Ez a plüssállat minden irányba formálható, olyan meleg és puha, mint egy igazi kutya, aki örömmel tűri, hogy kényeztető öleléseidben részesíted. De hogyan alakult át ez a kutya egy négylábú, játékos társává?

Egyre több az olyan kutyatulajdonos, aki úgy érzi, számára mindenkinél fontosabb négylábú barátja. A háziállatok, közülük is elsősorban a kutyák szerepe néhány évtized alatt gyökeresen megváltozott, a tudósok szerint eljött a háziasítás új hulláma. Mit mond el a magyar kutyákról és gazdáikról az ELTE etológiai tanszék felmérése, és milyen típusú kutyák kerülhetnek többségbe néhány évtizeden belül?

A kutyák szerepe az emberi társadalomban az idők folyamán jelentős átalakuláson ment keresztül. Régebben a zsákmányszerző ösztön, a korlátlan energia és a bizalmatlanság az idegenekkel szemben voltak a legfontosabb tulajdonságok, amelyek elvártak a négylábúaktól. Manapság, különösen a világ szerencsésebb tájain, ez a kép gyökeresen megváltozott. A kutyák már nem csupán a nyáj terelésére vagy a ház védelmére szolgálnak; sokkal inkább a gazdáik hűséges társai, akik a mindennapok szerves részévé váltak. A "jó kutya" definíciója is átalakult: most már az a kutya a példás, aki nem ugat, így nem zavarja a szomszédokat, barátságosan közelít az idegenekhez, akik szeretetteljes simogatásra vágynak, és ami talán a legfontosabb: élő, meleg plüssállatként tűri a gazdi és a gyerekek ölelgetését és szeretetteljes játékait. A kutyák ma már nem csupán házi kedvencek, hanem családtagokká váltak, akiknek szeretete és hűsége belengi a mindennapjainkat.

A legfrissebb országos felmérésünk alapján a kutyatulajdonosok körében tízből hét ember részben vagy teljes mértékben egyetért azzal, hogy kutyájuk a család szerves része. Érdekes új irányzat is megfigyelhető: egyre többen említik kutyáikat gyermekként, öltöztetik őket, sőt, sokan még babakocsiban is sétáltatják őket. Kutatásunk során...

A gazdák körében végzett felmérés szerint a válaszadók 16%-a úgy érezte, hogy a kutyája számára olyan érzelmi kötődést alakított ki, mintha az gyermekük lenne. Ezen kívül 12%-uk azt is elismerte, hogy a kutyájukat fontosabbnak tartják, mint saját gyermekeiket vagy más családtagjaikat.

"Korábban hasonló felmérés még nem készült, de egyértelműen észlelhetők a generációs eltérések a kutyák szerepének megítélésében, valamint a házi kedvencekkel kapcsolatos fogyasztási kiadások drámai emelkedésében, amelyek az elmúlt évtized során szinte megduplázódtak" - nyilatkozik Kubinyi Enikő, az ELTE etológia tanszékének vezetője. Hangsúlyozza, hogy ez a jelenség nem csupán hazai szintű.

Miközben a gyerekek száma változatlan vagy csökken, a kedvencként tartott kutyák száma világszerte folyamatosan növekszik. Becslések szerint jelenleg az USA-ban 65 millió, Európában pedig 104 millió háztartás tart legalább egy kutyát. Az etológus szerint a gyors változás hátterében az áll, hogy az ipari forradalom óta folyamatosan változik az emberek életmódja, bővül a városi népesség, növekszik a mobilitás, és folyamatosan hosszabbodik a várható élettartam. "Két generáció alatt több mint kétszeresére emelkedett a világ népessége, és a gyerekek másképp nőnek fel, mint a múltban: kevesebb rokoni figyelemhez, érzelmi támogatáshoz, kortársakkal való szabad játékhoz jutnak.

Megváltozott a családszerkezet is, egyre többen élnek egyedül. Sokan szoronganak és magányosak, szeretetre és biztonságra van szükségük. Mindemellett az embereknek több a szabadidejük és a pénzük, amit hobbira költhetnek.

A kutya és a macska társaságot, kontaktust nyújthat, összeköthet más emberekkel, strukturálhatja a napot, értelmet adhat az életnek" - sorolja a szakember.

A "kutyamánia" jelensége egyre inkább teret hódít, és sokan úgy vélik, hogy egyre többen választják a házi kedvenceket a gyermekvállalás helyett. Szalma Ivett szociológus csapatával közösen interjúkat készítettünk fiatal kutyatartó nőkkel e témában. Meglepetésünkre senki sem állította, hogy a gyerek helyett kutyát választott volna. Azok, akiknél nem volt gyermek, legfőképpen a bizonytalan anyagi helyzetüket és a megfelelő partner vagy szociális támogatás hiányát emelték ki érveiként – tette hozzá a kutató.