza.

- A pápaválasztás nagyon-nagyon ősi hagyománya a katolikus egyháznak, bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy a katolikus egyház csúcsvezetőjét demokratikus úton választják, kétharmados többséggel. Csak a 80 év alatti bíborosok szavazhatnak az újabb rendelkezések óta. Abban viszont nagyon különbözik a demokratikus választásoktól, hogy a konklávén belül már nincsenek egyeztetések, viták, lobbitevékenységek,

A pápaválasztás akkor számít sikeresnek, ha a jelölt a leadott szavazatok kétharmadát megszerzi. Ezt követően megkeresik az érintettet, hogy elfogadja-e a megbízatást, valamint azt is kérdezik tőle, milyen nevet kíván választani. A szavazócédulákat minden szavazási kör után elégetik, hogy megőrizzék a titkosságot. Amíg a választás nem hoz eredményt, egy különleges adalékanyagot adnak a tüzeléshez, amely fekete füstöt eredményez. Ha viszont sikerül a választás, a cédulákat önállóan égetik el, így szürke füst száll fel. Ezt a jelenséget a köznyelv fehér füstként említi, ilyenkor a katolikus közösség örömmel hirdeti: habemus papam, azaz van újra pápánk.

- Tehát magán a konklávén nincs lobbizás, de korábban igen? Hogyan kell ennek a politikai hátterét elképzelni?

A pre-konklávé egy olyan esemény, amely nem a konklávé klasszikus értelemben vett formáját ölti magára, hiszen itt nem zajlik szavazás, és a csend is más formát ölt. E helyett az imádság és a közös elmélkedés dominál. A részvétel nem kötelező, de azok a bíborosok, akik részt vesznek, gyakran napokon át tárgyalnak a világegyház jelenlegi állapotáról és küldetéséről. Itt különböző vélemények és nézőpontok ütköznek, ami gazdagítja a diskurzust. A pre-konklávé jelentősége abból fakad, hogy ez a fórum lehetőséget teremt a bíborosok számára, hogy mélyebb megértést nyerjenek a globális egyházi kihívásokról és lehetőségekről, valamint megalapozza a későbbi döntéshozatali folyamatokat.

A gondolat középpontjában az állt, hogy az egyház ne legyen félelemmel teli intézmény, hiszen a hit képes megszüntetni a szorongást. Ehelyett egy olyan egyházra lenne szükség, amely bátran lép ki a világba, hisz a megváltóban, akit követ és képvisel, így aktívan részt vesz a kulturális folyamatokban, miközben hirdeti az evangélium üzenetét. Ez a nézőpont rendkívül fontosnak bizonyult, ahogy azt utólag látjuk, hiszen a bíborosok éppen ezt a szemléletmódot képviselő személyt választották Benedek utódjának.

- Jelenleg az egyházon belül milyen főbb irányzatok, szellemi áramlatok vannak? Mert nyilvánvalóan ezek határozzák majd meg az új pápa személyét.

- Ez nagyon-nagyon nagy feladat lenne, amire nem is vállalkozom, csupán a véleményemet tudom elmondani. Az a szolgálat, amit Ferenc pápa elvégzett, két szempontból mindenképpen egy új fókuszt helyezett az egyház önértelmezésének és működésének a középpontjába. Az egyik az az, hogy az egyház elsősorban ne saját magával legyen elfoglalva, hanem a rászorulókkal, a kivetettekkel, a menekültekkel, a betegekkel, a börtönben lévőkkel, a különböző egyházi bűncselekmények áldozataival. Tehát az egyház nem öncél. Sohasem volt öncél az egyház, de a modern világ folyamatai, például a szekularizáció miatt bizonyos értelemben támadottnak, fenyegetettnek érezte magát. Emiatt az egyház egy kicsit az önmegmaradására koncentrált, de legalábbis nehezen küzdött meg a kísértéssel, hogy ezt tegye. Ezzel szemben Ferenc pápa azt mondta, hogy ez nem jó út, hinni kell az evangéliumban. Az Istennek nem Isten a fontos, hanem az ember.

Ez a megközelítés a nézőpontok hangsúlyozására épül. Nem új felfedezés, hiszen az evangélium és a Biblia óta a kereszténység már régóta ezt az üzenetet közvetíti. Azonban a modern világ kihívásaihoz alkalmazkodva új stílusban, friss elszántsággal és megújult hitelességgel kellett ezt a tanítást újraéleszteni. A másik fontos aspektus az egyház működésének szinodalitása. Ez a koncepció már a kezdetektől fogva része volt az egyház életének, amely azt jelenti, hogy minden megkeresztelt személy, aki a katolikus közösség tagja, felelősséget vállal az egyház állapotáért, jövőjéért, működéséért és hitelességéért, az ő saját helyzetén és lehetőségein belül. A pápa e szinodális, együttműködésre és bevonásra épülő kommunikációs kultúra megerősítésére irányuló törekvései különösen hangsúlyosak lettek. Nem csupán a stílust emelte ki, hanem jogi kereteket is teremtett a szinodalitás kultúrájának, és az elmúlt hónapokban kidolgozott egy irányvonalat, amely a tavalyi globális szinódus záródokumentumának gondolatain alapul.

A vélemények megoszlása ebben a kérdésben valóban sokszínű. Van egy jelentős tábor, aki teljes mellszélességgel támogatja ezt az irányt, míg mások mérsékeltebb szimpátiát mutatnak. Akadnak olyanok is, akik inkább visszafogottan viszonyulnak hozzá, és természetesen létezik egy kisebb csoport, amely kifejezetten ellenzi ezt a megközelítést. Feltételezésem szerint a pápa által kijelölt irányvonal a katolikus egyházon belül jelentős támogatást élvez, beleértve a bíborosi testületet is. Ennek megfelelően valószínű, hogy olyan vezetőt választanak, aki szándékában áll folytatni ezt a pápa által megkezdett utat, nem pedig olyat, aki radikálisan eltérne ettől, vagy éppen ellenkező irányba kívánna lépni.

Buda Péter a Telexen kifejtette, hogy Donald Trump esetleg próbálkozhat a pápaválasztás befolyásolásával. Mi a véleménye erről? Találkoztunk-e már hasonló helyzettel a történelem során?

...a Vatikánban is meg kellene szerveznie egy sajtótájékoztatót. Képzeljük el, ahogy a Szent Péter téren áll, a pápai palota előtt, és a szokásos frizurájával, amit a szél fúj, a világ vezetői előtt hirdeti, hogy a vallás és a politika egyesítése a jövő kulcsa. "A Vatikánnak is szüksége van egy kis 'Trump-izálásra'!" – mondhatná, miközben a kezeivel gesztikulál, és mindenki próbálja megérteni, hogy éppen mit is akar mondani. Mert ki ne szeretne egy papírmadarat, ami a legújabb politikai irányzatokat hirdeti? Végül is, miért ne lehetne a vallás és a reality show ötvözete a legújabb trend? Ki tudja, talán a következő pápai enciklika a "Twitter-evangélium" címet viselné!

Úgy vélem, érdekes lenne felfedezni, hogyan pozicionálja Trump a katolikus egyházat. Amikor végre felfedezzük ezt az információt, valószínűleg még inkább keserű nevetésben törünk ki, mint eddigi furcsaságain.

- A magyar bíborosnak, Erdő Péternek ön szerint van-e esélye? Beleillik-e abba a trendbe, amit ön mondott, ami azt a mainstreamet képviseli az egyházban, egyáltalán azt képviseli-e, amit Ferenc pápa képvisel?

- Formálisan Erdő Péter bíboros úr is természetesen esélyes, ugyanúgy, mint az összes többi jelenlévő bíboros. Úgy vélem, hogy Erdő Péter gondolkodása sokkal cizelláltabb annál, hogy könnyű legyen besorolni valamelyik kategóriába. Egy dolgot tapasztalhattunk, hogy

Az, hogy a bíboros urat felelőssé tehetjük-e ezért a kérdésért, nos, ez számomra kétséges. Őszintén szólva, nem tudom megmondani, hogy mennyire valószínű, hogy ő érintett a dologban. Jósnak nem nevezhetem magam, és klerikális fogadós sem vagyok, így nem tudok határozott választ adni erre a dilemmára.

Úgy vélem, hogy sokan úgy látják, a magyar egyház szoros kapcsolatban áll a politikai szférával, ami miatt nem feltétlenül követi azt az irányt, amelyet ön mint a főbb tendenciát említett.

Úgy vélem, hogy az ilyen politikai klisék nem tekinthetők fekete-fehér igazságoknak. A Magyar Katolikus Egyház és a jelenlegi kormány közötti viszony rendkívül összetett, hiszen az egyház maga is sokrétű jelenség. Benne találhatóak azok a vidéki plébániák, ahol én is katolikus közösséghez tartozom, ugyanúgy, mint a sok egyházi fenntartású iskola, valamint a teológusok munkái, akik katolikus alapokra építkezve írnak. A szerzetesrendek, tele elhivatott és odaadó tagokkal, szintén az egyház részei, és ezt a sort még hosszan lehetne folytatni. Az a kijelentés, miszerint a katolikus egyház a világegyházi tendenciákkal szemben csupán a politika eszközévé válna, rendkívül felszínes, sőt, botrányos megközelítés.

- Emberi számítás szerint valamikor május eleje-közepe táján már okosabbak leszünk?

Azt gondolom, hogy a temetést követően körülbelül egy héttel már új pápa fogja vezetni a katolikus egyházat.