A különböző talajtípusok vízellátottsága jelentős hatással van a kukorica és a szemes cirok korai fejlődésére. A talajok nedvességtartalma, szerkezete és tápanyagtartalma mind befolyásolják a növények gyökérfejlődését és általános növekedését. A kukorica,

Az elmúlt évek során egyre gyakoribbá váló szélsőséges időjárási anomáliák miatt hazánkban a kukoricatermesztéssel foglalkozó gazdák komoly nehézségekkel néznek szembe, úgymint a nagymértékű aszály vagy a rendkívül szélsőséges csapadékeloszlás.

Ezek a jelenségek mára már országos szinten jelentős problémát jelentenek, komoly veszélyt jelentve a magyar kukoricatermesztés stabilitására és jövőjére.

A globális éghajlatváltozás hatására a szélsőséges időjárási jelenségek és különböző stresszfaktorok bármikor felüthetik a fejüket a tenyészidőszak során, ami komoly kihívások elé állítja a kukorica termesztését, mind a sikeresség, mind pedig a gazdaságosság szempontjából.

A kedvezőtlen hatások következtében a betakarított területek nagyságában is számottevő csökkenés figyelhető meg.

2021-ben még 1,055 millió hektáron arattunk kukoricát, ám 2024-re ez a terület 883 ezer hektárra csökkent. A hozamok is jelentős eltéréseket mutattak az évek során, hiszen az adott évben 3,4 és 8,1 tonna között váltakozott a termés mennyisége.

Ezek alapján elengedhetetlen, hogy kidolgozzunk egy potenciális alternatívát, amely a szélsőséges időszakokban is megbízhatóbb jövedelemforrást nyújthat a gazdák számára.

A szemes cirok egy rendkívül sokoldalú kultúra, amely számos módon gazdagíthatja a mezőgazdasági tájat.

Az ellenálló képességének, valamint annak köszönhetően, hogy teljes mértékben beilleszthető egy kukorica termesztéstechnológiába, kiváló alternatívát nyújthat. Ezt támasztja alá növekvő népszerűsége is, mely a vetésterület fokozatos bővülésében nyilvánul meg.

Hazánkban a 2000-es évek elején csupán 2-3 ezer hektáron termesztették, azonban a növekvő aszály és az egyre gyakoribb szélsőséges csapadékeloszlás miatt ez az érték 2023-ban 50 ezer hektár körül alakult 5,5-6 t/ha termésátlaggal.

Ahogy az 1. táblázat adataiból látható, a kukorica és a cirok vetési adatai, valamint a tápanyagszükséglete sok hasonlóságot mutat, ezzel is megkönnyítve a cirok vetésforgóba történő beillesztését.

A szemes cirok egyik kiemelkedő előnye az alacsony vízigény, ami különösen fontos a hazánkat egyre inkább érintő aszályos időszakokban. Ez a tulajdonság segít a növényeknek alkalmazkodni a kedvezőtlen körülményekhez, és mérsékli a terméskiesés kockázatát. Ezen kívül, a szemes cirok talajigényével is figyelemre méltó eltérések mutatkoznak, ami hozzájárul a fenntarthatóbb mezőgazdasági gyakorlatokhoz.

A cirok a kukoricával szemben igénytelenebb a talaj tekintetében, azonban egyes szakirodalmak szerint a túlzottan savanyú vagy a szikes talajokra érzékenyen reagál, ami főként a rossz csírázásban mutatkozik meg, és vezethet alacsonyabb terméshozamokhoz.

E kedvező jellemzőinek révén a szemes cirok jelentősebb szerepet játszhat a hazai mezőgazdasági gyakorlatban.

A vizsgálatunk központi témája a kukorica és a cirok csírázási- és stresszreakcióinak vizsgálata volt.

Mind a kukorica, mind a cirok esetében fontosnak tartottuk, hogy olyan köztermesztésben lévő vetőmagokat használjunk fel, amelyek azonos éréscsoportba tartoznak, így mind a két kultúra esetében középkorai hibridet vizsgáltunk.

Közös tulajdonságukként jelent meg az aszálytűrés és a betegségekkel szembeni ellenállóképesség. A vetőmagok beszerzését követően többféle, eltérő típusú talajt gyűjtöttünk be.

Hazánk különböző termőterületeinek gazdag változatossága lehetővé tette, hogy kutatásunk során hat különböző talajtípust elemezzünk. Ennek célja az volt, hogy alaposabb és részletesebb képet nyerjünk a kukorica és a szemes cirok csírázási jellemzőiről.

A választott talajtípusok közé tartozik a csernozjom, a barna erdőtalaj, a szikes talaj, valamint a savanyú és bázikus homoktalaj. Ezek gyűjtési helyei az 1. ábrán szemléltetve találhatóak. A kontrollcsoportunkként virágföldet használtunk.

A begyűjtött mintákat a MATE akkreditált laboratóriumában elemezték. A talajvizsgálatok során nyert eredmények megerősítették, hogy talajaink rendelkeznek a várt jellemzőkkel. Például, a szikes talajok magas nátriumkoncentrációval bírnak, míg a homokos talajok esetében az Arany-féle kötöttség alacsony szinten mutatkozott.

A kutatások során a különböző talajtípusokhoz illeszkedő rövidítések használatát választottuk az eredmények értékelése és ábrázolása érdekében, amelyeket a 2. táblázatban találhatók.

Az ültetett növények mennyiségét tekintve minden alkalommal 10 cserépben 3 növény került elhelyezésre. Ezáltal növényfajonként összesen 570 magot vetettünk el. Ezt követően kidolgoztuk az öntözési tervet, amely matematikai formulákra épült.

A talajok kezdeti nedvességtartalmának stabilizálása érdekében laboratóriumi tömegmérések segítségével határoztuk meg a szükséges vízmennyiséget, ezzel biztosítva a talajok tömegszázalékos nedvességtartalmának megőrzését.

Pitz András, dr. Somfalvi-Tóth Katalin

MATE, Növénytermesztési-tudományok Intézet, Kaposvári Campus