Szenczi Molnár Albert életművében a szellemi és lelki tartás kiemelkedő szerepet játszik. A XVI. századi erdélyi filozófus és nyelvész nem csupán a tudományok iránti elköteleződéséről ismert, hanem arról is, hogy mélyen foglalkoztatja az emberi lélek és s

Megkezdődött a Szenczi Molnár Albert Napok rendezvénysorozata, amelyet immár 56. alkalommal rendez meg a Csemadok Szenci Városi Választmánya és Országos Tanácsa, együttműködve a társszervezőkkel. Az idei év programkínálata ismét gazdag és változatos, így a látogatók Szencen és a környező falvakban egyaránt élvezhetik az eseményeket. A hagyományoknak megfelelően a megnyitóünnepség a szenci származású, neves magyar református lelkész, nyelvtudós, filozófus és zsoltárköltő szobrának megkoszorúzásával vette kezdetét, méltó tiszteletet adva a nagy elődnek.

A Csemadok már több mint ötven éve tiszteleg Szenczi Molnár Albert emléke előtt, aki valóban méltó példakép a magyarság számára. Neszméri Tünde, a Csemadok Országos Elnökségének tagja az esemény során hangsúlyozta, hogy Albert tudását nemzete érdekében kamatoztatta, ezzel is hozzájárulva a közösség fejlődéséhez.

Amikor Szenczi Molnár Albert nevét említjük, nem csupán egy kiemelkedő filozófust, lelkipásztort vagy fordítót látunk magunk előtt, hanem egy olyan személyt is, aki hidat épített a múlt és a jelen között. Ő volt az, aki a hit és a nyelv összefonódásával megerősítette a közösség kötelékeit – fogalmazott ünnepi beszédében Tóth Krisztián zsigárdi lelkész. Szavait a 23. zsoltár híres részletével támogatta meg: "...Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért..." E zsoltár nem csupán egy irodalmi alkotás, hanem egy olyan életérzés kifejezése is, amely az emberi lélek legmélyebb vágyait tükrözi – a biztonság, a vezetés és a gondoskodás iránti igényt.

- Ez nem csupán egy szavakból álló szöveg, hanem egy mélyen ható üzenet, amely a generációk során átívelve szólít meg minket. Olyan gondolatokat közvetít, amelyek gyökereinkhez és eredetünkhöz vezetnek vissza, emlékeztetve minket arra, honnan indultunk.

Szenczi Molnár Albert élete mélyen összekapcsolódott származásának gyökereivel. Gyermekkori éveit Szencen töltötte, ahol anyanyelvén tanulva és fejlődve formálódott személyisége.

- hangsúlyozta beszédében a lelkész. Nem véletlen tehát, hogy Szenczi Molnár Albert is visszatért a gyökereihez, és itt talált elhivatottságot az anyanyelv szolgálatában, a hit és a kultúra közvetítésében.

Az ünnepi szónok figyelemre méltó párhuzamot állított fel Dávid király, a zsoltárok írója és Szenczi Molnár Albert, a zsoltárok fordítója között. Kifejtette, hogy míg Dávid a nép földi vezetőjeként irányította népét, addig Szenczi Molnár a lélek vezetőjeként szolgálta a közösséget, ezzel gazdagítva a szellem és a hit világát.

- Mindketten hidat képeztek a közösség és a hit között, mindketten erősítették a nemzet szellemi és lelki tartását - mondta a szónok, hozzáfűzve, egy magyar nyelvű biblia vagy zsoltár a 16. században óriási jelentőséggel bírt, hiszen az ember anyanyelvén hallhatta Isten szavát.

Ma is átéljük azt az érzést, amikor kimondjuk: "Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy." Ez az érzés nem csupán hitbeli meggyőződés, hanem egy közös tapasztalat is, amely összeköt minket. A Felvidéken, Pozsonytól Királyhelmecig, mindannyian érezzük, hogy egy vérből valók vagyunk, függetlenül attól, hogy hiszünk-e vagy sem. Szenczi Molnár Albert öröksége nem csupán a magyar nyelvre fordított könyveiben rejlik. Igazi hagyatéka abban áll, hogy beszélgetünk róluk, és nem csupán passzívan olvassuk a szavakat, hanem mélyen átéljük őket. Ma is érezzük, hogy ez az örökség nemcsak fennmaradt, hanem él és formálja életünket.

Tóth Krisztián lelkész ünnepi beszédében hangsúlyozta Szenczi Molnár Albert üzenetének lényegét: fontos, hogy tiszteljük gyökereinket, ápoljuk anyanyelvünket, és érezzük a közösségünk összetartó erejét. Mert végső soron ezek azok az értékek, amelyek igazán meghatározzák életünket.

A művelődési házban folytatódott a nyitóünnepség, ahol két izgalmas kiállítás megnyitójára került sor. Az egyik a rétei Petrla Ferenc, közismert nevén Szenyor, "Színek és pillanatok" című tárlata, míg a másik a hegysúri Szeiff Gujber Gabriella műveit bemutató kiállítás volt.

Amikor egy alkalommal megkérdeztem Feritől, hogy mikor kezdte el a festészetet, azt felelte, hogy már nagyon korán, hiszen az almát azonnal tudta rajzolni, viszont az "a" betű megtanulásával meggyűlt a baja. Ez a kis anekdota talán a művészethez vezető első lépést is jelképezhette, hiszen a szakirodalom szerint az igazi művészi impulzus az a pillanat, amikor valaki vágyat érez arra, hogy megörökítse a múló időt, és rögzítse azokat az élményeket, amelyek az élet szövevényes hálójából származnak - így fogalmazott Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára. Hozzátette azonban, hogy valójában Petrla Ferenc viszonylag későn, a húszas évei második felében kezdett el festeni. - Bizonyítani akart, főként önmagának - mondta Görföl, aki szerint azóta Petrla számos önálló kiállítást valósított meg, és ennek a sorát szinte lehetetlen lenne felsorolni.

- tette hozzá Görföl Jenő, aki arról is beszámolt, hogy az alkotó jelenléte hiányzik a szenci tárlatmegnyitóról, mivel éppen Nagymegyeren egy másik kiállítást avat.

Szeiff Gujber Gabriella festőművész kifejező eszköztára bőséges, technikai megoldásai érdekesek, választékosak. Festményei bizonyos szintig egységet alkotnak, hiszen mindegyik megragad egy életérzést, hangulatot közvetít, szerencsére vidám, megragadó hangulatokat - fogalmazott Neszméri Tünde. Az alkotó többnyire természetjárásai során inspirálódik, a virágokat ábrázoló nonfiguratív alkotásai megkapóak, ismerős érzéseket keltenek és mindenki magára ismerhet.

- Talán éppen ez a művészet igazi lényege: hogy az alkotás révén a festőn kívül minden egyes néző megtalálja saját magát - tette hozzá Neszméri Tünde.

„Tedd különlegessé a szövegedet!” – javasolta Szeiff Gujber Gabriella, aki akvarelljeivel egy varázslatos, egész éves kalandra hívja a látogatókat. Művei egyesítik két szenvedélyét: a természetjárást és a festészetet, így minden kép egy újabb izgalmas túra élményét idézi fel.

- A fotóimmal az élet apró csodáit és örömeit szeretném megjeleníteni, hogy egy cseppnyi pozitív energiát csempésszek a mindennapok gyakran szürke és rohanó világába - osztotta meg az alkotó.

Az est befejező részében az Apák zenekar trió formációja - Menyhárt József, Szigeti Dezső és Belkovics István összetételben - szórakoztatta a nyitóünnepség résztvevőit. A Parttalan című műsorban saját szerzemények mellett a kortárs könnyűzene ismert darabjait is hallhatta a közönség.