Hogyan képzelhetném el az életemet nélküled? Az üresség, amit hagynál, olyan mély lenne, hogy minden nap csak a hiányodat érezném. Te vagy az, aki színt visz a napjaimba, és nélküled minden szürkévé válna.

A fiatal szerelem varázsa és múlandósága, döntéseink következményei, valamint a múlt és a jelen közötti összefonódás felfedezése - ez a film egy nosztalgikus, humorral átszőtt és érzelmekkel teli utazás, amely a családi kötelékek és a szerelem erejét állítja a középpontba. Orosz Dénes legújabb alkotása, a "Hogyan tudnék élni nélküled?" már Magyarországon is óriási sikert aratott, és most elérkezett az erdélyi közönséghez. Ez a zenés romantikus vígjáték Demjén Ferenc ikonikus dalainak kíséretében eleveníti meg a múlt és a jelen érzelmi világát, és különleges fogadtatásra talált itthon is.

A film cselekménye két idősíkban játszódik, a múltban szövődött szerelem, valamint annak utóhatása áll a középpontban. Mi tagadás, a folytatás akaratlanul is eszembe juttatott egy másik filmet, mégpedig az ABBA slágereire írt Mamma Mia!-t.

A jelen:

Lili (Varga-Járó Sára) fiatal énekesnő, aki talál egy dobozt, amely tele van régi levelekkel és kazettákkal. Ezekből a tárgyakból, de főleg a dobozban talált naplóból anyja, Eszter (Törőcsik Franciska) fiatalkori életéről és egy különleges nyárról szerez tudomást. Lili és két testvére a naplót olvasva elkezdik kibogozni anyjuk régi szerelmét, és itt repülünk vissza az 1990-es évek Balatonjára.

Ismerősnek tűnik a helyzet, igaz? Nos, itt van a történet: A fiatal, húszéves Sophie Sheridan édesanyjával, Donnával egy idilli görög szigeten él, ahol Donna a Villa Donna nevű szállót irányítja. Sophie hamarosan férjhez készül menni vőlegényéhez, Skyhoz, és nagy vágya, hogy édesapja kísérje őt az oltárhoz, csakhogy őt még sosem ismerte. Miközben Donna régi naplóját böngészi, Sophie és két barátnője felfedezik, hogy három lehetséges férfi lehet az apja. Anélkül, hogy anyját értesítené, Sophie meghívja Samet, Harryt és Billt az esküvőre. A Mamma Mia 2-ben pedig visszautazunk az időben, egészen az 1970-es évek elejéig, hogy felfedezzük, hogyan került Donna a varázslatos görög szigetre.

A múlt egy titokzatos világ, tele emlékekkel és történetekkel, amelyek formálták a jelenünket. Az idő folyamán összegyűjtött tapasztalatok és érzések egy szövevényes szövetet alkotnak, amelyben minden egyes szál egy-egy eseményt, egy döntést vagy egy találkozást képvisel. A múlt nem csupán a történelem könyveiben él; belénk ivódott, és hatással van arra, hogyan látjuk a világot, és hogyan tervezünk a jövőnkben. Az emlékek tükreként szolgálnak, amelyekben felfedezhetjük saját magunkat és azokat az utakat, amelyeken végigjártunk. Múltunk tanulságai segítenek abban, hogy bölcsebben lépjünk előre, és értékes perspektívákat nyújtanak a mindennapi élet kihívásaihoz.

Az 1990-es évek elején játszódó történetben Eszter egy balatoni nyáron ismerkedik meg Gergővel (Ember Márk), egy feltörekvő zenekar frontemberével. Gergő karizmatikus személyiségével és tehetségével lenyűgözi Esztert. A két fiatal között szenvedélyes szerelem bontakozik ki, ám életük céljai és a körülmények külön utakra kényszerítik őket. A kapcsolatuk egy egész generáció szabadságvágyát, álmait és küzdelmeit tükrözi.

A szereplők kiválasztása igazán figyelemre méltó, különösen a bevételi potenciál szempontjából. Olyan tehetséges alkotók tűnnek fel a vásznon, akik manapság már komoly népszerűségnek örvendenek, így aki eddig nem tapasztalta meg a rajongás felfokozott érzését, az most bizonyosan elégedetten dőlhet hátra. A filmben feltűnik Marics Peti, a Valmar zenekar karizmatikus frontembere, valamint Ember Márk, akit az Oltári csajok, a Viszkis és a Bátrak földje című sorozatokban is láthattunk. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a női főszereplő, Törőcsik Franciska szerepét sem, aki a BÚÉK, a Cicaverzum filmekben és a Mi kis falunk című sorozatban is megmutatta tehetségét.

A legnagyobb meglepetés számomra Marics Peti alulhasználtsága volt. Hihetetlen, hogy ő, aki a stábban a legismertebb hivatásos énekes, nem csupán a színészi játékban kapott csupán epizodikus szerepet, hanem az éneklés terén is hasonló sorsra jutott. Ez igazán furcsa, hiszen a tehetsége sokkal többet érdemelne!

A musical a filmművészet egyik különleges műfaja, amelyben a zene, az ének és a tánc kulcsfontosságú szerepet játszik a történetmesélésben. A műfaj lényege, hogy a cselekmény fordulópontjait, érzelmi csúcspontjait vagy karakterfejlődéseit dalbetétek és koreográfiák közvetítik, gyakran szinte észrevétlenül belesimulva a narratívába.

Valójában ahol a szavak véget érnek, ott a zene megszólal, és elkezdődik a tánc varázsa. A neves Demjén Ferenc dalai, vagy inkább azok feldolgozásai, ezúttal nem követték ezt a hagyományt. Az előadásmód és a stúdió atmoszférája sajnos elvett a dalok szellemiségéből és vizuális megjelenítéséből. Amikor a zene betölti a teret, a külvilág hangjai elhalványulnak. Igaz, hogy ez a műfaj sajátossága, de a dalok sok esetben elszakadtak a filmtől, és gyakran váratlanul, a semmiből bukkannak fel. Két dal azonban kivételt képezett: a "Szabadság vándorai" és a "Hogyan tudnék élni nélküled?" című számok rendkívül szép és hiteles megjelenítést kaptak, érdemes ezeket külön figyelembe venni.

A film nyitó képsorai azonnal sejtetik, hogy valami komoly zűrök várnak ránk. Varga-Járó Sára karaktere egy ismeretlen helyszínen – legyen az egy hangulatos bár, egy elegáns étterem, egy pezsgő klub vagy éppen egy színházi előtér – éppen a Sajtból van a Hold című dalt adja elő zenekari kísérettel. Azonban a jelenet alatt valami nem stimmel: a szájmozgása és a hang nem találkozik, mintha a felvétel időben elcsúszott volna. Bár érthető, hogy a musicalbetéteket stúdióban rögzítették, és utólag illesztették a képkockákhoz, a film során többször is feltűnően zavaró az eltérés a szinkron és a mozgás között. A tánckoreográfiák szerencsére már sokkal élvezetesebbek; igazán emlékezetesek és változatosak. Viszont a balatoni hídon zajló grandiózus táncjelenet ismét felháborító volt, hiányoltam a Dancing Queen-t, ami még inkább feldobhatta volna a hangulatot...

Annak ellenére, hogy a történet dramaturgiájának, valamint több jelenetnek Mamma Mia-koppintás szaga volt, hogy a dalok hirtelen csendültek fel, és a stúdió csendje betöltötte a nyílt balatoni teret, azért mégiscsak elmondható, hogy a film, bár kicsit édes, kicsit savanyú, a miénk.

Bár a filmnek voltak hiányosságai, mégis széles mosollyal távoztam a mozitermetből, és úgy éreztem, hogy egy igazán bájos, szívhez szóló élményben volt részem. A "Hogyan tudnék élni nélküled?" című alkotás minden bizonnyal megérdemli a figyelmet, hiszen az alkotók merészen vágtak bele egy nosztalgiával átszőtt, zenés történetbe, amely egy egész generáció érzelmeit és emlékeit hívja életre. A film szerethető karakterei, a humorral és érzelmekkel teli jelenetek, valamint Demjén Ferenc örökzöld slágerei valóban megérintik a közönséget. Bár technikai szempontból nem tökéletes, az üzenete – a szerelem, az emlékek, és az összetartozás fontossága – így is mélyen ható. Ez az alkotás nem csupán egy film, hanem egy hangulatos utazás is a magyar zenei és filmes hagyományok világában.