Miként élesztheti újra az Európai Unió a stagnáló bővítési folyamatokat?

A bővítést gyakran az EU leghatékonyabb külpolitikájaként emlegetik, de az új tagok 2004-ben történt legnagyobb csatlakozási hulláma óta a folyamat nagyrészt megrekedt.

Az Euronews által moderált davosi vitán Horvátország és Montenegró miniszterelnöke, Ukrajna külügyminisztere és az Európai Bizottság bővítési biztosa arról beszélt, hogy az EU hogyan tudja újjáéleszteni bővítési folyamatát.

Oroszország ukrajnai inváziója újra égetővé tette az uniós csatlakozási tárgyalások sürgetését. Ennek ellenére a folyamat előrehaladása meglehetősen döcögős. Számos tagjelölt ország csatlakozási kérelme már több mint egy évtizede stagnál. Marta Kos, a bővítési ügyekért felelős biztos, elismerte, hogy a 2004-es bővítés során csatlakozott tíz ország, valamint Bulgária és Románia, majd Horvátország 2013-as felvételének fényében a gazdasági és geopolitikai környezet drámaian átalakult.

"Marta Kos megjegyezte, hogy abban az időszakban a belső gondoskodás az Európai Unióról még hangsúlyosabb szerepet kapott, kiemelve, hogy a jogállamiság kérdése kulcsfontosságúvá vált."

Az Európai Unión belül akadnak olyan országok, amelyek nem tartják tiszteletben a jogállamiság alapelveit. Sok tagállam aggódik amiatt, hogy ez veszélyeztetheti az Unió egységét, mivel nem lenne helyénvaló olyan országot befogadni, amely nem rendelkezik a szükséges felkészültséggel a belépéshez, nem csupán gazdasági értelemben.

Andrej Plenković horvát miniszterelnök, aki Montenegró miniszterelnökével és Ukrajna külügyminiszterével osztotta meg tapasztalatait, rámutatott, hogy bár országának hosszú időbe telt, amíg 2013-ban csatlakozott az EU-hoz, megérte a szigorúbb ellenőrzés. "A horvát polgárok és a társadalom nagyra értékelték a gazdasági és fejlesztési hatásokat, az infrastruktúrát, az értékeket, a jogállamiságot és mindent, ami ezzel jár, és az ország most egészen másképp néz ki. Azt mondanám, hogy sokkal jobban."

A kilenc tagjelölt ország közül Montenegró tűnik a legelőnyösebb helyzetben a csatlakozási folyamatban. A miniszterelnök kifejtette, hogy Montenegró célja továbbra is változatlan: 2026 végére szeretnék befejezni a tárgyalásokat, hogy 2028-ra ők lehessenek a 28. EU-tagállam.

Milojko Spajić hangsúlyozta, hogy az uniós csatlakozási folyamat nem verseny, és visszautasította azt a gondolatot, hogy Ukrajna tagjelöltségének felgyorsítása ellenszenvet váltott volna ki a többi tagságra pályázó ország között. "Támogatjuk" - mondta Spajić. "Még gyorsabb folyamatot szeretnénk."

Andrij Szibiha, Ukrajna külügyminisztere hangsúlyozta, hogy az Európai Unió nem csupán kedvezményeket nyújt Ukrajnának, mivel véleménye szerint az ország jelentős mértékben hozzájárul az EU erejének növeléséhez a harctéri tapasztalataival, továbbá fejlett technológiai és védelmi iparával.

"A költségek az Európai Unió bruttó hazai termékének körülbelül 0,17%-át képviselik, amennyiben kilenc ország csatlakozásáról van szó" - fogalmazott.

Montenegró és Ukrajna esetében 2025-re nézve a várakozások egyértelműen magasra szöktek, és mindkét jelölt abban bízik, hogy az év folyamán jelentős előrelépést tudnak elérni. Marta Kos véleménye szerint Lengyelország és Dánia tűnik a legígéretesebb uniós tanácsi elnökségnek a bővítési folyamat szempontjából.

Andrej Plenković horvát miniszterelnök hangsúlyozta, hogy nagyon régóta nem látott ilyen pozitív hozzáállást a bővítéshez az állam- és kormányfők részéről.