Újabb súlyos veszteséggel néz szembe a magyar mezőgazdaság - Agrárágazat

A málna valaha a magyar mezőgazdaság büszkesége volt, egy igazi európai sikerpéldaként tündökölt. Manapság azonban szomorú valósággá vált, hogy szinte teljesen kiszorult a köztermesztésből.

A nyolcvanas évek Magyarországának mezőgazdasági tájképe lenyűgöző volt, hiszen az ország Európa egyik vezető málnatermelőjévé vált. Több ezer hektáron pompáztak a gyümölcsösök, ahol a "gurulós málna" elnevezés szinte fogalommá nőtte ki magát. A fagyasztott magyar málna világszerte elismert volt, hiszen kiváló minősége miatt sokak kedvence lett. Ekkoriban a folyton érő fajták is nagy népszerűségnek örvendtek, lehetővé téve, hogy júliustól egészen a téli fagyok beálltáig folyamatosan szüretelhessük a zamatos gyümölcsöt.

Mára drámai visszaesés történt: néhány tíz hektár maradt csak az országban, szétszórtan, többnyire 1-2 hektáros ültetvények formájában. A nagy málnatermelő körzetekből (Északi-Középhegység) eltűnt, a fogyasztás pedig évi fejenként alig 10 deka, miközben az alma 11-12 kg/fő. Az alma is drága már, de a málna különösen: 8-10 ezer forintos áron nem csoda, hogy egyre kevesebben vásárolják. A hazai málnatermés évi átlagban durván 1000 tonnára tehető, a behozatal további 1-2 ezer tonnát jelent, elsősorban Lengyelországból és Szerbiából.

Mindez persze nem új: pár éve Kemencén, Menyhárt Ottó impozáns birtokán is borús kilátásokat fogalmazott meg a szegmens múltját is jól ismerő szakember. - Egykor itt 200 hektáron termett a málna. Szerette ezt a börzsönyi erdőkből lemosott, kissé agyagos talajt. A téeszes időkben kiváló eredményeket lehetett elérni, mert mindent megkapott, amire csak igénye volt: jó szaporítóanyagot, kellő tápanyagot, voltak hozzáértő szakemberek és megfelelő gépesítés. Ma már csak 3-4 hektáron termesztjük, mert ma már nincs hadra fogható, szorgalmas, gondos kézimunkaerő - mondta Ottó, aki a málna és a ribizke mellett számos növényt termesztett. Szerinte a klímaváltozás sem mér akkora csapást a málnára, mint a munkaerő katasztrofális hiánya.

A málna termesztése még mindig ígéretes lehetőségeket rejt magában: a hektáronkénti 5 milliós bevétel (2018-as adat - KZ) figyelembe véve a körülbelül 2,5 milliós költségeket is, jelentős nyereséget eredményezhet. Ugyanakkor, ahhoz, hogy ezt a potenciált kihasználjuk, elengedhetetlen egy olyan szintű gépesítés bevezetése, amely képes helyettesíteni az emberi munkaerőt.

A klímaváltozás az elsődleges probléma, amely a málna termesztését fenyegeti: ez a gyümölcs nem bírja a forró, száraz nyarakat és az intenzív UV-sugárzást. A korábban ideális klimatikus körülmények eltűnésével a málna termesztése drágábbá vált, és most már csak kifejezetten kedvező mikroklímájú helyeken, fóliás takarással vagy öntözési megoldásokkal lehet jövedelmező. Az őszibarack esetében hasonló a helyzet: a termőterület szinte a felére csökkent, míg a termés mennyisége drámai módon a hatodára esett vissza. A mezőgazdaság őszibarack- és nektarin szegmense nem rendelkezik hatékony válaszokkal a klímaváltozás által okozott, romboló tavaszi fagyokra, és a kezelhetetlen munkaerőhiányra sem.

A munkaerőhiány és a kézi betakarítás költségei jelentős tényezők a helyzetben. Ezt tovább nehezíti, hogy a munkacsúcs csupán néhány hétig tart, így ebben az időszakban megbízható, precíz és nagy létszámú munkaerő biztosítása egyre inkább kihívást jelent Magyarországon. Ráadásul a bogyós gyümölcsök, mint a málna, érzékenysége miatt a gépesítés lehetősége is korlátozott, és ha mégis lehetséges, akkor az rendkívül költséges megoldás.

A festői szépségű Szerbia, amely magas hegyek ölelésében terül el, közel 20 ezer hektáron termeszt ízletes málnát, évente pedig lenyűgöző, 90 ezer tonnás exporttel büszkélkedhet, ami százmilliós eurós bevételt generál. Északabbra, Lengyelországban a Polka fajta terjedt el, amelyet a folyamatos érés, a hosszabb szezon és a nagy terméshozam jellemez. Ezek az országok megbízhatóan ellátják Európát jelentős mennyiségű málnával, így versenyelőnyben állnak a magyar termelők előtt.

Az igazán elszánt kertészetekben megpróbálkoznak az árnyékolás, jéghálós rendszerek, öntözés, fólia alatti termesztés, drónos permetezés és adatalapú termesztéstechnológia eszközeivel. Ha ez műszakilag-technológiailag működik is, továbbra is kérdéses a jövedelmezőség.

A málna eltűnése újabb fájdalmas figyelmeztetés a hazai gyümölcstermesztés válságos állapotára. Az európai viszonylatban is kiugróan magas áfa, a munkaerőhiány, az öntözésfejlesztés és nemesítés terén tapasztalható lemaradás, valamint a jelentős piaci visszaesés és az egyre növekvő import folyamatosan jelenlévő problémák a szektorban. Ez különösen aggasztó, hiszen a magyar lakosság egy ízletes és tápláló gyümölcstől fosztja meg magát, amely gazdag vitaminokban és antioxidánsokban.

A málna (Rubus idaeus) egykoron a magyar gyümölcstermesztés egyik ékköve volt, az 1980-as években több ezer hektáron virágzott, népszerűsége pedig a "gurulós málna" néven vált ismertté Európa-szerte. Azonban mára e nemes gyümölcs termesztése szinte teljesen eltűnt, és csupán néhány tucat hektáron maradt életben. A hanyatlás hátterében több tényező áll: a klímaváltozás, amely miatt a málna nem bírja az aszályos időszakokat, a forróságot és az erős UV-sugárzást; emellett a munkaerőhiány és a kézi betakarítás költségei is megnehezítik a helyzetet. Jelenleg a málna termelése már csak öntözés, fóliás takarás és árnyékolás alkalmazása mellett lehet nyereséges. A csökkenő hazai termelést főként lengyel és szerb import termékek pótolják, miközben a magyar piac kereslete drámai módon csökkent.