Rakonczay Gábor, miután megdöntötte számos világrekordot és leküzdött számos extrém kihívást, új irányt keresett az életében, amely új értelmet adhat számára.
Több mint ötezer kilométert evezett az Atlanti-óceán hullámain, hatszor kelte át a tengereket, felfedezte a Déli-sarkot és Grönland vad tájait - most azonban mégis a visszavonulásra szántatja magát. Rakonczay Gábor, a magyar extrém kihívások megtestesítője új irányt vesz: nem az izmai ereje, hanem a céljai formálódtak át. A jövőben nem rekordok megdöntésére törekszik, hanem olyan történeteket szeretne megosztani, amelyek inspirálhatják a családját és mindazokat, akiknek a szavaival, élményeivel hatni tud.
Rakonczay Gábor utolsó nagy kalandja egy 75 napos, 5240 kilométeres kenuzás volt az Atlanti-óceánon, amellyel végleg lezárta extrém sportolói korszakát. A többszörös Guinness-rekorder most azokat az embereket szeretné segíteni, akik tanulni akarnak a határok feszegetéséből - immár előadóként és oktatóként.
A 2012-es kenuzás és a jelenlegi expedíció annyira különleges élményeket hozott, hogy a többi kaland mellettük eltörpül. Ezek a pillanatok valóban mindent elvettek, de cserébe mindent meg is adtak.
- beszélt az expedícióiról a Blikknek.
A döntés mögött álló indoklás szerint nem csupán a testi leépülés áll a háttérben, hanem a hosszú távú felelősségvállalás motiválja a lépést.
Fizikailag a csúcson érzem magam. Bármelyik sportágban, amit eddig űztem, biztos vagyok benne, hogy bármelyik fiatalabb énemet legyőzném. Azonban az extrém sportok nem igazán kedveznek az idősebb korosztálynak, és ez aggaszt egy kicsit. Mert szeretném, ha egy nap az unokáimnak mesélhetnék a kalandjaimról és élményeimről.
- fogalmazott.
Az elmúlt másfél évtized felfedezőútjai mély nyomokat hagytak rajta: a sarkvidék zord hidege maradandó fagyási sérüléseket okozott, ám ő úgy véli, a legnagyobb megpróbáltatás talán nem is a fizikai kihívásokban rejlett, hanem a mentális terhekben. A folyamatos figyelem, a kockázatok folyamatos mérlegelése és a magány súlya mindennapos társává vált. "A csúcsra jutás bármely sportágban csak úgy lehetséges, ha minden másról lemond az ember" - osztja meg tapasztalatait.
A sportolói pálya során kialakított módszereiről, a kitartásról, és a tudatos kockázatvállalásról most tréningeken és előadásokon beszél. Mint mondja, ezeknek legalább akkora értékük van, mint maguknak a rekordoknak.
Nálam a mozgás alap. A kikötés óta a futóedzéseket is lassan visszaépítem a hétköznapokba. Nem az edzéssel hagytam fel, hanem a magas veszélyfaktorral
- magyarázta, miközben a gondolatait szavaiba öntötte.
Arra a kérdésre, hogy mit sajnál, vagy mi maradt ki, azt válaszolta, "van olyan projekt, ami még elfért volna egy ilyen karrierben, de belül így is teljes egésznek érzi a dolgot". A visszavonulás tehát nem vereség, hanem egy tudatosan megtervezett váltás. Egy olyan ember döntése, aki tudja, mikor kell megállni - és mit ér meg, ha az unokáknak is elmesélheti, mit látott a világ végén.
