Nyolcvan esztendeje történt, hogy a Dunát átszelő hidakat felrobbantották - Üdvözlet Magyarország!

1945 januárjában Budapest lakói egy megrázó látványra ébredtek: a város minden Duna-hídját felrobbantották. A visszavonuló német hadsereg a város elhagyása előtt mindegyiket a folyóba robbantotta, ezzel a Pestet és Budát összekötő kapcsolat teljesen megszűnt. Bár a szovjet csapatok is tervezték a hidak elpusztítását, hogy a németeket Pesten tartsák, ezt végül nem ők hajtották végre.

A Duna-hidak pusztítása óriási csapást mért Budapest mindennapi életére. Nem csupán az építészeti örökség szenvedett el súlyos veszteségeket, hanem a város működése is gyakorlatilag megbénult. Az 1940-es évek forgalmi statisztikái szerint naponta több mint 54 ezer jármű haladt át a hidakon, gyalogosforgalom nélkül. A hidak hiánya totális közlekedési káoszt idézett elő, mivel Pest és Buda között sem gyalogosan, sem járművekkel nem volt lehetséges a közlekedés – olvasható a PestBuda oldalán.

1945 elején Budapest helyzete rendkívül nehéz volt. Bár a harcok februárra Budán is véget értek, a nyugati országrészben tovább folytatódtak, így a város élelmiszer-ellátása keleti vasúti szállítmányoktól függött. Ezeket azonban valahogy át kellett juttatni a Duna túloldalára. A folyón való átkelés csak 1945. február 26-án indult újra az első evezős csónakokkal, a motoros hajók később kapcsolódtak be a szállításba.

A háborút követően az orosz hadsereg volt az, aki megkezdte az első szükségszerű hidak építését. Ezek a hidak katonai pontonhidak formájában valósultak meg, és bár gyorsan felépültek, csupán átmeneti megoldást kínáltak, hiszen a téli jégzajlás könnyedén tönkretehette őket. Ebből adódóan 1945 tavaszán elindult a Kossuth híd tervezése, amely már tartósabb átkelőként szolgált volna.

A közműellátás problémáját részben a Margit híd roncsain kialakított ideiglenes fa szerkezettel oldották meg. Itt gázcsöveket és egyéb közművezetékeket vezettek át, helyreállítva a két városrész közötti alapvető közműkapcsolatot.

A Duna medrében heverő lerombolt hidak maradványai nem csupán a vízfolyást gátolták, hanem jelentős árvízveszélyt is generáltak. A tavaszi olvadás idején a vízszint általában megemelkedik, ezért a roncsok eltávolítása kiemelten fontos feladat lett. Ráadásul ezek az akadályok a hajózást is komolyan fenyegették, ami tovább bonyolította a város mindennapi életét.

A roncsok eltüntetése nem csupán a közlekedés szempontjából volt lényeges, hanem azért is, mert ezek az anyagok alapvető nyersanyagként szolgáltak az újjáépítési folyamatokhoz. A város gazdasági helyzete olyan mértékben megváltozott, hogy minden rendelkezésre álló forrás kulcsszerepet játszott a fejlődésben.

A hidak helyreállítása és Budapest újjáépítése óriási kihívás elé állította a várost, de elengedhetetlen lépés volt az élet normalizálásához. A Duna-hidak nem csupán közlekedési vonalak, hanem a város identitásának és összetartozásának megtestesítői is. Az újjáépítésük révén indult el Budapest újjászületése, amely mára ismét a Duna két partját összekapcsoló, vibráló metropoliszként él tovább.

Nyolcvan év távlatából visszatekintve nemcsak a rombolás szomorú eseményeit idézhetjük fel, hanem azt is, hogy Budapest milyen hihetetlen erővel talpra tudott állni, és hogyan formálta újjá saját jövőjét.

Néhány további cikk, amit érdemes felfedezni: