A "Háború és béke" című mű, amely Lev Tolsztoj klasszikus regénye, mélyen belemerül az emberi lét komplexitásába, a konfliktusok és a harmónia örök harcába. A regény során a szereplők nemcsak a háború borzalmaival, hanem a béke keresésének kihívásaival is

A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/velemeny/haboru-es-beke-4-915839/.

A kezemben egy régi, színes képeslap pihen, amely a budapesti Duna-korzón sétáló hölgyeket és urakat örökít meg. A fák árnyékában, jobbra impozáns szállodák és bérpaloták sorakoznak, míg balra, a hatalmas folyó túloldalán a budai Vár büszkén emelkedik. A postabélyegzőn a dátum: 1914. június 17. Mindenütt harmónia és nyugalom árad, mintha a boldog békeidők pillanatai örökre megfagytak volna ebben a varázslatos pillanatban.

Valóban, nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Európa kormányai ekkor már régóta a háborús készülődés felfokozott állapotában voltak. A földrész alig egy évvel a két balkáni háború befejezése után állt, amelyek nem hoztak megoldást a régóta húzódó konfliktusokra. Minden nagyhatalom türelmetlenül várta a megfelelő pillanatot, hogy végleg rendezze a számláit ellenfeleivel, és érvényesítse dominanciáját a kontinensen. A fegyvergyárak teljes gőzzel üzemeltek, míg a vezérkarok folyamatosan újabb hadműveleti terveket dolgoztak ki, minden fél magabiztosan tekintett a győzelem felé.

Európa lakossága azonban akkor minderről mit sem tudott. Élvezték a hosszú béke áldásait, a nyárba forduló tavaszt, és ha írtak is a lapok a katonai készülődésekről, senki nem vette komolyan. Pedig tizenegy nappal később meggyilkolták a Habsburg-trónörököst, és az ősszel Európára rászakadt az ég.

A jelenlegi időszak szívszorítóan hasonló a múlt sötét fejezeteihez. Nagyhatalmak feszülten figyelik az alkalmakat, hogy végre számot vethetnek riválisaikkal, és érvényesíthetik dominanciájukat Európa szívében. A fegyvergyárak zúgása egyre erősödik, miközben a katonai vezetők folyamatosan újabb haditervvel állnak elő, mindannyian a maguk győzelmét látva előre. A feszültség a levegőben vibrál, és mindenki tudja, hogy a következő lépés sorsfordító lehet.

Most talán új irányt vehet a történelem. Európa népei úgy tűnik, kezdik észlelni, hogy a távolban, nem is olyan messze, egy mindent elpusztító háború morajlása hallatszik. Alig van olyan hírlap, amely ne a címlapján hozná a konfliktusok árnyékát, és a Duna-korzón sétálók fejében is egyre inkább ott motoszkál a félelem, hogy valaki ismét a tűz közelébe lép. Talán a jogászok és politikai vezetők nem ijeszthetők meg könnyedén, de a választópolgárok kezében ott van egy békés, mégis hatékony eszköz: a szavazatuk. Száztíz évvel ezelőtt sokan nem látták a közelgő veszélyt, és nem tudtak helyesen reagálni, de most, a tudatosságukkal és a megfelelő választással megvédhetik a békét.