Aranycsapat a terror árnyékában – Exkluzív beszélgetés Mező Gábor kutatóval új könyvéről a PestiSrácoknál!

Aranycsapat a terror idején - Új könyvéről beszélgetünk Mező Gábor kutatóval (PS-exkluzív!) Kovács Attila 2025-03-08

"Ez a világklasszis sportolók számára kizárólag a zöld gyep jelentette a szabadságot" - nyilatkozta portálunk korábbi munkatársa, Mező Gábor kutató. Legújabb könyvében, amely az "Aranycsapat a terror idején" címet viseli, a valaha volt legjobban teljesítő magyar válogatott történetét tárja elénk egy eddig ismeretlen perspektívából. A mű a kommunista diktatúra és a csapat tagjainak kapcsolatait elemzi. A szerzővel a kötet tartalmáról és mondanivalójáról beszélgettünk.

Az állambiztonság és a kommunista diktatúra zűrzavaros múltjának felfedezése évek óta foglalkoztatja, és portálunk olvasói számára is ismerős lehet az e témában megjelent cikksorozata és könyvei. Mikor találkozott először azzal a ténnyel kutatásai során, hogy a kommunista rezsim nemcsak a politikai életünkre, hanem a sportéletünkre is jelentős befolyást gyakorolt?

A történet gyökerei a gyermekkoromban nyúlnak vissza, amikor először találkoztam ezekkel a témákkal. Ekkor vettem a kezembe életem első könyvét, amely Moldova György Puskásról szóló műve volt. Az úgynevezett Puskás-ügy, ami valójában egy átverésnek bizonyult, hiszen az írás csupán annyit mondott el Puskásról, hogy Moldova miért nem tudta megírni a megálmodott Puskás-könyvet. Már akkoriban is rajongtam a focért, de még nem olyan mértékben, mint ma. Az időszak 1990 környékére tehető, amikor a magyar foci éppen az átalakulás küszöbén állt.

Nemrégiben elmerültem a Moldova-könyv lapjain, amelynek nyomán egy "jellemtelen" és "megbízhatatlan" figura rajzolódott ki előttem, aki átejt egy szegény írót, Moldovát. Akkor még fogalmam sem volt arról, milyen fontos szerepet játszik Moldova, és hogy Kardos György rémtettei mennyire befolyásolták a történetet. Az igazi meglepetés évekkel később ért, amikor először néztem meg az 1981-es Surányi András rendezte Aranycsapat filmet. A vásznon megjelent Puskás nem az a megvetett alak volt, akiről olvastam; ehelyett egy érzelmes, humoros és igazán szimpatikus ember köszönt vissza rám. Ez a kettősség mélyen elgondolkodtatott: miért van ekkora kontraszt a valóság és a film által közvetített kép között?

Egy másik emlékezetes "kommunista futballélményem" a híres Nemere-ügyhöz kötődik. Sokak számára ismerős lehet, hogy "Nemere" Novák Dezső, az olimpiai bajnok hátvéd, a Fradi ikonikus alakja és egyben a rendszer által besúgónak is minősített figura volt. Az ügy kezdetétől fogva világos volt számomra, hogy Varga Zoli a helyzet áldozata. Ugyanakkor egy ideig Novák Dezsőt határozottan bűnösnek tartottam. Azonban ahogy egyre mélyebbre ástam a témában, a véleményem is fokozatosan átalakult.

Rá kellett ébrednie, hogy talán nem is olyan fekete-fehér ez az ügy?

Teljesen egyetértek. Ezen a téren nagy szerepet játszott, hogy Szöllősi György néhány évvel ezelőtt meghívott a Sportrádióba, ahol elindítottam a "Prés alatt" című műsort. Ennek fókuszában a kommunista és szocialista időszak sporttémái álltak. Itt volt lehetőségem beszélgetni Vörös Csaba kutató-újságíróval, aki felhívta a figyelmemet arra, hogy érdemes a történetek másik oldalát is megvizsgálni. Ez persze nem volt éppen újdonság, de Novák történetével kapcsolatban először mélyebben elgondolkodtam erről, hiszen korábban nem igazán foglalkoztam vele. Ha például a Nemere-ügyet Novák nézőpontjából is megvizsgáljuk, világossá válik, hogy ő legalább annyira áldozat, mint bűnös, hiszen zsarolják és manipulálják. Ez persze nem csökkenti Varga Zoli és a többi besúgott csapattárs áldozati szerepét, de mindenképpen árnyaltabb képet kapunk, mint amit elsőre gondolnánk ezekről a helyzetekről. Maga a diktatúra a legrosszabb fajtája volt. És mi is volt Lucifer ajánlata?

"Novák úr, Önnek két választása van: vagy aláírja, vagy pedig követi a Járai nevű operaénekes sorsát, akit könnyedén börtönbüntetésre ítéltünk, hogy ezzel is tanulságot nyerjenek."

Novák Dezső már házas emberként élt, feleségével együtt kicsi gyermeküket nevelték. Egy nehéz döntés állt előtte: választania kellett. Véleményem szerint nem lehet elítélni őt azért, mert nem vágyott börtönre. Ez nem mentesíti a felelősség alól; lehetősége volt nemet mondani, Opelt vásárolni, vagy éppen elkerülni a csempészést. De mindezek ellenére, a helyzet, amellyel szembesült, rendkívül megterhelő volt.

A könyv középpontjában az Aranycsapat tagjainak egyedi és figyelemre méltó élete áll, amely nem csupán a sport teljesítményükben, hanem a személyes történeteikben is gazdag. Különösen érdekes lenne kiemelni Puskás Ferenc sorsát, aki nemcsak mint labdarúgó, hanem mint ikonikus figura is sokak szívébe belopta magát. Az ő életútja a tehetség és a küzdelem példája, hiszen a háború után, a politika árnyékában kellett boldogulnia, miközben világszerte elismert sportolóvá vált. Ezen kívül fontos lenne megemlíteni Kocsis Sándor történetét, aki a csapat egyik legtehetségesebb csatára volt. Az ő pályafutása nemcsak a futballról szól, hanem a barátság és a csapatszellem fontosságáról is, hiszen nemcsak a pályán, hanem azon kívül is szoros kapcsolatokat ápolt társai között. Végül, a csapat kapusa, Grosics Gyula életútja is figyelemre méltó, hiszen ő volt az, aki a védelem kulcsszereplőjeként sok mérkőzést megnyert a csapat számára. Grosics története a kitartásról és az önfeláldozásról szól, hiszen sokáig háttérbe szorult a csillogó támadósor mellett, de a sikerekben oroszlánrésze volt. Ezek a sorsok nemcsak a sport iránti szenvedélyt tükrözik, hanem a valós élet kihívásait is, amelyeken keresztül a sportolók nemcsak sportolókká, hanem példaképekké is váltak. Minden történet más és más tanulságot hordoz, amelyek inspirálhatják a jövő generációit.

Őszintén bevallom, hogy ez egy igazán nehéz kérdés, hiszen szinte minden játékosnak megvannak a saját, egyedi történetei, amelyek szoros kapcsolatban állnak az akkori rendszer sajátos viszonyaival. Mégis, engedd meg, hogy megosszak veled egy klasszikus példát.

A világklasszis középcsatár, Hidegkuti Nándor édesanyjának volt egy kis gyára, édesapja pedig vitéz volt a Horthy-korszakban, mivel első világháborús hős volt. Mondani sem kell, hogy ez a Rákosi-diktatúrában nem sok jót jelentett, még a legenyhébb esetben is megbízhatatlannak minősült volna egy ilyen felmenőkkel rendelkező személy. Igen ám, de Hidegkutira hatalmas szüksége volt Sebes Gusztávnak, hiszen egy elképesztően nagy tudású, fifikás, remekül passzoló labdarúgóról beszélünk. Mi a teendő? A Filmhíradóban kreáltak neki egy "új múltat", ami már megfelelt a kommunista propaganda számára.

Az egykori gyártulajdonos édesanya lassan, fokozatosan egy egyszerű munkásasszonnyá "szelídült", aki már teljes mértékben alkalmazkodott a rendszer elvárásaihoz. Így zajlottak a dolgok azokban az időkben... Érdemes megemlíteni, hogy Hidegkuti is szerepet kapott A csodacsatár újraforgatásában, miután Puskás "kint maradt" jeleneteit újra felvették. Hidegkuti későbbi pályafutása is figyelemre méltó volt: lehetőséget kapott, hogy edzősködjön a Fiorentinánál, ahol sikeresnek bizonyult, ám néhány év elteltével hazarendelték. De hogyan is történhetett meg, hogy egyáltalán kiutazhatott? Az egyik gyermeke mindig itthon maradt, mint egyfajta "túsz"… Ez a helyzet komoly hatással lehetett a család életére, különösen a gyerekekre. A szülő távolsága, a folyamatos bizonytalanság és a túszként való érzés kihatott a mindennapjaikra. A gyerekek talán felnőttként is hordozzák magukban azt a terhet, hogy apjuk hirtelen elérhetetlenné vált, és az ebből fakadó érzések, mint a félelem és a hiányérzet, mély nyomot hagyhattak bennük. A távolság nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is elkülöníthette őket, ami végül a családi kapcsolatokra is hatással volt. Az ilyen helyzetekben a gyerekek gyakran próbálnak felnőni a körülményekhez, de a hiányzó szülő árnyéka mindig ott lebeghet a háttérben.

Sok történés, amely az Aranycsapat körül lezajlott 1950 és 1956 között, ismert lehet az érdeklődő közönség, a sportszeretők előtt. Mi az, amiben az Ön kötete nóvumként szolgál, mi az, amit talán Önnél olvashatunk először a most megjelent könyvében?

Úgy vélem, a könyvben található történetek sok olvasó számára felfedezést jelentenek, azonban amit igazán fontosnak tartok kiemelni, az a mű szintetizáló funkciója. A hangsúly a történelmi kontextuson van, azon a terroron, és a Kádár-korszak sajátos, finomabb formáin, amelyekben az embereknek nem csupán élniük, hanem sokszor túlélniük is kellett.

Azt gondolom, hogy így, egybefogva talán még sosem jelentek meg ezek a történetek, ráadásul - hitem szerint - az is átjön egyfajta üzenetként majd a könyv elolvasása után, hogy ezek a világklasszis sportolók, akik egyébként elképesztő örömet szereztek a társadalomnak, a magyarságnak szereplésükkel, kizárólag a futballpályán lehettek szabadok. A zöld gyepen kívül éppen úgy ki voltak szolgáltatva a rendszer terrorjának, mint bárki más. Ez szerintem mindenki számára megdöbbentő erővel hat majd, aki elolvassa a könyvet.

Kivégzés, internálás, erőszakos beszervezés, börtönnel fenyegetés, ezekkel a világklasszisokkal minden megtörténhetett. Ahogyan velünk is. És még csak el sem mondhatták. Deák Ferencet, a Fradi klasszisát sokan árulónak tartották azért, mert az Újpesthez, az akkori Dózsához igazolt. De miért? A Fradi-indulót énekelte Siófokon, és amikor ez két ÁVH-s fiatalnak nem tetszett, és ledorongolták, szépen összecsomagolta őket. Választhatott a várható börtön és az Újpest között. Utóbbit választotta. De mikor? Akkor, amikor a diktatúra könnyedén kivégeztette korábbi válogatottbeli társát, az éppen újpesti Szűcs Sándort.

Ki volt az, aki akkoriban merte volna megkérdőjelezni a hatalmat? Bármi, bárkivel megtörténhetett, és ez volt a rendszer igazi lényege: a félelem. A kiszámíthatóság teljes hiánya. Bármikor előkerülhetettél, bármikor tönkretehettek, vagy egyszerűen eltüntethettek, akárcsak Kocsis Lajost a Kádár-korszak alatt.

Egy idő után egyik propagandista – mint például Bocsák Miklós vagy Végh Antal – ügyesen elérte, hogy minden rossz és sötét dolog miatt csak téged tegyenek felelőssé, és így még a hírnevedet is sikerült aláásnia.

Szepesi Györgyöt sokan az Aranycsapat tizenkettedik játékosaként emlegetik, hiszen a legendás rádióriporter nemcsak a mérkőzések hangulatát közvetítette, hanem a csapat szellemiségét is átadta a hallgatóknak. A közvélekedés mellett azonban nem elhanyagolható Szepesi hithű kommunista nézeteinek ismerete sem, ami külön színt ad a személyiségének. Az új könyvében vajon milyen új perspektívát kínál Szepesi György és az Aranycsapat tagjai közötti kapcsolatra vonatkozóan? Felfed-e eddig ismeretlen részleteket vagy anekdotákat, amelyek még inkább árnyalják ezt a különleges viszonyt?

Szepesi esetében egy különleges sportriporterről van szó, akinek a képességei vitathatatlanok. Tehetsége alapján bármikor elérhette volna a csúcsokat a szakmában. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk a kommunista háttér előnyös hatását sem. Ráadásul nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Czibor Zoltánékról írt, finoman szólva is vitatható hangvételű cikket, igaz, ezt már az 1956-os események után tette. Emellett ő maga is besúgóként működött. Lehetséges, hogy az idő múlásával tanult a múltjából, mert sokan, akikkel beszéltem, emberséges sportvezetőként emlékeznek rá. Hírneve közel sem volt olyan megosztó, mint például Vitray Tamásé.

Mező Gábor dedikálja új könyvét a kötet, pódiumbeszélgetéssel egybekötött hivatalos díszbemutatója után. Fotó: Mező Gábor archívuma

Kutatásai során történelmi-, közéleti- és kulturális értelemben is elképesztő dolgokat hozott a felszínre a mögöttünk hagyott években, abszolút elmondható, hogy hiánypótló munkát végez. Ezek alapján érdekelne, hogy miként látja: a sport területe mennyire van átszőve az ilyen jellegű "titkokkal"?

A sport világa is jelentős mértékben érintett ebben a kérdésben. Bár napjainkban is találkozhatunk fehér foltokkal ezen a területen, érdemes a problémát más, hasonló esetekhez hasonlóan megközelíteni. Gondoljunk csak bele: kik voltak azok, akik másokhoz képest szabadon utazhattak Nyugatra? És vajon ennek milyen következményei voltak? Természetesen, az ilyen lehetőségek mindig magukkal hozták az árukat.

A sportolók, tevékenységüknél fogva - hiszen meccsekre, különböző tornákra, olimpiákra, világbajnokságokra utaztak - folyamatosan járták a nagyvilágot, képviselve hazánkat is. Ez tény. Ugyanakkor viszont - ismerve a rendszer működését - kézenfekvő az is, hogy a sportéletet is alaposan átszőtte a diktatúra, ebből a szempontból is.

A csoportban sokan szorosan összefonódtak a politikai rendszerrel, míg mások, mint például a nemrégiben elhunyt Keleti Ágnes, a bigott kommunizmus szimbólumai voltak. Ezen a téren érdemes elmélyedni, hiszen Keleti, ez a lenyűgöző sportolónő, a rettegett Kutas István szeretőjeként is ismert. Sokan még mindig hajlamosak elhallgatni ezeket a szövevényes történeteket, pedig érdekes lenne feltárni, hogy kik maradtak ki az olimpiai bajnoki címekből és az Aranycsapatból. Fontos megvizsgálni azt is, mi történt azzal az ismeretlen öreg bácsival, aki vidéken nem csatlakozott a párthoz, és ennek következményeként csendben tönkrement az élete; sokszor még a gyermekei karrierjére is kihatott a döntése.

Portálunk egykori munkatársa, Mező Gábor legújabb könyve már elérhető a könyvesboltok polcain.

A sportéletben is megfigyelhető-e az, amit közéleti- vagy akár kulturális téren részben az Ön kutatásainak is köszönhetően tapasztalhatunk, miszerint a kommunizmus idején bebetonozott személyek - akik adott esetben az Aranycsapat tagjainak életét is megkeserítették, őket lejáratták -, megmondóemberek maradtak a rendszerváltozás után és hatásuk máig tart?

A sport világában is érzékelhető volt ez a jelenség, természetesen. A futball helyzete azonban ebből a nézőpontból eltérő: a rendszerváltozást követően a magyar foci gyakorlatilag szétesett, mint egy törött tükör. Ennek következtében a futballon belül talán kisebb szerepet játszott az a bizonyos átmentett hálózat. Ugyanakkor más szempontból rendkívül izgalmas folyamatok indultak el.

Egy különleges kutatási irányvonalat képezhetne a kérdés, hogy mi történt a régi sporttelepekkel és ikonikus pályákkal. Érdemes lenne feltárni, hogy kik és milyen módon privatizálták ezeket a létesítményeket. Mely körök és érdekeltségek szerezték meg az óriási sportinfrastruktúrákat, amelyek később milliárdos ingatlanprojektek alapjául szolgáltak? Miközben a régi pályák sorra eltűntek, ezzel együtt a magyar futball alapját képező háttér is jelentős mértékben megcsappant. A kutatás során feltárhatnánk a privatizációs folyamatokat, az érintett szereplők motivációit és a sportéletre gyakorolt hatásokat, hogy megértsük, miként alakult át a futballkultúra e drámai átalakulás során.

Vagy megírni a tengernyi futballszélhámos ügyét, akit a kilencvenes évek elejétől feltűntek. Hogy miért lehetett örülni mondjuk a Fradinál a volt téesz-elnök Furulyásnak a többiek mellett? Szóval a futballhoz kapcsolódva ilyen szempontból is lenne mit kutatni...

Vezető kép: Az Aranycsapat. Fotó: Fortepan

Természetesen! Íme egy egyedi Facebook hozzászólás minta: "🌟 Csodás nap van ma! 🌞 Képzeljétek el, hogy a napfény milyen szépen táncol a fák levelein! 🌳❤️ Ezen a gyönyörű reggelen úgy érzem, hogy minden lehetséges! Ti mivel töltitek a napot? Osztjátok meg velem a pillanataitokat! 📸✨ #PozitívVibes #TermészetCsodái" Ha van konkrét téma, amiről szeretnél írni, szívesen segítek abban is!

Kapcsolódó témák: Aranycsapat, Mező Gábor, Vezető Az Aranycsapat nem csupán egy legendás futballcsapat, hanem a magyar sporttörténelem egyik legfényesebb fejezete. A csapat tagjai, mint Mező Gábor, nemcsak kiemelkedő sportteljesítményekkel büszkélkedhetnek, hanem példaképként is szolgálnak a jövő generációi számára. A vezető szerepük a pályán és azon kívül is megmutatkozik, hiszen nemcsak a győzelmekre, hanem a csapatszellem és az összetartás fontosságára is tanítanak minket. Az Aranycsapat öröksége ma is inspirációt ad, miközben Mező Gábor és társai történetei továbbra is éltetik a sport iránti szenvedélyt és elkötelezettséget.