Hannich Péter már nem követi figyelemmel az ETO mérkőzéseit - "A mostani győri csapat már nem kötődöm"
Sajnálattal tapasztalja, hogy a klub nem őrizte meg a győri hagyományokat, mint például a hazai játékosok preferálását.
Már-már úgy tűnik, hogy a legmeglepőbb és legfelkavaróbb hírek sem képesek megragadni a figyelmünket, mintha csak hozzászoktunk volna a világunk zűrzavarához. Ám amikor egy klublegenda végleg elfordul egykori egyesületétől, a második otthonától, az mindenképpen sokkoló. Hannich Péter szavai, mondandója szinte tompán érkeznek, hogy aztán annál nagyobb hatással legyenek ránk.
- Ez nem az én ETO-m! A jelenlegi győri csapathoz már semmi közöm, érzelmileg is eltávolodtam tőle, és az sem érdekelne, ha mondjuk bajnokságot nyerne. Ezt érték el nálam azok az emberek, akik néhány éve átvették a klub irányítását. Azt sem nézem, hogy milyen eredményt ért el hétvégén a Győr. Majd biztos lesznek, akik azt mondják, a sértettség beszél belőlem, de ez nem igaz. Nem tudom elviselni, hogy a Győrbe került új tulajdonosok semmibe veszik a múltat. Húsz évet töltöttem el a klubnál. Amikor csődbe ment az ETO, én lobbiztam azért, hogy ne szűnjön meg az akadémia, és a csapatnak ne kelljen legalulról, a megyei bajnokságból indulnia. Aztán dolgoztam itt sportigazgatóként, de amikor Világi Oszkár megjelent Győrben, elköszöntek tőlem. Irány az utca... Nem volt elegáns gesztus, mert igenis tudtam volna valamilyen pozícióban segíteni a klubnak. Azt gondoltam, számomra nincs élet ETO nélkül. Ma már ott tartok, hogy gyakorlatilag megszűnt számomra az ETO.
Keserű nosztalgia. Egy klub sosem tudja levetkőzni a múltját; az emlékek, a hajdan volt szép pillanatok és a felejthetetlen sikerek mind-mind a falak között élnek. Hannich Péter nem csupán egy név, hanem a klub történetének szerves része; korábbi csapatkapitányként és egykori közönségkedvencként a szívekben örökre ott marad.
- Azt szerettem volna, ha a Győr a Paks útját követi, és csak magyar játékosokkal, leginkább saját akadémistákkal szerepel. Büszke vagyok rá, hogy az én irányításom alatt lett ismert például Tuboly Máté vagy Vitális Milán. Ahogy hallom, alig van magyar a jelenlegi ETO-ban, s ez az én szememben elfogadhatatlan, a győri hagyományok megcsúfolása. Meccsre nem járok, a stadionba pedig akkor teszem be a lábam, ha kéthetente csütörtökönként összejövünk mi, régiek. A drukkerek lelkesek, de amikor elmondom nekik, mit gondolok a jelenről, s hogy miért nincs kapcsolatom a klubbal, megértenek. Nem lettem megkeseredett ember, az ETO - az én ETO-m - a Verebes-korszakkal együtt már csak a múlt része. Jelenleg sportigazgatóként dolgozom Ajkán, és elnökségi tag vagyok a nevelőegyesületemnél, a megyei bajnokságban szereplő MÁV-DAC-nál. Van két gyönyörű unokám, a feleségemmel vezetünk egy ingatlanos céget, teljes az életem az ETO nélkül. Sajnálom, hogy így alakult. Tagja lehettem annak a magyar válogatottnak, amely utoljára szerepelt világbajnokságon, s azt kívánom az utódoknak, hogy most, negyven évvel később, ők is éljék át ezt az élményt - zárta gondolatait a 68 esztendős győri futball-legenda, Hannich Péter.
