Közel a megváltáshoz: A Pápai Ház friss szónokának gondolatai Advent első vasárnapján - Vatican News
November 9-én Ferenc pápa a Pápai Ház új szónokává nevezte ki Roberto Pasolini kapucinus atyát, aki a milánói Észak-olaszországi Teológiai Kar biblikus exegézis tanáraként tevékenykedik. Advent első vasárnapján tartott elmélkedésében Pasolini atya arra hívja fel a figyelmet, hogy a minket körülvevő valóság sokszor félelemmel tölti el szívünket. Azonban Jézus eljövetele ígérete arra ösztönöz minket, hogy emeljük fel fejünket, hiszen közel van a szabadulás ideje.
Advent időszaka a belső megújulás és várakozás szent ideje, amikor újraéled bennünk a remény, hogy az Úr, aki már régen belépett a történelem színpadára, ismét el fog jönni, hogy beteljesítse ígéreteit. Ez a periódus rövid, mégis rendkívül intenzív, ahol a virrasztás nem csupán a tétlenséget jelenti, hanem éppen ellenkezőleg: éberségünket kell élesbítenünk, és csodálkozással kell tekintenünk a világra. Olyan csodákra, amelyeket Isten a mindennapok valóságában valósít meg – ezzel a gondolattal indította elmélkedését Pasolini atya.
Még akkor is, ha a valóság - ahogy erre az evangélium emlékeztet - gyakran félelemmel tölt el: szörnyű jelek, aggodalmak, félelmek, háborúk, földrengések, természeti csapások... Az evangélium egyesen azt mondja, hogy mind meghalunk a félelemtől a valósággal szemben, és ez több okból igaz. És mégis Jézus azt mondja ezekben a pillanatokban: "Emeljétek fel a fejeteket, és vegyétek észre, hogy nemsokára eljövök, közel a szabadulásotok". Jó lenne, ha meglenne ez a képességünk. Hogy lehet ezt elérni? Jézus két fő támpontot ad hozzá.
Az első lépés, hogy ne terheljük meg a szívünket felesleges súlyokkal. Szívünkben gyakran felbukkannak olyan vágyak, amelyek nem vezetnek sehová, csak lelassítanak bennünket, mivel olyan dolgokat hajszolunk, amelyek valójában nem léteznek. Ahhoz, hogy megőrizzük szívünk könnyedségét, újra fel kell fedeznünk vágyaink valódi mélységeit, és meg kell értenünk, mit is keresünk igazán. Fontos, hogy felfedezzük, mit kínál számunkra a valóság, és hogyan igazodhatunk ehhez a vágyainkhoz.
Jézus szavai szerint: "Virrasszatok imádkozva." Az ima nem csupán egy szokás, hanem egy belső állapot, amelyhez elengedhetetlen a tudatosság. Először meg kell nyitnunk a szemünket, hogy valóban észrevegyük a körülöttünk lévő világot. Ez a figyelem és bizalom alapvető, hiszen sokszor imádkozunk anélkül, hogy valóban átéljük a szavaink súlyát. Advent időszaka éppen ezt a felfedezést hívja életre: fel kell fedeznünk belső világunkat, hogy szívből tudjunk imádkozni. E szavakkal zárta Advent első vasárnapi elmélkedését a Pápai Ház szónoka.
