Támogatáspolitikai elemzés – Kik és miként élvezik a magyar állami források előnyeit?
Hétfő délután a Planetáriumban került sor a sajtótájékoztatóra, ahol az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom és az Átlátszó Erdély által közösen készített Támogatáspolitikai riport eredményeit ismertették.
A rendezvény során elhangzott, hogy a kutatás mögött álló empirikus vizsgálat három különböző nézőpontból világítja meg a problémát.
A támogatói oldal irányából a 2010-2020 közötti zárszámadási törvényeket vizsgálták, azon belül pedig azt, hogy az említett periódusban a határon túli magyar közösségek támogatására vonatkozóan milyen tételek kerültek a magyar állami költségvetésbe, illetve milyen intézményes szereplőkön keresztül történtek a kifizetések.
A BGA Zrt. (Bethlen Gábor Alap) 2011 és 2021 között nyújtott egyedi támogatásainak összegyűjtésével egy részletes adatbázist alakítottak ki. Ez az adatbázis lehetővé teszi, hogy az érdeklődők könnyen nyomon követhessék, kik a legnagyobb kedvezményezettek a magyarországi támogatások terén. Az eredmények egy interaktív térképen kerültek bemutatásra, amelyből világosan láthatóvá válik, hogy mely szervezetek kaptak több mint 200 ezer eurós támogatást. A térkép segítségével ráadásul területi lebontásban is áttekinthetjük a támogatások eloszlását, így még részletesebb képet kapunk a folyamatokról.
A kutatás harmadik szempontját a támogatáspolitikai döntéshozatal kedvezményezetti oldalról történő vizsgálata képezte, amelyet erdélyi intézményes döntéshozókkal készült interjúk révén valósítottak meg.
Kiss Tamás, a kutatás vezető szociológusa, részletesen elemezte a második, harmadik és negyedik Orbán-kormány alatt végrehajtott kifizetéseket. A vizsgálat eredményei rámutattak, hogy 2020 volt a legintenzívebb év, amikor a magyar kormány összesen 826 millió eurót fordított a határon túli magyar közösségek támogatására. Ez az összeg az államháztartás 0,98 százalékát tette ki, és magában foglalta mindazokat a támogatásokat, amelyek költségvetési tételként kerültek nyilvántartásra.
A szociológus elmondta, 2010 és 2018 között a támogatások legnagyobb hányadát a Bethlen Gábor Alap kezelte, amely ebben az időszakban a legfontosabb kifizető intézménynek számított. A gazdasági támogatásokat 2016-tól a külügyminisztériumon keresztül fizették ki.
Kiss Tamás hangsúlyozta, hogy a támogatáspolitikai rendszer összetett, de nem központosított, amelyben a különböző szereplők versenyhelyzetben állnak egymással a forrásokért. Ugyanakkor a döntéshozatal során gyakran előtérbe kerülnek a politikai indítékok, nem pedig a szakmai szempontok.
A területi elemzés során, országonkénti bontásban vizsgálva a támogatásokat, egyértelműen kiemelkedik, hogy a támogatások 69%-a Romániába érkezik, ahol az egy főre jutó támogatás átlagosan 640 euróra rúg. A szakértő hangsúlyozta, hogy a Kolozsvárra való koncentráltság figyelemre méltó, amely mögött az áll, hogy számos szervezet székhelye található ebben a városban. Továbbá, Kolozsváron jelentős forrásokat fordítottak ingatlanberuházásokra is.
A szociológus véleménye szerint Székelyföld és a Partium hátul kullog a támogatási rangsorban, hiszen a Partium csupán a 2021-es források 7%-át tudta elnyerni. Sipos Zoltán hangsúlyozta, hogy a támogatások elosztásának logikája nem területi alapú, hanem konkrét projekteket céloz meg. E példák között említette Dévát, amely a Szent Ferenc Alapítványhoz irányított támogatásoknak köszönhetően került előkelő pozícióba a rangsorban.
A kedvezményezettek tevékenységi területével kapcsolatban Kiss Tamás hangsúlyozta, hogy a vallási szervezetek a kifizetések 40%-át kapják, ahol az Erdélyi Református Egyházkerület kiemelkedő szereplőnek számít. A felsőoktatási intézmények között pedig a Sapientia Tudományegyetem tűnik ki a tömegből. A sporttámogatások terén az FK Csíkszereda és a Sepsi OSK részesültek a legnagyobb anyagi támogatásban. Érdemes megemlíteni, hogy a közoktatás területe jóval szerényebb arányt képvisel; azonban Kiss Tamás rámutatott, hogy az egyházak számára nyújtott támogatás sok esetben közoktatási célokat is szolgál, mint például iskolafelújítások és óvodai projektek. A szociológus megjegyezte, hogy ezek leggyakrabban nagyvárosi, elit iskolák formájában jelentkeznek.
Csata István bemutatta az általa megalkotott interaktív térképet, mely lehetővé teszi, hogy településenként felfedezzük, kik részesülnek a magyar állami támogatásokból.
Sipos Gábor újságíró a transzparencia hiányára hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy noha a támogatásokat odaítélő bizottsági döntések nyilvánosak, azok összesítése rendkívül bonyolult. Pozitív példaként említette a BGA Zrt.-t, amelynek weboldalán a döntések könnyedén visszakereshetők.
Kifejtette, hogy a nyílt pályázatok helyett sokszor egyedi döntések révén osztják el a támogatásokat. A pályázati dokumentumok gyakran felületesek és általánosak, ráadásul a döntések mögötti indoklás is rendszerint hiányzik. Emellett nem mindig világos, hogy ki hozza meg a végleges döntéseket. A szakmai szempontok érvényesülése pedig nem garantált - tette hozzá.
A támogatási rendszer által generált torzulásokkal kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy a jelenlegi támogatási struktúra egyik legjelentősebb következménye a belső eltérések fokozódása az erdélyi magyar közösségen belül. A rendelkezésre álló források túlnyomó többsége a városi, tőkeerős intézmények irányába áramlik, míg a vidéki iskolák, civil szervezetek és helyi szociális kezdeményezések alig kapnak észlelhető támogatást. A statisztikák is ezt a képet erősítik: Kolozsvár egyedül több mint 60%-át vonja magához a támogatásoknak, míg a falusi szervezetek csupán körülbelül 4%-ot élveznek.
Sipos Zoltán szerint a magyar állami támogatások mértéke túlértékelt, a román költségvetési források ugyanis jóval nagyobb támogatást jelentenek. Szintén negatívumként értékelte, hogy kevés a többség és a kisebbség közötti együttműködést elősegítő támogatás.
A rendezvényen a résztvevők fontos alapelveket fogalmaztak meg az Egyenlőbb Erdélyért Mozgalom keretein belül, amelyek alapján egy átláthatóbb és zökkenőmentesebb támogatási rendszert lehetne kialakítani. Azt hangsúlyozták, hogy a jelenlegi, klientelizmusra épülő rendszert fel kell váltani egy nyitott, elszámoltatható és versenyelvű pályázati rendszerrel. Továbbá, elengedhetetlen a világos közpolitikai célok megfogalmazása, és a középosztályok közötti verseny helyett egyenlőségelvű támogatáspolitikai megközelítést kellene előtérbe helyezni, amely a társadalmi egyenlőség előmozdítását célozza meg.
A kisebbségi intézmények demokratikus működésének előmozdításához elengedhetetlen, hogy olyan programokat alakítsunk ki, amelyek valódi támogatást nyújtanak. Emellett kiemelt fontosságú, hogy a kulturális szférát mentesítsük a politikai befolyástól, így biztosítva a szabad kifejezés jogát. Továbbá, elengedhetetlen, hogy a hátrányos helyzetű csoportok számára egyenlő részvételt garantáló támogatáspolitikát dolgozzunk ki és valósítsunk meg.
A kutatók megállapítása szerint a magyarországi támogatásoknak a helyi kis- és középvállalkozások esetében a tőkekihelyezés helyett inkább a valódi tudástranszferre és a hatékony képzési programokra kellene fókuszálnia.
