Bátonyi Péter, a minisztériumból elbocsátott művészettörténész, határozottan kijelentette: "Nem fogok a főnököm szolgájaként életemet leélni."
Bár a pénzügyi források bőségesen rendelkezésre állnak, a tulajdonosok, beruházók és tervezők köréből hiányzik az a műveltségi szűrő, amely segíthetne eldönteni, mi számít jó és mi rossz gyakorlatnak a műemlékek felújítása során - fogalmazott Bátonyi Péter, a 41 éves művészettörténész, aki korábban az Építési és Közlekedési Minisztérium kormányfőtanácsadója volt. A Partizánban tett megnyilatkozása során részletesen kifejtette, miként támogatja a tárca a jogellenes műemlékrombolás elleni fellépést, és feljelentést is tett az ügyben. A kirúgása óta magánszektorbeli megkereséseket kapott, viszont a Tisza Párttól eddig nem érkezett megkeresés. HVG-portré.
Nem mindennapi esemény, hogy valaki nyilvánosan feljelenti a miniszterét. Milyen alapos előkészületeket igényelt ez a lépés?
Fél éve gyűjtöm a bizonyítékokat a törvénysértésekre, és ez az időszak megerősített abban, hogy nem kell félnem attól, hogy az építésügyi minisztérium most engem beperelt. Minden állításomat dokumentumokkal tudom alátámasztani. A Mária Terézia (korábban Kilián) laktanya ügyében már megtettem a szükséges feljelentést, és rendelkezem olyan bizonyítékokkal, amelyek alátámasztják, hogy Lánszki Regő országos főépítész a testvére tervei mellett, jogellenes bontások érdekében hozott döntéseket. Továbbá feljelentést teszek a Földművelési Minisztérium részleges, valamint a Heinrich-udvar földszintes raktárépületeinek teljes bontása miatt is. De nem állok meg itt. Vannak olyan esetek, ahol a jogsértés nem feltétlenül bizonyítható, ám szakmai szempontból teljes nonszensznek számítanak, mint például a diósgyőri vár újjáépítése vagy a veszprémi bazilika átalakítása. Tudtam, hogy kockázatos lépéseket teszek, ezért minden tevékenységemet titokban tartottam; még a családomat sem avattam be a részletekbe. A Partizánba is álnéven jelentkeztem, hogy elkerüljem a gyanút. Nem kerestem állást, hiszen az feltűnő lett volna, de ennek ellenére számos megkeresést kaptam a magánszférából.
Nem keresték meg esetleg a Tisza Párttól, amely épp az ország új vezetőit castingolja? Nem akar politikus lenni?
Senki sem keresett meg engem, és én sem fordultam senkihez.
Eddig sosem gondoltam arra, hogy politikai pályára lépjek, hiszen az nem igazán illik a személyiségemhez. Viszont ha ezáltal hozzájárulhatok a műemlékek védelméhez és megóvásához, akkor készen állok arra, hogy ezt a kihívást is vállaljam.
Olyan a helyzet, mint amikor csata közben lerobban a tank. Belülről már nem lehet megszerelni. Nincs más megoldás, valakinek az ellenséges tűzben ki kell másznia, hogy megjavítsa, vagy segítséget hívjon. Én most ezt tettem.
