Egy 102 esztendős úr kártérítési igényt nyújtott be Franciaország ellen, mivel a második világháború alatt kényszermunkára kényszerítették.

Albert Corrierit 1943-ban Marseille-ből Németországba deportálták, ahol több mint két éven át, ellentételezés nélkül, egy vegyi üzem munkásaként tevékenykedett. Ügyvédje hangsúlyozza, hogy Franciaország jogszerűtlenül lépne fel a nemzetközi joggal szemben, ha elutasítaná a 43 ezer eurós kártérítés kifizetését.

Egy 102 éves francia úriember 43 ezer eurós kártérítést követel Franciaország államától, amiért a második világháború idején Németországban kényszermunkát végzett.

Albert Corrieri, aki idén ünnepli 103. születésnapját, az Euronewsnak adott interjújában kifejezte büszkeségét francia identitására, ugyanakkor vágyát is, hogy a francia-német történelmi konfliktusok ne határozzák meg jövőjét. "Úgy érzem, hogy a politikai vezetők elárultak minket" - fogalmazott a tapasztalt férfi, aki a múlt árnyai helyett egy új, egységes jövőre vágyik.

Corrieri mindössze 21 éves volt, amikor német tisztek elragadták őt a marseille-i étteremből, ahol vízvezeték-szerelőként kereste a kenyerét. A francia Vichy-kormány 1943-ban bevezetett kötelező munkaszolgálatának (STO) keretein belül vitték el, hogy Németországban teljesítse a rákényszerített feladatait.

Corrieri a ludwigshafeni IG Farben vegyi üzemében teljesítette szolgálatát, egészen addig, amíg 1945. április 15-én az amerikai csapatok meg nem érkeztek, hogy felszabadítsák a tábort.

Közel nyolc évtizeddel a kényszermunka vége után egy százéves férfi pert indított a francia állam ellen, követelve, hogy 43 euró kártérítést fizessenek neki. Ez az összeg körülbelül 10 eurós órabérnek felel meg, és a férfi a háború alatt, akaratán kívül elvégzett több mint kétéves munkájáért kéri.

Corrieri az Euronewsnak nyilatkozva megosztotta, hogy már az 1950-es évek óta folyamatosan harcol a kárpótlás elnyeréséért.

"Mindig úgy éreztem, hogy nem értem el semmi különöset, de tavaly egy történész barátom azt tanácsolta, hogy érdemes lenne bírósághoz fordulnom az ügyemmel kapcsolatban" - osztotta meg.

"Az idő nem nekem dolgozik, már nem engedhetem, hogy sokáig elhúzódjon az ügy. Ez a pénz a méltóságról szól. Ezzel tartozom önmagamnak. Ha nem tudom elkölteni, akkor gyermekeimé lesz" - tette hozzá Corrieri.

A 102 éves férfi kedden Marseille-ben vett részt az ügyében tartott meghallgatáson.

A bírósági tárgyaláson a közmeghallgatás keretében a bíró kijelentette, hogy egy 1951-es jogszabály, amely lehetővé tette a kényszermunkások számára, hogy kárpótlást kérjenek a francia államtól, 1955-ben elévült.

Eszerint Corrierinek - aki március 18-ra várja a bíróság döntését - már késő benyújtania a jóvátételi igényét.

Michel Pautot, Corrieri ügyvédje az Euronewsnak elmondta, hogy szerinte egy ilyen döntés a nemzetközi jog megsértését jelentené.

"Ügyfelemet deportálták és rabszolgasorba taszították, mindkettő emberiesség elleni bűncselekmény. Ezek a bűncselekmények nem évülnek el, így ha a bíróság elutasítaná a kérelmünket, az azt jelentené, hogy kettős mércét alkalmaz az emberiesség elleni bűncselekmények tekintetében" - mondta.

Az Euronews által bemutatott dokumentum, amely Corrieri deportálási igazolványát tartalmazza, egyértelműen igazolja, hogy a férfit deportálták, és a munkaszolgálat keretein belül kényszermunkára ítélték.

Pautot megfogalmazása szerint az ügy jelentősége abban rejlik, hogy "a hiteles történetírás és az emlékezet védelméért vívott küzdelemről van szó."

"Az STO áldozatai nem lehetnek a történelem homályába vesző áldozatai" - hangsúlyozta.

Miközben több százezer francia állampolgárt deportáltak kényszermunkatáborokba, sokan közülük soha nem tértek haza, életüket vesztették és már csak néhány túlélő számolhat be az ott történtekről.

Nem párját ritkító, egyedi ez az eset, hiszen Pautot februárban már indított egy kártérítési pert Nizzában. Ott és akkor nem a saját, hanem egy másik százéves, Erpilio Trovati nevében, aki szintén kényszermunkát végzett a háború alatt.

Trovati kérelmét elutasították, a döntés hátterében az 1955-ös kényszermunkával kapcsolatos elévülési idő állt. Ennek ellenére ő nem adta fel, és fellebbezett az elutasítás ellen. Jelenleg a másodfokú bíróság döntése még várat magára.