Irgalmas ítélet: Sajgó Balázs atya elmélkedése a Nagyböjt 5. vasárnapjára - Vatican News A Nagyböjt 5. vasárnapján Sajgó Balázs atya mély gondolatokkal és szívhez szóló üzenettel készül hozzánk. Az irgalom és a megbocsátás témája áll a középpontban, amel

Ami a szívemen van, ne legyen rögtön a számon: azzal, hogy kimondom és megszabadulok a tehertől, s közben nem vagyok tekintettel a másikra - ez bizony önző magatartás! Ha gondolatban meg is ítélek valakit, ne siessem el annak kimondását, hiszen nem ismerem lelkét, a hátteret. A legsürgősebb döntések is várhatnak pár csendes percet!

Egyszer egy asszony elhatározta, hogy felkeresi a lelkipásztorát, hogy megossza vele gyötrő bűntudatát. Miután őszintén megvallotta bűneit, így szólt: - Hogyan tehetném jóvá, amit elrontottam? Mit tegyek? A pap tanácsot adott neki: - Fogjon egy kispárnát, bontsa fel, és mindenki ajtaja elé helyezzen egy tollat, akikről rosszat beszélt. Az asszony, akinek bűnbánata szívből jövő volt, azonnal nekilátott a feladatnak, és boldogan tért vissza a paphoz: - Teljesítettem a küldetést! A lelkipásztor ekkor így folytatta: - Most pedig menjen, és gyűjtse össze a tollakat! Másnap az asszony szomorúan tért vissza, és elmondta: - Egyetlen tollat sem találtam! Mindet elfújta a szél. A pap bölcsen válaszolt: - Látja, kedvesem, a pletyka is ilyen: könnyen kirepül a szájából az embernek, de visszahozni már lehetetlen. Kérjen bocsánatot a közösség előtt, és ígérje meg, hogy többé nem terjeszt híreket!

Az asszony szívében elhatározta, hogy megfogadja ezt a tanácsot, és így az Úr áldásos gyermekévé vált. Idővel a testvérei is visszaadták neki a bizalmat, hiszen gyónása után nyelvét csupán bátorító szavakra használta.

Másokról rosszat mondani nem egyezik a keresztény értékekkel. Még akkor sem, ha az, amit állítok, valós. Amíg másokkal foglalkozom, könnyen elkerülöm, hogy önmagammal szembenézzek. Ezt a módszert alkalmazzák azok is, akik a törvény nevében Jézus elé hozzák a házasságtörő nőt. Amíg mások felett ítélkeznek, addig elkerülhetik, hogy saját hibáikkal szembesüljenek.

Jézus tudja ezt.

Az Ő módszere három fő lépésben valósítható meg:

Először: Jézus Isten szemével nézi az eléje vezetett nőt, de azokat is, akik őt vádolják. Igazuk lehet a vádban, de látja a nő megszégyenített állapotát és az őt megkövezni akarók lelkét is, akik talán rejtett bűneiket is elítélik abban az asszonyban.

Nem durván, hanem finoman világít rá mindenki hibájára! Ezért hajol le a földre, ezért ad időt önmagának, mielőtt kimondaná az irgalmas ítéletet: az vesse rá az első követ, aki bűntelen... ezzel megtanít arra, hogy először önmagamat neveljem! Ne rögtön mondjam ki, ami a szívemen van, mert a meggondolatlansággal még nagyobb sebet ejthetek a másik emberen! Ami a szívemen van, ne legyen rögtön a számon: azzal, hogy kimondom és megszabadulok a tehertől, s közben nem vagyok tekintettel a másikra - ez bizony önző magatartás! Ha gondolatban meg is ítélek valakit, ne siessem el annak kimondását, hiszen nem ismerem lelkét, a hátteret. A legsürgősebb döntések is várhatnak pár csendes percet!

Jézus második üzenete az, hogy nem csupán feloldozza az asszonyt, hanem jól tudja, miként segíthet neki igazi megváltásban!

A felelősség alól nem vagyok felmentve sohasem, de a bűneim bocsánatot nyernek, ha Jézus lába elé ülök és szembesülök saját vétkeimmel! Nézem, ami előttem van, hagyom, ami mögöttem van. Persze, ettől még el kell viselnem korábbi magatartásom és bűneim következményeit, de előre nézek. Jézus, azzal a kijelentésével, hogy "menj és többet ne vétkezzél", pontosan erről beszél: nem hánytorgatja a nő bűneit, nem indít büntetőjogi eljárást, hanem egy új perspektívát ad: azt beépítve, ami mögötted van, nézz előre, tekints arra, ami előtted van. Erről beszél Szent Pál apostol is, és az ószövetségi olvasmány is ezt fogalmazza meg, mint a megújulás feltételét!

A harmadik üzenet, amely a közönséghez szól, így hangzik: induljatok el, és ne hagyjatok fel az ítélkezéssel, hiszen mindenkinek megvan a maga gyarlósága: ha nem is házasságtörés, akkor másféle tévedés. Mindenki tisztában van a saját hibáival!

Az ember hajlamos kisebbíteni saját bűnét és mások bűneit nagyobb bűnöknek kinevezni!

Ezért elengedhetetlen, hogy az ima mindig az elsődleges helyet foglalja el életünkben!

Legyen szívem minden reggel Istenhez vezető első lépése, ne csupán a végső menedékem! Olvastam egy gyönyörű és igaz megfogalmazást az imádságról: amikor a lélek felfelé szárnyal, és Isten szemével igyekszik látni a mindennapi élet eseményeit. Ez a szemléletmód gazdagítja a hétköznapokat, és segít felfedezni a csodát a hétköznapokban!

Ha a saját valóságomat tiszta szívvel szemlélem, akkor nem pánikolok, hanem alázattal meghajlok, és őszintén bocsánatot kérek! Már nem rohanok az ítéletekkel, és nem próbálom megkönnyíteni a másik helyzetének megértését, így az irigység is elkerül.