Ember Márk sosem képzelte volna, hogy életének pályája ilyen váratlan fordulatot vesz.

Ember Márk a lehető legtöbb dolgot igyekszik kipróbálni az életben

A sokoldalú színész számára nem új dolog, hogy egy-egy szerep kedvéért radikálisan átalakuljon. De vajon melyik volt az eddigi legimpozánsabb metamorfózisa, és hogyan birkózik meg az új kihívásokkal? Ember Márkkal ezekre a kérdésekre kerestük a választ, emellett érintettük az Álarcos énekes világát is, és természetesen arra is rákérdeztünk, hogy visel-e jelmezt a produkció során.

Legutóbb említetted, hogy Máté, a futóedző karaktere a Futni mentemben különösen közel áll hozzád, hiszen a rendszeres sportolás neked is kiemelkedően fontos. Azonban volt-e már olyan szerep, amely teljesen eltért a megszokottól? Mi volt a legszokatlanabb dolog, amit egy szerep kedvéért elsajátítottál?

Ha valaki olvasott már velem interjút, az valószínűleg tudja, hogy egykoron 104 kilós kamasz voltam. Az Oltári csajok című tévésorozat miatt azonban sikerült lefogynom 75 kilóra.

De ezen felül egy filmszerepem is volt, ahol jéghokizni tanítottak minket. Sajnos annyira tehetségtelenek voltunk, hogy végül egy profi hokicsapatot hoztak létre, hogy helyettünk statisztáljanak. A Valami Amerika sorozatban viszont szinte az ellentéte zajlott le --

A legújabb premiered a Hogyan tudnék élni nélküled című musical. Hogy érezted magad a zenés produkciók világában?

Úgy érzem, hogy egyre inkább sajátomnak tudom tekinteni ezt a világot. Eredetileg nem zenés színészként indultam, de az idei évad különösen gazdag ilyen jellegű előadásokban, és most egy zenés nagyjátékfilm lehetősége is bekopogtatott az életembe. Korábban nem is sejtettem, hogy így alakulnak majd a dolgaim, de kezdem elfogadni és megszeretni ezt az új irányt a pályámon.

Ennél a filmnél a legnehezebb a koreográfiák betanulása volt. Túri Lajos Péter koreográfus kitett magáért, nagyon látványosak a táncjelenetek, de embert próbáló volt betanulni őket.

Hogyan birkózol meg azzal az érzéssel, hogy a kamerák kereszttüzében olyan feladatokat kell ellátnod, amelyekben tudod, hogy nem rendelkezel elegendő tapasztalattal, és talán nem is te vagy a legjobban felkészült?

Számomra ez már nem tűnik kínosnak, de a mai napig megmaradt az izgalom. Ez a feszültség mintha sosem akarna eltűnni… sőt, úgy érzem, egyre intenzívebbé válik.

Reggel indultam neki a napnak, futásra készülve. Tikk-takk...Bumm! Az Art Színtér színházában pedig egy új világ vár rám. Az utóbbi időben sokféle színpadon, vásznon és karakterben léptem fel, és mindegyik élmény különleges volt. Ha azonban ki kellene emelnem egy produkciót, ami igazán közel áll hozzám és amellyel mélyen azonosulni tudok, az a [konkrét produkció neve] lenne. Ez a darab nemcsak a művészi kihívás miatt, hanem a benne rejlő érzelmi mélységek és a személyes tapasztalataim miatt is különösen fontos számomra. Az általa közvetített üzenet és az általam megélt pillanatok révén egyfajta tükörként szolgál, ami segít megérteni önmagamat.

Úgy érzem, most már nem fogadok el olyan ajánlatot, ahol nem látom előre, hogy a végeredmény valóban a szívemhez fog közelíteni.

Nem hiszem, hogy valaha is elértem azt a szintet, ahol mindent tudnék vagy teljes mértékben értenék. Amikor úgy érzem, hogy megértettem egy helyzetet, azonnal keresem az új kihívásokat, amelyekben próbára tehetem a tudásomat. Például május óta vezetem az RTL Reggeli műsort, de sosem gondoltam, hogy ez az út zökkenőmentes lesz. Inkább arra vágyom, hogy folyamatosan tanuljak és fejlődjek az új tapasztalatok által.

Van esetleg olyan terület, ahol szívesen megmérettetnéd magad?

Valójában csak egy dolog van, ami igazán foglalkoztat. Észrevettem, hogy az előttünk lévő generáció még abban a hitben nőtt fel, hogy tanulni kell, választani egy szakmát, és aztán élethosszig azt a foglalkozást űzni. Én viszont igyekszem minél több dolgot kipróbálni, felfedezni az élet különböző színtereit. Ha pedig eljön az idő, amikor váltani szeretnék, már tudom, mi lesz az a terület, amibe szívesen belevágnék: a burkolás.

A munkád megítélése mindig szubjektív marad, és sosem fogsz tudni olyat létrehozni, amit mindenki egyöntetűen jónak talál. Ez a tény számomra rendkívül frusztráló.

Mostanában a neved sokszor felbukkan, amikor az Álarcos énekesről beszélnek. Te szoktad nézni a műsort?

Természetesen, rendszeresen követem az eseményeket. A Reggeli műsor miatt is elengedhetetlen, hogy naprakész legyek, de a szakmai szempontok mellett, mint egyszerű néző, nagyon élvezem az Álarcos énekest is. Különösen vonzanak azok a műsorok, amelyek nem csupán a jelenről szólnak, hanem közös témákat, közösségi élményeket is teremtő erejük van. Az Álarcos énekes pontosan ilyen, hiszen miközben utazom a tömegközlekedésen, hallom, ahogy az emberek találgatják, ki rejlik a jegesmedve álarca mögött.

És hadd tegyem fel a kérdést, ami olyan sokakat izgat: te viselsz jelmezt?

Erre csak annyit mondanék, hogy természetesen, minden egyes nap viselek jelmezt. Jelenleg a Magyar Színházban a Koldus és Királyfi című darabot adjuk elő, így szinte egy pillanat sem telik el, hogy ne lennék jelmezbe öltözve.