Lehetséges-e, hogy Orbán és Simicska újra megtalálják a közös hangot?

Mit jelentenek a barátok? Mitől szakadhat meg egy baráti kapcsolat, hogyan hat a folyamatra a nyilvánosság, és mi kell a felek kibéküléséhez? A G-nap tízéves évfordulója alkalmából egy pszichológus és Fodor Gábor segítségével boncolgattuk, egymásra találhat-e újra két régi barát egy olyan törés után, ami tíz éve Orbán Viktor és Simicska Lajos között történt az egész ország szeme láttára.

A barátok szerepe mindannyiunk életében felbecsülhetetlen, és egy régi, szoros kötelék elvesztése még a legkeményebb szívben is mély nyomokat hagy. Csütörtökön lesz pontosan tíz éve, hogy Orbán Viktor és Simicska Lajos barátsága drámai és látványos körülmények között ért véget a nyilvánosság előtt. Simicska, aki addig a háttérben maradt, és gazdasági befolyása révén vetekedett a miniszterelnök hatalmával, a hírhedt G-napon mégis a sajtó kereszttüzébe állt, és nyíltan kijelentette, hogy "Orbán Viktor egy geci". Az egykori kollégiumi társak már 35 éve ismerték egymást, közösen fektették le a NER alapjait, és szakításuk nemcsak a személyes sorsukat, hanem az ország jövőjét is jelentős mértékben befolyásolta.

A G-nap előzményeivel, valamint politikai és gazdasági következményeivel az évforduló alkalmából a HVG is részletesen foglalkozik. Mi azonban most az emberi aspektusokra helyezzük a hangsúlyt. Különösen arra a kérdésre szeretnénk választ találni, amely Orbánon és Simicskán kívül sok más érintettet is foglalkoztat: vajon az idő képes-e begyógyítani a sebeket, és van-e lehetőség a visszatérésre két egykori barát számára, akik egy életre szóló, mély konfliktus után állnak egymással szemben?

"A barátság egy érdekes kettősséget képvisel: egyrészt evolúciós folyamatok eredménye, másrészt pedig társadalmi konstrukció. Bizonyos, hogy mélyen gyökerezik bennünk a kognitív igény a kapcsolatokra, de az, hogy hogyan formáljuk meg baráti viszonyainkat, nagymértékben befolyásolták olyan jelentős filozófusok, akiknek gondolatai valójában a barátság fogalmát is újraértelmezték" - nyilatkozza Schell Gergely, tanácsadó szakpszichológus és krízisszakértő.

Az emberi kapcsolatoknak van neurobiológiai háttere, például az empátiás készséget megalapozó tükörneuron-rendszer, a kölcsönös előnyök, a biztonságérzet, az interakciók által felszabaduló hormonok, például oxitocin vagy dopamin motivál minket a fenntartásukra. Annak idején jellemzően a vérségi, rokonsági kapcsolatoktól kaptuk meg ezeket, ám a történelem előrehaladásával már nem csak a család és a közvetlen környezet garantálja a túlélést, hanem a rezilienciánk számos rétege, többek között az állami szociális védőháló, a tágabb közösségeink és a barátaink is ide tartoznak. Ezek nem feltétlenül önzetlen kapcsolatok, magyarázza a szakember.

Arisztotelész már a régi időkben is kiemelte, hogy a barátságnak három alapvető típusa létezik. Az első a haszonelvű barátság, ahol a kapcsolat főként a kölcsönös előnyökre épül. A második az élvezeti barátság, amely a közös élmények és szórakozás köré összpontosul. Végül pedig ott van az erényen alapuló barátság, amely a mélyebb, önzetlen kapcsolatokra épít. Mindezek a barátságformák valóságosak lehetnek, és igaz barátságnak számítanak, még akkor is, ha az emberi kapcsolatok sokszor érdekek mentén alakulnak.

A köztudatban elterjedt nézet, miszerint a barátság és az üzlet keverése mindig rossz döntés, nem teljesen megalapozott. A G-nap és annak következményei remek példaként szolgálnak arra, hogy milyen kockázatokkal járhat, amikor a személyes kapcsolatok és az üzleti érdekek összefonódnak.

A magyar társadalom ebből a szempontból különleges helyzetben áll. A kutatók általában úgy vélik, hogy a barátság keretein belül elfogadható a kölcsönös előnyöket hozó kapcsolatok ápolása, azonban mi, magyarok, hajlamosak vagyunk a bizalmatlanságra.

Amikor pedig két bizalmatlan ember próbál valamilyen gazdasági ügyletet bonyolítani, békés együttműködés helyett támadnak, védekeznek, akkor nagyon könnyen félrecsúszhat a történet, és könnyen rámehet a barátság is

„Próbálj meg egyedi színeket és formákat használni a gondolataid kifejezésére” – javasolja a pszichológus.

John Gottman, az amerikai párterapeuta, hangsúlyozza, hogy a hosszú távú kötődési kapcsolatok fenntartásának kulcsa a fejlődésre való nyitottság, nem pedig a konfliktusok teljes hiánya, mivel ezeket a nézeteltéréseket sikeresen meg lehet oldani. Schell kiegészíti, hogy Gottman egy konkrét arányt is ajánl: a negatív és pozitív élmények viszonya 1:5 kell legyen, ami azt jelenti, hogy öt pozitív tapasztalatnak kell kísérnie egy negatívat a harmonikus kapcsolat érdekében.

Ám ha kapcsolat képes is volt a fejlődésre, idővel eljöhet azonban az a pont, ami után a konfliktus megoldására már nincsen energiája vagy szándéka a feleknek. Hogy ez mikor, az egyénenként változó, közszereplők esetében azonban jellemzően hamarabb következik be, a nyilvánosság előtt (is) zajló konfliktusok ugyanis felnagyítják az érzelmi hatásokat. Ahogy a szakember fogalmaz: