A gerinc nem olyan sebezhető, mint egy finom hímes tojás!

A gerincsérv és a derékfájdalom körüli hiedelmek évtizedeken át azt sugallták, hogy a gerinc egy rendkívül érzékeny és sérülékeny struktúra, amelyet mindenféle mozgástól védeni kell. Azonban a legfrissebb tudományos kutatások forradalmasították ezt a nézőpontot: a gerinc valójában nem annyira törékeny, mint ahogyan korábban gondolták. Ellenkezőleg, rendkívül robusztus, alkalmazkodóképes és kifejezetten a mozgásra optimalizált rendszer, amely nemcsak hogy elviseli a terhelést, hanem kifejezetten igényli a rendszeres fizikai aktivitást.

Az 1960-as években Nachemson professzor kutatásai forradalmasították a gerinc egészségével kapcsolatos ismereteinket, hiszen kimutatta, hogy egy átlagos előrehajlás során a gerinc porckorongjai akár 180-230 kilogrammnyi terhet is elviselnek anélkül, hogy károsodnának. Ezt követően Callaghan és McGill biomechanikai tanulmányai tovább erősítették ezt a megállapítást, hangsúlyozva, hogy a rendszeres és fokozatos terhelés nemcsak hogy nem gyengíti a gerincet, hanem éppen ellenkezőleg, hozzájárul annak megerősödéséhez.

Ezek alapján a köztudatban elterjedt figyelmek - mint például a "ne hajolj előre", a "vigyázz az emeléssel", és a "mindig tartsd egyenesen a hátad" - valójában nem feltétlenül állják meg a helyüket.

2015-ben egy dán tanulmány - amelynek során 189 fizikai munkás mindennapos mozgásait vizsgálták - kimutatta, hogy nincs összefüggés az előrehajlás gyakorisága és a derékfájdalom kialakulása között. Hasonló eredményre jutott egy 2020-as átfogó metaelemzés is: az előrehajlás önmagában nem jelent veszélyt a derék egészségére. Az emelési technikák vizsgálatai szintén arra mutatnak rá, hogy nincs egyetlen "tökéletes" módszer, hiszen a test különböző pozíciókban is tud biztonságosan emelni, feltéve, hogy a terhelés fokozatos és a mozgások természetesek. A testtartással kapcsolatos hiedelmek is korrekcióra szorulnak: nincs közvetlen összefüggés a testtartás és a derékfájdalom között.

Kutatások során kiderült, hogy a testünk belső szükséglete a változatosságra épül. Azok, akik bátran és félelem nélkül váltogatják a testhelyzeteiket, általában kevesebb gerincproblémával találkoznak, mint azok, akik mereven ragaszkodnak egy "tökéletes" testtartáshoz. A mozgás és a különböző pozíciók felfedezése segíthet megőrizni gerincünk egészségét és rugalmasságát.

A modern fájdalomtudomány felismerte, hogy a derékfájás hátterében gyakran nem szöveti elváltozások állnak, hanem az idegrendszer túlérzékenysége. A fájdalom nem feltétlenül a sérülés jelenlétére utal, hanem egy annál összetettebb, félelem-alapú válaszreakció eredménye. A félelem-elkerülés modell alapján minél jobban félünk egy adott mozdulattól, annál nagyobb valószínűséggel tapasztalunk fájdalmat.

A derékfájás megjelenését számos tényező befolyásolhatja, mint például az alvás minősége, a stressz szintje, sőt, még az is, hogy mennyire hiszünk a testünk képességeiben.

Érdemes tudnunk, hogy az agyunk egy olyan összetett előrejelző rendszerként működik, ami a korábbi tapasztalataink és félelmeink alapján megjósolja a potenciálisan fenyegető veszélyeket. A kutatók ezt félelem-elkerülés modellnek nevezik - Vlaeyen és Linton kutatása megmutatta, hogy sok esetben a fájdalomtól való félelem erősebb hatással van ránk, mint maga a fizikai probléma. A félelem szinte a fájdalom "üzemanyagaként" van jelen - minél inkább félünk egy mozgástól, annál nagyobb a valószínűsége, hogy fájdalmat fogunk érezni mozgás közben (Vlaeyen, 2000).

A krónikus fájdalom esetében a helyzet különösen szembetűnő: idegrendszerünk hajlamos "túltanulni" a védekező reakciókat, így agyunk előrejelző rendszere túlzottan óvatos lesz. Ennek következtében olyan szituációkban is veszélyt észlel, amelyek valójában biztonságosnak tekinthetők. A modern megközelítések szerint azonban nem a teljes passzivitás vagy a mozgás elkerülése a kulcs a megoldáshoz.

Négy alapelvet célszerű követnünk:

A kedvező hír az, hogy az idegrendszerünk nemcsak a túlzott védekezési mechanizmusok elsajátítására volt képes, hanem képes újra megtanulni a kiegyensúlyozottabb működést is. Ennek a folyamatnak a kulcsa a fokozatos, félelemmentes mozgás, amely során minden egyes apró siker újabb pozitív élményeket hoz az idegrendszer számára. Ezzel a megközelítéssel fokozatosan építhetjük fel a bizalmat és a stabilitást.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy vajon az "erősebb" izmok valóban képesek-e megóvni gerincünket, ezzel csökkentve a fájdalmat. Azonban a gerinc működése ennél sokkal összetettebb. Testünk rendkívül ügyesen alkalmazkodik a különböző mozgásokhoz, és automatikusan szabályozza az izmok aktivitását. A mindennapi élet során az izmok pontosan annyira erősek lesznek, amennyire szükség van (Lederman, 2010). Ez a rendkívül bonyolult, adaptív rendszer pedig lehetővé teszi, hogy a természetes mozgások során optimálisan fejlődjünk és edződjünk.

A Sherlock Rehab klinikán modern megközelítést alkalmaznak: azaz a céljuk nemcsak az izmok megerősítése vagy a "helyes" testtartás kialakítása, hanem a páciensek mozgásba vetett bizalmának helyreállítása. Komplex állapotfelmérés után manuálterápiás technikák és fokozatos mozgásprogramok révén segítik a test természetes gyógyulási folyamatait. Kiemelten fontosnak tartják a félelem oldását és a fájdalomhoz kapcsolódó tévhitek eloszlatását.

A derékfájás kezelése ugyanis nem a gyors beavatkozáson, hanem azon a türelmes, személyre szabott folyamaton alapul, amely az idegrendszer újrakalibrálását célozza meg. A testünk - megfelelő támogatás mellett - képes visszanyerni a mozgékonyságát, erejét és a fájdalommentességét.