Karácsony: Számunkra lényegtelen, hogy Mészáros, Tiborcz vagy egy arab befektető valósítja meg a projektet Rákosrendezőn; csupán az a fontos, hogy olyan fejlesztések valósuljanak meg, amelyek a mi igényeinket szolgálják.

Ki és mikor értesítette arról, hogy a Rákosrendező területe a főváros birtokába kerülhet, mivel élhetnek az elővásárlási jogukkal?

Karácsony Gergely: Volt egy sejtelem, ami arra ösztönzött, hogy figyelemmel kísérjem a kormányinfót, hiszen az utóbbi napok kommunikációja alapján érezhető volt, hogy valami közelgő dolog van a láthatáron. Azonban kissé meglepett, hogy ez ilyen hamar bekövetkezett.

Mikor kezdett el sejteket formálni a gondolat, hogy ez talán valósággá válhat?

Azután, hogy a nagy kommunikációs káosz közepette felfedezték a legegyszerűbb politikai történetet, elkezdtek fotózkodni a szemétlerakók mellett, miközben azt hangoztatták, hogy az én feladatom az, hogy ezeket a hulladékhegyeket eltüntessem.

Éreztem, hogy megkezdődtek az előkészületek, mivel jogi szempontból valójában nem tudtak mit kezdeni az elővásárlási joggal. Így hát úgy tűnt, mintha csak színlelnék a partnerséget a terület fejlesztésében.

Remélem, ez valósággá válik, hiszen nyilvánvaló, hogy a kormány és a főváros aktív és jóhiszemű együttműködése nélkül ez a projekt nem fog megvalósulni.

Nem gyanít csapdákat?

De csak csapdákra utaló jeleket érzékelek. Nem gondolom, hogy paranoiás lennék; inkább úgy érzem, mintha valaki folyamatosan nyomomban lenne.

Mik lehetnek a csapdák? Az élet különböző területein számos csapda leselkedhet ránk, amelyek elkerüléséhez érdemes tudatosan figyelni. Például a mindennapi döntések során könnyen belesodródhatunk a rutin csapdájába: a megszokott, kényelmes megoldások sokszor meggátolják, hogy új lehetőségeket fedezzünk fel. Emellett a túlzott önbizalom is csapdát jelenthet, hiszen hajlamosak lehetünk alábecsülni a kihívásokat, így a stressz és a csalódás könnyen utolérhet minket. A társadalmi elvárások is komoly buktatókat rejtenek: amikor mások véleménye vagy a divat diktálja lépéseinket, könnyen elveszíthetjük önmagunkat. A pénzügyi döntések során a gyors meggazdagodás ígérete is csábító, de sokszor éppen ezek a lehetőségek rejtik a legnagyobb kockázatokat. Végül, a technológia világában a digitális függőség is csapdát jelenthet, amely elvonhat minket a valós kapcsolatoktól és élményektől. Fontos, hogy tudatosan figyeljünk ezekre a csapdákra, és keresjük az egyensúlyt a különböző életterületeink között.

Első lépésként például a kormánynak és a beruházónak - jelen esetben a Fővárosi Önkormányzatnak - a szerződés szerint 6 hónapon belül meg kell állapodnia azoknak a konkrét állami beruházásoknak az ütemezéséről és menetrendjéről, amelyek nélkül ez a projekt nem tud megvalósulni.

Ez a terület a vasúti üzem szívverése, ahol elengedhetetlen a vasúti infrastruktúra fizikai értelemben vett optimalizálása. Valójában az egész projekt célja nem más, mint a vasúti infrastruktúra korszerűsítése és új közlekedési kapcsolatok létrehozása, amelyek új távlatokat nyithatnak meg.

A kormány a parlament kétharmados többségének támogatásával elkötelezte magát, hogy 800 millió eurós befektetéssel megvalósítja ezt a projektet. Fontos, hogy fél éven belül elérjük a szükséges megállapodást, mert ennek hiányában a szerződés érvényét veszti.

Jó irányba mozdult el a projekt, de hogy ezen az úton végig megyünk-e, még kérdéses.

Milyen véleménye van arról, hogy a kormány kész lesz-e párbeszédet folytatni a fővárossal, vagy inkább megpróbál kibújni a helyzet alól?

A kihátrálás következményeként azt jelentené, hogy a főváros irányába tett ígéretek, melyeket arab beruházónak adtak, nem teljesülnek.

Ez azért szerintem elég ciki, ezért ezt a mondatot így soha nem fogják kimondani, de kétségtelen, hogy a szerződés szövegében explicit benne van, hogy ha 6 hónapon belül nincs megállapodás, akkor a megállapodás semmis. Mi visszakapjuk a foglalónkat, a budapestiek meg nézhetik tovább a szeméthegyeket.

Kérdezted már Lázár Jánostól, hogy mikor tudnátok találkozni?

Többször is próbáltam már egyeztetni. Folyamatosan keressük azt az időpontot, amelyet sajnos újra és újra lemondanak.

Vitézy Dávid el fog jönni önnel?

Ez egy izgalmas téma a tárgyalástechnika világában. Dávid jelenléte esetleg bonyolíthatja a helyzetet, hiszen a köztük lévő személyes kapcsolatok már régóta mély érzelmi gyökerekkel bírnak. Ez pedig megnehezítheti a kompromisszumok kialakítását.

Bár én is a helyes irányba tartok, hiszen Lázár Jánostól már kaptam néhány olyan megjegyzést, amire muszáj volt válaszolnom, legalább olyan éllel, amellyel ő is érkezett.

Mi lesz a Stocktonnal? Nekik is van elővásárlási joguk, nem tudni, hogy erről lemondanak-e vagy sem. A főváros kapott bármilyen jelzést?

Hivatalos forrásból nem áll rendelkezésünkre információ erről a témáról. A legfrissebb Kormányinfón Gulyás Gergely felfedte, hogy a Stockton nem kíván élni az elővásárlási jogával.

Nyilván pontosan tudhatja, hiszen egy miniszter, aki ebben a cégben is érintett, ott ül a kormányban. Tehát első kézből lehetnek információi, nekünk nincsenek.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf vitatja, hogy lenne érintettsége, ami amúgy áttételes.

Én pedig kétségbe vonom, hogy ő valóban vitatkozik.

Mi az elképzelésük a Stocktonnal? Megpróbálják őket kivásárolni vagy maradhatnak a területen?

Az egy különös és figyelemre méltó politikatörténeti epizód, amely rávilágít arra, hogyan képes valaki a magántulajdont olyan állami területek közé ékelve megszerezni, amelyek látszólag nem az ő birtokában állnak.

Nem meglepő, hogy Habony Árpád és Szalay-Bobrovniczky Kristóf érdeklődése két különböző alkalommal is erre a területre irányult. Mindkét esetben valószínűsíthető, hogy bennfentes információk segítették őket abban, hogy tisztában legyenek az állam szándékaival, miszerint fontos lépéseket kíván tenni ezen a fronton.

Ideális esetben nyilván a jogszabályoknak megfelelően ki kellene sajátítani, vagy meg kellene vásárolni ezt a viszonylag kis területet, de sokkal nagyobb megoldandó problémáink vannak annál, mint hogy mi legyen ezzel.

Ha ők a helyükön maradnak, vajon a fejlesztés mégis megvalósulhat?

Természetesen. Elég furcsán fogunk mutatni, ha ott marad egy üres hely, de bízom benne, hogy ezt valahogy sikerül kezelni.

Sokkal komolyabb kihívás áll előttünk, mint azt elsőre gondolnánk: az állam feladata, hogy sikeresen megvalósítsa a vasúti infrastruktúra fejlesztéseit. Először is, elengedhetetlen a terület előkészítése, amely után jöhet a projektek hirdetése és a megvalósítás.

A kitakarítás kérdése valóban figyelemre méltó: a főváros részben vitatkozik arról, hogy kinek is a felelőssége ez a feladat. A szerződés értelmében külön megállapodást kell kötni erről, ugyanakkor az is szerepel, hogy a vevő jogosult elállni a szerződéstől, ha a takarítás költségei meghaladják a vételár felét. Ennek következtében a kérdéses arab befektetők végül mégis vállalták a takarítási munkálatokat, nem igaz?

A szerződés tartalmazza, ahogyan ön is helyesen rámutatott, hogy erről külön egyezség szükséges. Ezen kívül a beruházó vállalja, hogy a költségeket legfeljebb 25 milliárd forint értékben fedezi.

Mi is tudjuk vállalni, hogy meg kell állapodni és nem költünk többet 25 milliárdnál.