Orbán Viktor kizárólag a tehetős réteg számára csökkenti az élelmiszerárakat, mindezt pedig azért teszi, hogy a statisztikai adatok vonzóbb képet mutassanak.
Az árrés nem azonos a nyereséggel, hiszen a boltok ezt a különbséget használják fel a működési költségeik fedezésére, beleértve a kormány által kivetett különadókat is. A saját márkás termékek esetében az árrés általában alacsonyabb, így a közelgő 10%-os árréssapka főként a drágább, márkás termékeket fogja érinteni – ezeket pedig jellemzően azok vásárolják, akik megengedhetik maguknak. Nagy Márton miniszter úgy véli, hogy az árréssapka 2%-kal kedvezőbbé teszi az élelmiszer-inflációs adatokat.
A tojáson 40, a vajon és a tejfölön pedig 80 százalékos árrést talált a kormány, ami "elfogadhatatlan", ezért 30 "alapvető" élelmiszerre (termékkörre) 10 százalékos árréssapkát vezet be - jelentette be Orbán Viktor.
A miniszterelnök és a felelős Nemzetgazdasági Minisztérium nem tárt fel semmilyen adatot vagy számítást, amely alátámasztaná, hogy milyen alapokra helyezték az általuk közölt számokat. Különösen hiányoznak a szakmai elemzések, amelyek magyarázatot adhatnának arra, miért tekintik az adott árréseket "elfogadhatatlanoknak". Nyilvánvaló, hogy a lakosság minden esetben a lehető legalacsonyabb árakat preferálja, míg a politikai vezetők célja a választók bizalmának elnyerése.
Fontos leszögezni, hogy az árrés nem profit, nem haszon. Az árrés a nettó beszerzési ár és a nettó (áfamentes) kiskereskedelmi értékesítési ár különbsége. A kiskereskedelemnél maradva: ha a kiskereskedő 100 forintért vesz egy darab kutyagumit a nagykereskedőtől, majd a boltban eladja 150 forintért a vevőnek, akkor az árrése 50 forint (33 százalék). Fontos szem előtt tartani, hogy a kiskereskedő számára nemcsak a beszállítónak fizetett beszerzési ár költség: a boltot (ahol az áruit értékesíti) fenn kell tartani, adott esetben bérleti díjat kell fizetni,
