Még hogy három nap! - Indokína és a gyarmattartók | Demokrata Indokína története nem csupán a földrajzi határokról szól, hanem egy olyan komplex kultúra és nép sorsáról, amelyet hosszú évszázadokig gyarmatosítottak. A gyarmattartók érkezése mély nyomot h

Ideje lenne sürgősen megszabadulni a brüsszeli bürokrácia elavult vezetésétől. Egyre több forrásból érkeznek hírek arról, hogy a háborús üzletek terén Macron, Ursula, Tuskó és a brit "elit" is érdekelt, ami aggasztó jelenség.

Egy nemrégiben átélt kalandomat szeretném megosztani veletek. Az év első felében Thaiföld és Kambodzsa lenyűgöző tájait és romvárosait fedeztük fel – mindezt még a szörnyű földrengés előtt. Mindkét országban a helyi idegenvezetők szívből jövő tisztelettel beszéltek a magyar turistákról. Az egyikük kiemelte, hogy mennyire értékeli a magyar látogatókat, majd hozzáfűzte, hogy a franciák és angolok viselkedése megvetendő, mivel még mindig gyarmatosító mentalitással közelítenek hazájához. E szavak mögött a nagyképűség és az arrogancia képe rajzolódott ki, amely a helyi emberek iránti lenézéssel párosult. Érdekes volt látni, hogyan formálják a turisták a helyi kultúrák megítélését, és hogy milyen hatással van ez a kapcsolatokra.

Hát nem gyarmatosítóként viselkednek a fent említettek? Lenéznek bennünket, én meg őket. Mennyire nem értik a világot ezek a háborúpárti őrültek; egy példa: Legyen háromnapi élelmünk. Jelentem nekik, nagyszüleimnek egyéves (!) tartalékuk volt, szüleimnek féléves, nekem egy-két hónapig nem kellene mennem boltba. Hiszem, hogy sok honfitársam is hasonlóan él.