Nyáry: A 19. században nem számított szentségtörésnek, ha valaki paródiát készített a Himnusz dallamára.

A Klubrádió korábbi beszámolója szerint Ajsa Luna augusztus 20-án, a Szent István-napi rendezvénysorozat keretében, a Műegyetem rakparton tartott könnyűzenei eseményen cigarettával a kezében lépett a színpadra, ahol előadta a Himnuszt. Az előadását követően a kormánypárti sajtó kemény kritikával illette az énekesnőt.

Nyáry Krisztián, az elismert író és irodalomtörténész, hosszú és alapos elemzésben osztotta meg gondolatait a 19. század művészi életéről. Posztjában arra irányította a figyelmet, hogy nem csupán a költők, hanem a különböző művészeti ágak alkotói is kísérleteztek a Himnusz és a Szózat szövegeivel. A cikk végén lehetőség nyílik arra, hogy az olvasók megismerkedjenek a felidézett paródiákkal, amelyek színesítik és árnyalják a korszak irodalmi sokszínűségét.

Fontos tudni, hogy a Himnusz nem csupán egy királyi vagy köztársasági elnöki döntés következményeként vált Magyarország zenei szimbólumává. Ennek kialakulása egy hosszan elnyúló, fokozatos folyamat eredménye. A magyar állam először 1989-ben jogszabályban ismeri el, hogy ez a nemzet himnusza, de a nép szívében már jóval korábban elfoglalta ezt a helyet. A 19. század folyamán pedig már egyértelműen élő, dinamikus műalkotásként tekintettek rá, amelyhez bátran lehetett nyúlni, akár paródia formájában is. Nyáry példaként említette, hogy Arany János és Jókai Mór is készítettek ironikus feldolgozásokat, amelyek a társadalmi anomáliákra világítottak rá, mindeközben hazafiságuk megkérdőjelezhetetlen maradt.

Hangsúlyozta, a mű mindig élő alkotás maradt, amelynek előadásmódja, értelmezése folyamatosan változott. Példaként említette a 20. század eleji felvételek eltérő hangzását, vagy Radics Gigi 2019-es verzióját, amely szintén vitát váltott ki.

Nyáry véleménye szerint lényeges megkülönböztetni a különböző kontextusokat: egy állami ünnepségen a hagyományos forma elfogadott, míg a művészi szférában a kísérletezés teljesen természetes. Ebben az esetben az előadó kész arra, hogy vállalja a közönség visszajelzéseit, azonban az államnak nem áll jogában meghatározni, mi számít "helyes" előadásmódnak. Nyáry hangsúlyozza, hogy az efféle korlátozások tipikusan autokratikus rezsimekre jellemzőek, míg a Himnuszunk valódi ereje abban rejlik, hogy a közösség sajátjának érzi és magáévá tette azt.