Arcvakság: Brad Pitt titokzatos állapota sokkal szélesebb körben érinti az embereket, mint ahogy azt elsőre sejthetnénk.

A prozopagnóziában, vagyis arcvakságban szenvedő emberek nem tekinthetők vakoknak a szó klasszikus értelmében. Bár nem állnak olyan súlyos helyzetben, mint a látássérült egyének, az arcfelismerés hiánya mégis jelentős hatással lehet mindennapi életükre és társadalmi kapcsolataikra. Amerikai kutatók szerint sokkal több ember él ezzel a rendellenességgel, mint ahogyan azt a legtöbben sejtik.

Brad Pitt egy korábbi interjú során elárulta, hogy nehezen ismeri fel azokat az arcokat, akikkel már korábban találkozott. Ezzel a felfedezéssel sokan hajlamosak beképzeltnek és egoistának bélyegezni őt, pedig valójában egy neurológiai eltérés, a prosopagnosia, okozza ezt a különös nehézséget.

A prozopagnózia, más néven arcvakság, egy olyan neurológiai állapot, amely megakadályozza az egyént abban, hogy felismerje az arcokat. Azok, akik ezzel a rendellenességgel küzdenek, gyakran nem tudják azonosítani ismerős emberek arcát, sőt, szélsőséges esetekben még a saját megjelenésüket is elfelejthetik. Mindeközben a látásélességük és a kognitív képességeik teljesen épek maradnak. Érdekes módon a prozopagnózia elterjedtsége jóval meghaladhatja azt, amit elsőre gondolnánk: egy a Cortex folyóiratban publikált kutatás szerint az amerikai lakosság körülbelül 2,5 százaléka lehet érintett a betegségben.

Bár első pillantásra ez a rendellenesség nem tűnik létfontosságú problémának, valójában jelentős hatással lehet a mindennapi életre. Az ilyen helyzetben lévő egyének számára a szocializáció és a társadalmi kapcsolatok kialakítása sokszor szorongást és bizonytalanságot idézhet elő. Érdemes megemlíteni, hogy az arcvakság egyfajta autizmusra is utalhat, valamint összefüggésben állhat az életkor előrehaladtával bekövetkező kognitív hanyatlással is.

A kutatók 3341 személyt vontak be a kísérleteikbe, nekik webalapú kérdőíveket kellett kitölteniük. Arról kérdezték őket, hogy tapasztalnak-e nehézséget az arcok felismerésében a mindennapi életükben. Ezután két objektív tesztet végeztek el, hogy megállapítsák, nehézségeik vannak-e az új arcok megismerésében vagy a nagyon ismerős, híres arcok azonosításában. Kiderült, hogy a 3341 személyből 31 fő prozopagnózisban szenvedett, míg 72 alanynál az eltérés enyhébb formáját tapasztalták. Azt is megfigyelték, hogy az arcvakság széles spektrumú, a súlyossága és a megjelenése változatos lehet.

Ezeket a megfontolásokat figyelembe véve a szakértők azt javasolják, hogy a diagnosztikai kritériumokat érdemes lenne kiterjeszteni a kevésbé súlyos eltérésekre is, hiszen ezek az egyének is számos nehézséggel szembesülhetnek az arcok azonosítása során. Továbbá, javasolják, hogy az arcvaksággal élők számára kidolgozott képzési programokat és terápiás módszereket az egyéni állapot spektrumának megfelelően testre szabják. Az arcvakság spektrumának alaposabb megértése hozzájárulhat a hatékonyabb kezelési lehetőségek kidolgozásához.