Szomorú szívvel szemléljük a futballunk sorsának romlását – búcsúzunk Mezey Györgytől, aki utolsóként vezette a világklasszis magyar válogatottat.

Elhunyt a mesteredző, akinek pályafutását a magyar futball történetének egyik legnagyobb csapásaként számon tartott vereség formálta. Életének 84. évében távozott közülünk.

"Beletörődéssel szemléljük a futball rohadását. Csekély vigasz lehet az számunkra, hogy egy Mezey György nevű mesteredző évekkel ezelőtt már megkongatta a vészharangot, és azóta sem győzi hangoztatni: a futballvilág becsapja önmagát és ezzel a vesztébe rohan" - vélekedett Zsiday István, a Foci 7 munkatársa a Sport '91 című könyvben Mezey Györgyről.

Zsiday jegyzete azt követően készült el, hogy Mezey az első évében bajnoki címet nyert a Budapest Honvéddal az 1990/1991-es szezonban. A szerző azonban gyakran visszatér a magyar futball sorsfordító pillanatához, az 1986-os világbajnoksághoz, amely jelentős hatással volt a mesteredző pályafutására is.

A magyar válogatott nagy reményekkel utazott ki az 1986-os mexikói világbajnokságra. A mieink meggyőző játékkal nyerték meg a selejtezőt, a számunkra már tét nélküli, hazai Hollandia elleni meccsen kaptak csak ki egyedül. Mezey csapata legyőzhetetlennek érezte magát. Nem is csoda, hiszen a világbajnokság előtt világraszóló sikert aratott a nemzeti tizenegy, amely a Népstadion lelkes közönsége előtt 3-0-ra legyőzte Brazíliát.

Aztán valami megtört Mexikóban. Nem csak a Mezey-csapatban, az egész magyar futballban. A mesteredző egyszerűen nem hitte el, hogy olyasmi megtörténhet a csapatával, mint ami Irapuatóban volt. Megsemmisítő vereség, világvége hangulat.