Erről eszembe jutott valami...
Szegény gólyák, ti aztán jól átvertetek minket! Múlt szombaton, a mezőségi Tóvidéken, még a tollászkodásotokkal és a boldog kelepeléssel szórakoztattatok bennünket, míg másnapra a jégcsizmák súlyos terhe zárta be otthonotokat a hófüggöny mögé. Riadt szárnycsapkodásotok sem segített az elkeseredett helyzeteteken. Így jártatok, mert bíztatok az ösztöneitekben, és azt hittétek, hogy a hirtelen jött felmelegedés a nyár előhírnöke. De hát kinek is hitetek volna? Miből tájékozódhattatok volna? Ti nem olvastok újságot, nem hallgattok rádiót, tévézéssel és internetezéssel meg pláne nem foglalkoztok, még TikTokot sem használtok. Ott álltok a viharban, tehetetlenül. És mi, emberek? Mi mindezzel a rendelkezésünkre álló információs arzenállal sem tűnünk tájékozottabbnak, mint ti. A természeti csapások minket is váratlanul érnek, és a társadalmi problémák elől sem tudjuk elkerülni magunkat. Pedig az utóbbiak tartósabb következményekkel bírnak, mint a természeti katasztrófák. A váratlanul ránk törő fagy inkább a jövőbeni termésre, a lehetséges zöldség- és gyümölcshiányra és az ezzel járó piaci drágulásokra figyelmeztetett minket. Nem volt elég gondunk, még ez is sújt bennünket?! A pénzromlás mindenre kihat: a kisnyugdíjasokra, a munkanélküliekre, a hajléktalanokra, a szegényekre. Hogyan lehetséges, hogy Marosvásárhely bizonyos részein éppen a megújult tél közepén kapcsolják le a távfűtést a kevésbé tehetős, de a közköltségeket gondosan fizető lakók otthonában, csupán egy sikkasztó lakótársulási adminisztrátor hibájából?! Úgy tűnik, hogy ilyesmit bátran meg lehet tenni. A hatalom kiadta a parancsot, és eszembe jut egy régi vers sorai, amelyek a sötét korokban belénk ivódtak. A hatalom minden időszakban (vissza)él a lehetőségeivel, minden szinten. Világszerte láthatjuk, hogy az őrült hatalmasok keltette vámháborúk réme újabb hiányokhoz és drágulásokhoz vezet, amely nemcsak a gazdagokat érinti, hanem főként a kisemberek életét nehezíti meg. Az országos szinten tapasztalt zűrzavar, mint például az átláthatatlan elnökválasztási helyzet, csak tovább súlyosbítja a helyzetet, amikor a felmérések és esélyjóslatok áradatával bombáznak minket. Marosvásárhelyen már a polgármester is piros lapot kapott, és nem bírói döntés alapján. Furcsa összjáték ez, de ki tudja, mi lesz a vége?! Gólya legyen a talpán, aki ezt meg tudja mondani. Kutyául érzem magam, ha nem hatalmi cselszövések állnak mindezek mögött. Most újra az állatvilághoz kanyarodtam, talán tudat alatt az is foglalkoztat, hogy az újabb határzárt kiváltó száj- és körömfájásjárvány is növelni fogja a bolti árakat, ami sok ember mindennapjait megkeseríti. Nem folytatom, mert azt hihetik, rémhíreket terjesztek. Eszembe sincs, de mostantól még elszántabban tehetném, mert olvastam, hogy a jövőben még több álhír fog keringeni a világhálón. Az Egyesült Államokban megszűnik a Meta tényellenőrző programja, és a cég a saját post-truth korszakába lép, ahol a tényellenőröket fokozatosan X-et jelző közösségi megjegyzések váltják fel. Állítólag retorzió senkit sem fog érni emiatt. Na, ezen még lehet töprengeni. Mi lesz, ha mindez tényleg elér minket? Végre dúskálhatnak majd minden jóban a szelíd lelkű futballhuligánok.
