A csimpánzok nem bírósági tárgyalások keretein belül rendezik a nézeteltéréseiket, hanem inkább a kényelmes ágyukban oldják meg a konfliktusaikat.

A békülős szex nem csupán az emberek vagy a bonobók világában található meg. Friss kutatások szerint a csimpánzok, akiket gyakran agresszívnak tartanak, szintén alkalmazzák ezt a viselkedést, különösen, ha súlyos konfliktusok merülnek fel, a másik nem rokon, vagy éppen nem ettek. Azonban, amikor jól laktak és a saját családtagjaikkal vannak, ők sem folytatják ezt a gyakorlatot.

Nemrég a német csimpánzkutatók tanulmányából tudhattuk meg, hogy a hím csimpánzok nem ugyanúgy udvarolnak a nőstényeknek. A majmoknál ugyanis az emberekhez hasonlóan eltérő kultúrák léteznek, és ezek befolyásolják, hogy a hímek milyen stílust követnek, mikor el szeretnék nyerni a kiválasztott nőstény szívét. Kevésbé eufemisztikusan ez persze egészen konkrétan a párzást jelenti.

A kutatók érdekes felfedezéseket tettek a majmok násztáncának zajos világában. Bár a gesztusok széles spektrumot ölelnek fel, mindegyiknek középpontjában a hangok állnak. Volt, aki egy ágat rugdosott, hogy felhívja a figyelmet, míg mások egy fát ütögettek ujjaikkal, és akadt olyan egyed is, aki leveleket tépkedett – ez utóbbi inkább a barátságos kommunikáció eszköze volt, semmint párzásra való felhívás. Különösen figyelemre méltó volt egy ugandai csoport, amelyik valódi ritmusérzékkel dobolt, hogy kifejezze szexuális érdeklődését. Az adatgyűjtés 2013-tól 2024-ig zajlott a Tai Nemzeti Park területén, és kiderült, hogy a különböző majomfajok között még az azonos gesztusok alkalmazásában is jelentős eltérések figyelhetők meg.

Egy friss kutatás során a bonobó majmok, az állatvilág szexuális viselkedésének különös képviselői, összehasonlításra kerültek a csimpánzok szexuális szokásaival. A Durham Egyetem tudósait az foglalkoztatta, vajon a szexuális interakciók valóban hozzájárulnak-e a csoportok kohéziójának megerősítéséhez, és ha igen, milyen mértékben. Meglepő módon a vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a szexuális viselkedés nem csupán a szaporodásra vagy udvarlási rituálékra korlátozódik, hanem sokkal inkább a társadalmi kötelékek erősítésére szolgál. Ez különösen figyelemre méltó, figyelembe véve, hogy a csimpánzok sokkal agresszívebbek, mint a békés, nőstények által vezetett bonobók. A patriarchális csimpánz közösségekben előfordul, hogy csecsemő majmokat is elpusztítanak, mégis a szexuális kapcsolatok terén hasonlóan viselkednek, mint a sokkal harmonikusabb bonobók.

A hiperszexuális bonobóknál a békülő szex szinte természetes része a mindennapi életnek, mivel ez a faj a szexualitást nemcsak reprodukcióra, hanem a társas kapcsolatok erősítésére is használja. E különleges szokás lehetővé teszi számukra, hogy a konfliktusokat és feszültségeket erotikus módon oldják meg, ezzel is fenntartva a közösség harmóniáját és összetartását.

Az idősebb nőstény bonobók és a hím csimpánzok inkább táplálkozás előtt viselkedtek így a csoportjukon belül, de a nemek között nem válogattak: azonos nemű is lehetett a szexuális partner, ha el kellett rendezni a vitát.

Ez a fajta feszültségoldás főleg a nem rokon majmokra volt jellemző, ezekből a megfigyelésekből arra lehet következtetni, hogy a viselkedés tanult, az idősebbek adják át a módszert a fiatalabbaknak. És bizonyára figyelmeztetik őket az ősi bölcsességre: evés után és rokonnal ne!

Ez a jelenség különösen figyelemre méltó, mivel megkérdőjelezi a korábbi nézetet, amely szerint a csimpánzok agresszióval kezelik a konfliktusokat, vagy hogy a hierarchikus viszonyok alapján a magasabb rangú egyedek dominálnák az alacsonyabbakat. Ezzel szemben a megfigyelések azt mutatják, hogy a szociális kapcsolatok erősödése zajlik, ami lehetővé teszi a békés, szexuális jellegű kibékülési formák megjelenését, mint például a kurkászás vagy a kézfogás.

Hiába különböznek egymástól a békés hippi bonobók és az agresszívebbnek tartott csimpánzok, ők is hasonlóan oldják meg a konfliktusokat. Vagyis a bonobók, a csimpánzok és az emberek is örökölhették ezt a fajta békítő szex magatartást egy közös őstől.