**Miért idegesítenek fel a kicsiny dolgok (és a családtagjaid) a téli szünet alatt – praktikák a stressz levezetésére** A téli szünet varázslatos időszak, tele ünnepi hangulattal, de sokak számára a családi összejövetelek és a mindennapi apróságok stress
A szentestét és a karácsonyt már alig várjuk, hiszen ezek az ünnepek tele vannak varázzsal. Az azt követő napok is izgalmasak, hiszen a maradék ételek és a rokonlátogatások színesítik a napjainkat. Ám ahogy a harmadik naphoz érkezünk, egyre inkább azt kezdjük érezni, hogy a munkahelyi rutin talán nem is volt olyan borzalmas, hiszen legalább távol tartott minket a mindennapi apróságok és a saját családunk feszültségétől.
Az év végére a legtöbben teljesen kimerülnek. A nyaralás már csak távoli emlék, azóta felgyűlt egy jó adag stressz, amit csak tetézett az ünnepi takarítás, vásárlás, készülődés. Még képesek vagyunk mosolyogni a rokonokra, illedelmesen ülni az asztalnál, de aztán úgy érezzük, szükségünk van egy kis időre, amikor végre csak magunkkal foglalkozunk.
Amennyiben nem áll módunkban megteremteni a szükséges körülményeket, legyen szó programokról, gyerekekről, vagy csupán a szűkös térből fakadó helyzetről, elkerülhetetlenül feszültség keletkezik bennünk.
A stressz súlya egyre inkább ránk nehezedik, miközben a magányra vágyakozásunk felnagyítja a körülöttünk lévő emberek apróbb hibáit is. Azok, akikkel eddig harmonikus viszonyt ápoltunk, most hirtelen egyre inkább irritálóvá válnak. Az álmatlan éjszakák során minden nesz, minden apró zaj, mintha egy végtelenített lemezen játszana. Folyton újabb és újabb tevékenységekre buzdítanak, nem hagyják, hogy elmerüljünk a gondolatainkban. A séták, az ejtőzés, a könyvek lapozgatása mind-mind csak álom marad, mert mindig ott vannak, hogy kivegyék a kezünkből a pihenés lehetőségét. A felnagyított zörejek - a torkuk köszörülése, az orrfújás, a csámcsogás - mint egy folytatólagos háttérzaj, ami sosem szűnik meg. Vannak, akik rendet akarnak tenni, míg mások a káoszban lelik örömüket. A szavak, amiket ismételgetnek, egyre inkább monoton dallammá válnak, és a lista a végtelenségig folytatódik.
A tudósok szerint a látszólag véletlenszerű és jelentéktelen kiváltó okok az ősi túlélési mechanizmusokat aktiválják az agyunkban. Ugyanazt a harcolj vagy menekülj reakciót, ami annak idején segített megvédeni őseinket. Ám most egyiket sem tehetjük. A stressz hátterében legtöbb esetben a túlterheltség áll, ezért megoldásként a pihenési és alvási szokásainkon érdemes változtatnunk. A sport is nagyszerű lehetőség a stressz levezetésére, ráadásul könnyebben el is alszunk edzés után.
Együtt vethetünk egy pillantást arra, mi lehet a háttérben, és mit is jelezhet számunkra valójában a problémánk.
Túl sok impulzus ér minket a mindennapokban? Találjunk egy nyugodt helyet, vagy merüljünk el a természet csodáiban. Csak néhány órányi csend is képes csodákra. Elegünk van az emberek társaságából? Miért ne utaznánk el egy napra teljesen egyedül? Ha nyíltan és kedvesen elmondjuk szeretteinknek, hogy szükségünk van egy kis időre magunkban, és cserébe felajánljuk, hogy elintézünk pár dolgot – mint például elhozzuk a távoli boltból a szánkót, vagy sétáltatjuk a kutyát –, akkor valószínűbb, hogy megértésre találunk. De mit tehetünk még a lelki feltöltődés érdekében? Talán érdemes egy új hobbit felfedezni, mint például a festés vagy a zenehallgatás, ami távol tartja a zűrzavart. Vagy élvezhetjük a könyvek világát, ahol egy új történetbe merülve elfelejthetjük a külvilágot. Sétálhatunk egyet a városban, felfedezve azokat a kis zugokat, ahol még sosem jártunk. A lényeg, hogy találjunk időt önmagunkra, és hagyjuk, hogy a csend feltöltse a lelkünket.
