Schmitt Pál, a pólónagypapa, nem talál vigaszt abban, hogy mindkét unokája gólokat szerzett a világbajnoki döntőben.

Nótár Mary az esküvőjére készül, és már egy évtizede él boldog párkapcsolatban. "Nem állítom, hogy mindig minden simán ment... voltak tányértörések is az úton..."

Schmitt Pál, olimpiai bajnok vívó és a Magyar Olimpiai Bizottság volt elnöke, természetesen nem csupán sportolóként és sportvezetőként figyelte a mai vb-döntőt, hanem nagypapaként, akinek szíve mélyén a családja és az utódai sikerei is fontos szerepet játszanak.

Fedezd fel a legújabb eseményeket és érdekességeket itt!

Ki ne tudná, a már 2003-ban a világbajnoki csapatban villogó Vigvári Vince és Vigvári Vendel édesanyja Gréta, a három Schmitt lány közül a legfiatalabb, Alexa és Petra húga.

Pál felesége, az olimpiai ezüstérmes tornász, Makray Katalin és Gréta, a vb helyszínén szurkolt a világbajnokságon a magyar válogatottnak.

A nyolcvanas éveimen túl már inkább a képernyő előtt ülve élvezem a sporteseményeket, mintsem hogy hosszú, fárasztó utazásokra induljak. Életem során sokat utaztam, Szingapúrban is jártam három alkalommal, ezért örömmel adtam át a lehetőséget feleségemnek és lányomnak – osztotta meg gondolatait a volt köztársasági elnök, aki már a mérkőzés előtt megfogalmazta egy régóta dédelgetett vágyát.

Izgatottan várom, hogy a gyerekek végre megmutathassák tehetségüket, hiszen a Fradiban játszó Vendel itthon, míg a Barcelonában légióskodó Vince Spanyolországban gólkirály lett. De természetesen a legfontosabb az, hogy a csapat győzzön!

Ezután következett a várva várt mérkőzés, amelyet mindenki figyelemmel kísért – aki pedig lemaradt róla, az is könnyen értesülhetett a végeredményről. Sajnos a magyar csapat 15-13-as vereséget könyvelhetett el, így ők is ezüstérmesek lettek, akárcsak a lányok egy nappal korábban.

Schmitt Pálnak azt vetettük fel, hogy voltak pillanatok, amikor egy boldog meccs utáni beszélgetésre készültünk vele.

- Igen, de sajnos a dolgok végül nem a várakozások szerint alakultak. Be kell vallanom, a spanyol csapat valóban megérdemelte a győzelmet, hiszen jobb teljesítményt nyújtottak. Nálunk sajnos olyan kulcsfontosságú játékosok, mint Manhercz és Vámos, ezúttal nem tudtak a megszokott formájukat hozni. Túl sok kapufát lőttünk, és úgy tűnik, a kapusuk is kiemelkedő teljesítményt nyújtott - fogalmazott a tapasztalt sportvezető, aki arra a kérdésre, hogy inkább szomorú vagy dühös, határozottan az előbbit választotta.

- Dühöm legfeljebb abból fakadhat, hogy ennyire ügyetlenül használtuk ki az emberelőnyös lehetőségeinket, de összességében inkább a szomorúság jellemzi a hangulatomat - mondja. Amikor felvetik, hogy legalább a fukuokai döntővel ellentétben most az unokái is pályára léptek, és hárman együtt három gólt szereztek, köztük Vince csodás ejtése, csak egy lemondó legyintéssel reagál.