Őslények nyomában: Miért vált a Keszthelyi-hegység a paleontológusok kedvenc kutatási területévé?

A keszthelyi homokkő nemcsak a város építészetében játszik meghatározó szerepet, hanem a paleontológusok figyelmét is felkeltette, akik egy tudományos túra keretében ismerkedtek meg a térség földtani múltjával.

A keszthelyi homokkő rejtélyei: a történelem, az építészeti csodák és a tudomány találkozása egy varázslatos helyszínen.

Keszthely történelme nem csupán a látható világban, hanem a föld mélyében is gazdag mesékkel vár ránk. A környék homokkőbányái egy évezredeken átívelő narratívát tárnak fel, amely a térség geológiai és építészeti fejlődését tükrözi. A "Keszthely VI - Homokkő" néven ismert bányaterület nem pusztán egy ipari létesítmény, hanem egy élő összekötő kapocs, amely összefonja a város múltját, jelenét és jövőjét, bemutatva a természet és az emberi kreativitás párbeszédét.

- Ez a kőzet úgy fordul elő, hogy egy réteg kő után homokréteg van, aztán megint egy kőréteg. Ugyanez a rétegződés jellemző Keszthely belvárosában is, amit például a kastélypark feltárásai is megerősítettek - magyarázta Szántó András, a bánya felelős műszaki vezetője és a város környezetvédelmi bizottságának elnöke.

A homokkő egy rendkívüli jellemzője, hogy vízzáró tulajdonságokkal bír, ami megakadályozza a csapadékvíz helyben való elszivárgását. Ez a jelenség komoly nehézségeket jelent a belvárosi vízelvezetési rendszerek kidolgozása során.

Ősi tenger emléke a bánya mélyén

A bánya homokkővagyona a Pannon-tenger korából, mintegy 2,5-3 millió évvel ezelőttről származik. A váltakozó keménységű rétegeket ma elektromos ellenállás-méréssel vizsgálják, hiszen a jól cementált homokkő magas ellenállással bír a talajhoz képest. A kitermelés után a meddő anyag visszatöltésével és a humuszréteg pótlásával a területet mezőgazdasági célra rekultiválják. Az elmúlt hetekben egy újabb csiga lenyomatát találták, de számtalan levéllenyomat is napvilágra kerül a bánya területén.

Építészet: A kő szavainak dallama Az építészet világa egy különleges nyelvet beszél, amelyet a kő formál. Minden egyes kődarab egy történetet mesél el, egy olyan történetet, amelyben a természet és az emberi kreativitás találkozik. Az épületek nem csupán funkcionális terek, hanem érzelmeket, emlékeket és álmokat hordoznak magukban. Képzeljünk el egy hatalmas katedrálist, ahol a napfény a színes üvegablakokon átszűrődve varázslatos fényjátékot idéz elő. Minden kő, amelyet a falba illesztenek, egyedi karaktert ad az építménynek, és hozzájárul a tér szellemiségéhez. Az építészek mestermunkájukkal nemcsak az anyagokkal, hanem az idővel is játszanak, hiszen a jól megtervezett épület generációkon át állja az idő próbáját. A kő tehát nem csupán építőanyag, hanem a kultúra és a történelem őrzője is. Az építészet nyelve a formák, a színek és a textúrák harmóniájában nyilvánul meg, ahol minden egyes elem egy új dimenziót ad a térhez. Az építészet, mint a kő nyelve, folyamatosan fejlődik, új kifejezési módokat keresve, miközben tiszteletben tartja a múlt örökségét.

Keszthely városának arculatát három jellegzetes homokkő-típus formálta, amelyek mindegyike egyedi történelmi jelentőséggel bír. A kártyás homokkő, melynek felhasználásával román kori templomok emelkedtek Egregy és Karmacs területén, az építkezések tartósságát és szépségét szolgálta. A vöröses-szürkés árnyalatú kőből készült a római kori erőd és a városfalak, amelyek a múlt viharait hordozták magukban. A tömbös, köszörűkő minőségű kőzet, melyet Reziről hoztak, különlegesen szép faragványokkal gazdagítja a városképet; ez a kő díszíti a főtéri templom tornyait, az Amazon Ház impozáns timpanonját, valamint számos más, művészi kidolgozású épületelemet, amelyek mind a helyi építészeti örökség részét képezik.