A címben említett kérdés, "Quo Vadis Zelenszkij?", egy érdekes és aktuális téma, amely a ukrán vezető, Volodimir Zelenszkij helyzetére és jövőbeli kilátásaira összpontosít. Zelenszkij, aki a háborús helyzetben való navigálás kihívásaival néz szembe, sokak

Quo Vadis, Zelenszkij? – kérdezi Georg Spöttle 2025. március 2-án. Ahogy a világ figyelme egyre inkább Ukrajnára irányul, Zelenszkij elnök politikai irányvonalának és jövőbeni lépéseinek értékelése elengedhetetlenné vált. Milyen kihívásokkal kell szembenéznie, és milyen lehetőségei vannak az ország stabilitásának megőrzésére? Ez a kérdés nem csupán Ukrajna jövője szempontjából kulcsfontosságú, hanem a nemzetközi politika alakulására is jelentős hatással bír. Az elnök döntései és stratégiái alapvetően meghatározhatják, merre halad az ország a következő években.

Hova tart Zelenszij? Kérdés, hogy hallgat-e Orbán Viktorra, Szijjártó Péterre, a NATO főtitkárára Mark Ruttéra, Andrzej Dudára, és más békepárti politikusokra. Újra próbál kapcsolatot létesíteni a Fehérházzal, vagy esetleg "európai partnereivel" keresi a lehetőséget a tűzszünet elérésére? Közben ott vannak azok az országok is, akik a háború folytatását akarják, még ebben a nehéz helyzetben is. A britek és a csehek továbbra is a fegyverszállítások és a pénzügyi támogatások biztosítására összpontosítanak.

Zelenszkij viselkedése még az ukránpárti republikánus szenátoroknál is kiverte a biztosítékot. A tiszteletlen öltözet és a hangnem már nem tapsvihart hozott, hanem ellenszenvet szült a követelődző, viselkedni nem tudó vagy nem akaró politikus ellen. A koldulás, "a még több pénz és még több fegyver kell" mantra nem jött be. Sem Trump, sem J.D. Vance nem öltözött ukrán zászlónak, ahogy azt Ursula von der Layentől megszokta és nem a "jóemberkedő" retorika dominált az ovális irodában, hanem a meztelen tények. Az amerikai elnök és az alelnök már a testbeszédükkel többet mondtak ezer szónál. Rögtön látszott, hogy ki a "big boss" és ki az, aki bohócot csinál magából. A koldulást már az elején elvágta Trump és megkérdezte, hogy miért akar az ukrán elnök harmadik világháborút? A kioktató pimaszságok hallatára egyszerre emelték fel kezüket, hogy STOP ennyi volt, most mi beszélünk és mi diktálunk innentől.

Zelenszkij hirtelen megroppant, karba fonta a kezeit, ami egyértelműen a lezárás jelét adta. Nem volt a legbölcsebb döntés, mivel ezzel azt a benyomást keltette, hogy nem érdekli az amerikai elnök és J.D. Vance alelnök véleménye. Trump csapata azonnal észrevette ezt a gesztust, és gyorsan véget vetettek a találkozónak: „Aláírsz vagy távozol…”. A durcás, melegítős férfi az utóbbit választotta. Ez nem tűnt túl átgondolt lépésnek, hiszen ha elfogadta volna az amerikai-orosz békeajánlatot, lehet, hogy már napokon belül elhallgattak volna a fegyverek a Dombaszban. Így viszont az oroszok az éjjel újra csapást mértek Odessza kikötőjére, és amerikai támogatás nélkül az ukrán védelmi vonal sokkal gyorsabban fog összeomlani.

Természetesen, a háborúpárti Németország gyorsan bejelentette, hogy folytatja Ukrajna támogatását. De vajon mit tudnak valójában felajánlani, ha a költségvetésük már így is hiányos, és a maradék Leopard harckocsik is fogytán vannak? A pénztárcájuk üres, ami miatt a koalíciójuk is szétesett, és a Bundeswehr raktárai szinte kiürültek. Ma például a hadsereg vezetése sürgette a kormányt, hogy sürgős vásárlások révén töltse fel a stratégiai fegyver- és lőszerkészleteket. Ezzel szemben Macron ügyesebben játszik, hiszen újra előrántotta az európai atomfegyverek témáját. "Az Uniónak szüksége van nukleáris fegyverekre az elrettentés érdekében" – hangoztatta a francia elnök, jól tudva, hogy a legtöbb uniós állam nem fogja ezt támogatni, és mire a végső döntésre sor kerülne, hosszú hónapok telhetnek el.

A britek rögtön utaltak kis pénzt Zelenszkijnek, hátha azon vesz még pár luxusingatlant Nagy-Britanniába és azzal a pénz haza is jut. Ám mindkét kormány beláthatta, hogy az USA nélkül a háború további támogatása nem igazán lehet sikeres így vasárnap délután már egy új európai béketervről kezdetek kommunikálni. Ergo tűzszünet és béketárgyalások "made in EU". Justin Trudeau is azonnal Londonba sietett, hogy liberális jószokása szerint méltassa ukrán kollégáját, bár azért ne felejtsük, amikor egy náci ukrán háborús bűnösnek állva tapsoltak az ottawai parlamentben. Ja és az ukrán tiszten sem akadt ki senki, aki Zelenszkij megbízásból Európában turnézott a német SS jelképeivel az egyenruháján.

A lényeg az, hogy szép szavak ugyan elhangzottak (akár csak 10 éve a migrációt illetően), ám érdemi terv, ötletek, ütemterv az zéró. Na ja, három év háború és az EU csak benzinnel locsolta az amúgy is lángoló házat. Néhány bölcs ember, mint Orbán Viktor, Szijártó Péter, a lengyel Andrzej Duda, sőt Mar Rutte NATO főtitkár is úgy véli, hogy a konfliktust csak az USA és Oroszország zárhatja le gyorsan és hatékonyan. Mind úgy vélik, hogy Zelenszkijnek bocsánatot kellene kérnie és ismét tárgyalnia kellene Trump-al, feltéve, hogy az elnök fogadná őt. Vannak kétségeim afelől, hogy Zelenszkij még valaha is beteheti a lábát a Fehérházba. Nehéz út és nehéz döntések állnak most előtte. A Kreml és a Fehérház ismét megtalálta a hangot egymással és a jövő nagy üzletei sokkal fontosabbak, mint egy dühöngő, melegítős ukrán emberke. A ritka földfémeket valószínűleg az oroszok és az amerikaiak együtt fogják majd kitermelni azokon a területeken, amelyeket az Oroszországi Föderáció még el fog foglalni. Ebben az üzletben sem lesz szükség már Ukrajnára. A következő napok megmutatják, hogy dominó effektust hoz-e az USA kilépése Ukrajna mögül vagy Európa még folytatni akarja-e ezt a vesztett háborút az utolsó ukrán katonáig.

Az esemény különleges pillanataként Donald Trump amerikai elnök (k) fogadja ukrán partnerét, Volodimir Zelenszkijt (b), miközben J. D. Vance amerikai alelnök (j) is jelen van. A találkozóra a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájában került sor 2025. február 28-án. MTI/EPA pool/Jim Lo Scalzo.

Facebook hozzászólás

A béketárgyalások kulcsszerepet játszanak az orosz-ukrán háború megoldásában, hiszen a konfliktus rendezése nélkülözhetetlen a régió stabilitása és a nemzetközi kapcsolatok helyreállítása szempontjából. A vezető szereplők, legyenek politikai vagy diplomáciai szinten, folyamatosan dolgoznak a párbeszéd előmozdításán, hogy megtalálják a tartós béke alapjait. Az ilyen tárgyalások során fontos a kölcsönös megértés és a kompromisszumkészség, hiszen csak így lehet elérni a felek közötti megbékélést és a konfliktus végleges felszámolását.