Orbán Balázs kifejezte, hogy jelenleg Brüsszel a legelszigeteltebb hatalmi szereplő a világ politikai színpadán. A Mandiner cikkében hangsúlyozza, hogy ez a helyzet különösen figyelemre méltó, hiszen a hagyományos hatalmi dinamikák folyamatosan változnak,

Az alapötlet ígéretes, ám fontos megvizsgálni, hogy az így felépített intézményi struktúra és teljesítmény valóban segíti-e az európai országokat céljaik elérésében. Ezt érdemes alaposan átgondolni.

Ma azt látjuk, hogy ez az intézményi strutúra nem közelíti, hanem még távolítja is a rögzített céloktól az európai nemzeteket. Nagyhatalmi versengés nincs Európán belül, de a világhatalmi versengésből is kikapcsolta magát Európa, és ez "brutális" pozícióvesztést jelent. Ezt ma már senki sem tagadja, maximum nem akarja kitenni a kirakatba.

Mire vezethető vissza az intézmények diszfunkcionalitása? Az intézményeket eltérítették a progresszív liberálisok, akik utopisztikus célkitűzéseket követnek. Erre használják az európai intézményrendszert, új életminőséget, életformát, társadalmi berendezkedést keresnek.

Az Európai Unió legitimitása azon alapszik, hogy képes javítani a tagállamok polgárainak életminőségét. Amennyiben a brüsszeli intézmények nem tudják ezt megvalósítani, úgy az együttműködés fundamentumai kerülnek veszélybe. Éppen ezért figyelhetjük meg a politikai táj átalakulását Európában, amit a legutóbbi Európai Parlamenti választások is jól példáznak. Az egyes országokban egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az intézményrendszerhez és annak működéséhez való viszony kulcsfontosságú tényező a társadalmi változások szempontjából. Míg a politikai elit azt állítja, hogy a rendszer jól működik, és meg kell védeni a meglévő eredményeket, egyre több ember érzi úgy, hogy a rendszer nem teljesít megfelelően, és sürgős reformokra van szükség. E változások hatására egyre többen csatlakoznak a reformpárti erőkhöz, míg az elit által képviselt csoportok adminisztratív intézkedésekhez, erőszakhoz és zsaroláshoz folyamodnak, hogy megőrizzék pozícióikat.

A magyar kritika gazdag hagyományokkal bír, amely a művészetek és irodalom területén egyaránt megnyilvánul. Az elmúlt évszázadok során számos kiemelkedő kritikus formálta a hazai kulturális diskurzusokat, és hozzájárult a művek mélyebb megértéséhez. A kritika nem csupán véleménynyilvánítás; egyben híd a művész és a közönség között, amely segít felfedezni a műalkotások mögötti gondolatokat és érzelmeket. A magyar kritika sajátos karakterét a nyelv gazdagsága, a történelmi tapasztalatok és a társadalmi kontextus széles spektruma adja. A kritikusok nemcsak értékelik a műveket, hanem el is helyezik azokat a kulturális és társadalmi keretek között, így hozzájárulva a művészeti diskurzusok folyamatos alakulásához. A digitalizáció korában a kritika szerepe is átalakulóban van: a közönség könnyen hozzáférhet a különböző véleményekhez, miközben a közösségi média platformok új lehetőségeket kínálnak a diskurzusok folytatására. A magyar kritika tehát nemcsak a múlt öröksége, hanem a jövő kihívásainak is tanúja és részese.

Egy sajátos hatásköri spirál formálódott, ahol az uniós intézmények teljesítménye gyengélkedik. A felmerülő zűrzavarokat a tagállamok ellenállásának tulajdonítják, s ennek következtében még nagyobb hatásköröket követelnek tőlük. Olyan ez, mintha egy süllyedő hajón a legénység nem a vízbe hatoló lyukakat próbálná megjavítani, hanem inkább még több rakományt pakolna a fedélzetre.

Erre jó alapot jelentenek a válságok, ilyenkor lehet másokra mutogatni, és újabb hatáköröket magunkhoz venni - állapította meg Orbán.

A válság és a válság megoldására irányuló szupranacionális törekvések egyaránt láthatóan kudarcot vallottak, ami hozzájárul a társadalmi hanyatlás és az elégedetlenség fokozódásához.

A hatáskörök ilyen irányú elvonása és helytelen alkalmazása, valamint a szuverenitás korlátozása kedvezőtlen helyzetet teremt Magyarország számára. Ha a német gazdaság két éve recesszióval küzd, azt mi is érezzük, hiszen egy virágzó német gazdaság esetén a magyar gazdasági növekedés akár 6%-os ütemet is elérhetne. Ezért alapvető érdekünk, hogy megakadályozzuk ezt a kedvezőtlen spirált. Két lehetséges út áll előttünk: az egyik a brit példa követése, amely a közösség elhagyásával járna, de ezt számunkra nem elfogadható megoldás. A másik lehetőség, hogy létrejön egy olyan koalíció a tagállamok között, amely képes megállítani ezt a káros tendenciát.

A nemzetállamoknak vissza kell szerezniük a politikai irányítást és hatáskörüket, mivel olyan válaszokra van szükség, amelyek nemcsak hatékonyak, hanem széles társadalmi támogatottsággal is bírnak. Magyarország szerepe a Tanácsban egyre jelentősebbé válik, és az ország megítélése folyamatosan javul. Emellett az ellenzéki pártcsaládok is egyre inkább megszerveződnek, ami új lehetőségeket teremt a politikai párbeszédben.

Az intézményi diszfunkciók hatása átterjed a szakpolitikai szférákra. Miközben folyamatosan azzal vádolnak bennünket, hogy elszigetelődtünk,

Mindenkivel feszültségben élnek: az oroszokkal, a kínaiakkal, és az új amerikai kormányzattal szemben ideológiai viták robbantak ki, ami miatt az Egyesült Államok inkább a tagállami vezetőkkel keres kapcsolatot. Ezt a helyzetet egyesek "brutális brüsszeli elszigeteltségként" jellemzik.

A béke a legértékesebb kincs, amit csak birtokolhatunk.

Végül Orbán kifejtette véleményét az orosz-ukrán háború kapcsán. Szerinte a konfliktus rendezése alapvető európai érdek, hiszen a kontinens számára a béke elérése sokkal fontosabb, mint a folytatódó harcok. Függetlenül attól, hogyan zárul a háború, Európa pozíciója gyengülni fog, ami hosszú távon kedvezőtlen hatásokat vonhat maga után.

Ezek a megfigyelések mély tanulságokat hordoznak. Az államok közötti háborúk, ha egy évnél hosszabb ideig elhúzódnak, gyakran évtizedes, elhúzódó konfliktusokká fejlődnek. Az idő múlásával pedig egyre nehezebbé válik a béke helyreállítása. Ha a harcokkal párhuzamosan nem indul el egy békés rendezési folyamat, az szinte mindig a legvéresebb következményekhez vezet.

Nem szükséges előre kidolgozott béketerv, a tűzszünet a kiindulópont mindenhol. A valódi békéhez több tűzszünetre van szükség, a szakirodalom szerint minimum háromra. Tűzszünetre, békefolyamatra, közvetítőkre van szükség, és ebben már van szövetségesünk.

Magyarország számára elengedhetetlen egy átfogó nagystratégia kidolgozása. Az első szakasz, amely 2010 és 2014 között zajlott, a társadalompolitikai reformok alapjait fektette le, a gazdasági stabilitás megerősítésére összpontosítva. Ezt követően, 2014-től 2018-ig, a globális civilizációs konfliktusokkal való megküzdés került a középpontba, ahol a társadalmi és politikai feszültségek kezelése volt a fő feladat. A 2018 és 2022 közötti időszak a járványügyi kihívásokra adott válaszokról szólt, amelyben a közegészségügy és a gazdaság védelme érdekében hozott intézkedések játszottak kulcsszerepet. Jelenleg, 2022-től 2026-ig, a háborús helyzet kezelésére összpontosítunk, miközben felkészülünk az új világrendszer elkerülhetetlen átalakulására. Az előttünk álló időszak kulcsfontosságú lesz, hogy a nemzet stratégiai érdekeit hatékonyan képviseljük a globális színtéren.

A magyar nagystratégia négy alapköve A magyar nagystratégia négy alapvető pillére a nemzet jövőjének biztosítását és fejlődését szolgálja. Ezek a pillérek a következők: 1. **Gazdasági stabilitás**: A fenntartható gazdasági növekedés és a versenyképesség növelése kulcsfontosságú a társadalmi jólét eléréséhez. A helyi vállalkozások támogatása és az innováció ösztönzése révén egy erős gazdasági alapot kell kialakítani. 2. **Kulturális identitás**: A magyar kultúra és hagyományok megőrzése és népszerűsítése elengedhetetlen a nemzeti összetartozás erősítéséhez. A közösségi értékek és a nyelvi örökség ápolása segít megőrizni a magyar identitást a globalizálódó világban. 3. **Nemzetbiztonság**: A biztonságos hazai környezet megteremtése érdekében a katonai és polgári védelem megerősítése, valamint a nemzetközi kapcsolatok erősítése szükséges. A fenyegetésekre való felkészülés és a védelmi képességek fejlesztése alapvető fontosságú. 4. **Fenntartható fejlődés**: A környezeti erőforrások védelme és a fenntartható életmód előmozdítása elengedhetetlen a jövő generációk számára. A zöld technológiák és a környezettudatos politikák alkalmazása segít megőrizni a természeti kincseinket. Ezek a pillérek együtt alkotják a magyar nagystratégia keretrendszerét, amely a nemzet erejének és önállóságának megőrzését szolgálja a kihívásokkal teli világban.

Orbán négy kulcsfontosságú területet emel ki a magyar nagystratégia vonatkozásában.

1. pillér: Milyen módon tudjuk a folyamatosan változó világban megerősíteni a magyar sajátosságokra épülő társadalmi modellünket, miközben igyekszünk minimalizálni a hátrányainkat? A helyi értékek és kultúra hangsúlyozásával, valamint a közösségi összefogás erősítésével alakíthatjuk ki a jövőnket. Fontos, hogy a hazai erőforrásokat és a helyi innovációkat maximálisan kihasználjuk, miközben a globális trendekhez is alkalmazkodunk. A társadalmi összetartás és a szolidaritás erősítése mellett a tudásmegosztás és a kreatív gondolkodás serkentése is kulcsszerepet játszik a hátrányok csökkentésében.

Előfordul, hogy a nyugat felől érkező ihlet veszélyeket rejthet magában; a 20. század totalitárius ideológiái mind-mind nyugati gyökerekkel rendelkeznek, szellemi vonatkozásban.

Jelenleg is a nyugati liberális eszmék állnak a középpontban, amelyek célja a nemzeti ellenállóképesség gyengítése.

2. pillér: A nemzeti modernizáció elengedhetetlen. Fontos, hogy ne a változások ellenálljunk, hanem a hagyományos értékeket megőrizzük. A gazdaság és az infrastruktúra fejlesztése kiemelt prioritás.

Mátyás király és a reformkor: Kiemelt szakterületek, mint a pénzügyi rendszer fejlődése, a digitális átalakulás, a gazdasági növekedés, valamint az oktatás modernizálása, mind-mind alapvető fontossággal bírnak a társadalmi előrehaladás szempontjából.

A szuverenitásvédelem harmadik pillére kulcsfontosságú szerepet játszik egy ország függetlenségének megőrzésében. Ez a pillér nem csupán a politikai önállóság megóvását jelenti, hanem a nemzeti identitás, kultúra és gazdaság védelmét is. A szuverenitás megőrzése érdekében elengedhetetlen a külső hatásokkal szembeni ellenállás, valamint a belső kohézió erősítése. Fontos, hogy a nemzet szempontjából releváns döntéseket helyben hozzák meg, így biztosítva a polgárok érdekeinek képviseletét. A szuverenitásvédelem nem csupán a jogi keretek fenntartásáról szól, hanem arról is, hogy a közvélemény és a társadalom aktívan részt vegyen a döntéshozatalban. Ezen a területen a tudatosság növelése és az állampolgári elkötelezettség erősítése elengedhetetlen ahhoz, hogy megőrizzük a függetlenségünket és identitásunkat a globális kihívások közepette.

Az marad meg valódi szuverén erőközpontként, aki képes megőrizni saját függetlenségét. Olyan kulcsfontosságú területeken kell dominálnia, mint a határvédelem, az energiaszuverenitás, a hadsereg és a biztonság.

4. pillér: a kapcsolatokra épülő külpolitika. Magyarország történelmi tapasztalatai során a legnagyobb sérelmeket akkor szenvedte el, amikor a világ nagyhatalmai eltérő érdekeik miatt veszélyeztették hazánk fennmaradását.

A kapcsolódás éve közeleg!

Olyan helyzetet szeretnénk kialakítani, ahol mindenki elkötelezett Magyarország jövője iránt – ez a konnektivitás lényege. Minden erőforrással és potenciállal igyekszünk fokozni a kapcsolatok mélységét és szélességét.

A 2025-ös évben a konnektivitás megvalósul, és szinte kézzelfoghatóvá válik számunkra.

Ez a kérdés jelentős, kézzelfogható és áthangolható politikai, gazdasági és kulturális következményekkel járhat, akár évtizedekre visszanyúlóan is.

Orbán végül arra a következtetésre jutott, hogy egy új eurázsiai évszázad küszöbén állunk, ahol elérkezett a nyugati nyitás ideje. Kiemelte, hogy mi képviseljük az új mainstreamet, miközben határozottan megőrizzük szuverenitásunkat Brüsszellel szemben. Végezetül hangsúlyozta: aki mer lépni, az győz.

Segít-e ebben Trump győzelme?

Az előadást követően Rácz Árpád kérdésére, miszerint Trump megválasztása milyen hatással lesz a fenti program megvalósítására, Orbán úgy reagált, hogy a konnektivitás alapú gazdaságpolitika alapjait már meghoztuk.

Magyarország egy olyan ország, amely szervesen beilleszkedett a nyugati rendszerbe, tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak, valamint részt vesz a közös gazdasági kezdeményezésekben. Az amerikai választás kimenetele szempontjából kulcsfontosságú, hiszen a jövőbeni együttműködés lehetőségei az Egyesült Államokkal jelentősen bővülhetnek.

A nyugati világ összes szegletéből figyelemmel kísérik ezeket a folyamatokat, amelyek alapvető mozgatórugói voltak az amerikai választásoknak. Hosszú távon senki sem képes elvonatkoztatni tőlük.