A Tér és forma témakörében a Váci Napló Online különleges nézőpontból közelíti meg a művészet és a térbeli megjelenés összefonódását. A cikkben felfedezhetjük, hogyan határozzák meg a formák a térélményünket, és miként formálják a környezetünket. A művész

Idestova húsz éve megszokhattuk már, hogy havonta új kiállítás nyílik a Lyra Könyvesház Torony Galériájában. Ezek önálló, vagy épp csoportos tárlatok, melyeknek köszönhetően igen változatos stílusú művek kerülnek a kiállítótérbe. Jelenleg egy csoportos kiállítás látható, mely a Tér és forma címet kapta, a műveket Barcsay Jenő emlékezete kötötte össze különböző módon. Hogy ki is volt Barcsay Jenő, ezt Kónya Enikő festőművész megnyitó beszédéből tudhattuk meg.

Barcsay Jenő, a festészet és grafika kiemelkedő alakja, a huszadik századi magyar művészet egyik legismertebb képviselője, aki számos generáció számára volt inspiráló mester. 125 évvel ezelőtt, Erdély szívében született, egy fejedelem családjának leszármazottjaként. Kezdetben zenészpályára készült, pedagógiai és kántori képesítéseket szerzett, emellett szenvedéllyel foglalkozott a rajzolással, akvarellek készítésével és gipszfigurák másolásával. Egy tehetős erdélyi támogatója vállalta a tanulmányai költségeit, amely lehetővé tette számára, hogy 1919-ben Magyarországra érkezzen és beiratkozzon a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol olyan neves mesterek irányítása alatt tanulhatott, mint Bottka Miklós, Vaszary János és Rudnay Gyula – meséli Kónya Enikő.

Részletesen kifejtette, hogy Barcsay Jenő festői szemléletének fontos része a látványban felfedezhető szerkezet, az egyedi jelenségben megjeleníthető általános. Ahogy elődei is felismerték ezt az igazságot. A főiskola elvégzése után 1926-ban állami ösztöndíjjal két évre Párizsba utazott, és egy rövid időt Olaszországban is töltött. Párizsban a kubista Braque mellett Matisse és az impresszionisták - Monet, Pissarro, Cézanne - gyakoroltak rá nagy hatást.

Felfedezhettük, hogy az intenzív művészeti élmények hatására Barcsay ebben az időszakban radikálisan elfordult a sötét, komor drámaiságot tükröző festői megközelítésétől. Az új, élénk színekben pompázó, finoman megkomponált festményein a közvetlen környezetét elemezve a látvány szerkezeti felépítése és erővonalai iránti érdeklődése dominált. Szó esett arról is, hogy párizsi és olaszországi élményei után Barcsay teljesen újraértelmezte a világot, és ennek következtében az expresszionizmus irányába indult el. 1929-től kezdve fokozatosan körvonalazódott az a sajátos stílus, amely egyedülálló volt, és más művészek alkotásaitól jól megkülönböztethetővé tette.

Ekkor már a nyarakat Szentendrén töltötte, és életének hátralévő részében felváltva élt itt és a fővárosban. Mivel a képei eladásából nem tudott megélni, 1931-től a Fővárosi Iparostanonc Iskolában vállalt tanári feladatokat, ahol könyvelést, matematikát, géptant és irodalmat oktatott. 1945-től pedig a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán az anatómia tanára lett. Kiemelkedő pedagógiai tevékenysége elismeréseként 1954-ben megkapta a Kossuth-díjat a Művészeti anatómia című könyvéért, amely 15 nyelvre lefordították, és a mai napig alapvető tankönyv a művészeti képzés terén.

"1949-ben egy innovatív mozaikterv bevezetésével új stílust honosított meg. Idős korára eljutott a konstruktivista szemléletmódhoz, amelynek keretében festményein a leegyszerűsített geometriai formák váltak a lényeg kifejezőeszközeivé, mintegy az élet esszenciáját megjelenítve. Kicsiny, ám monumentális hatású táblaképek és lenyűgöző mozaik faliképek készítésével gazdagította a művészeti világot. Munkásságát olyan neves intézmények is tükrözik, mint a pesti Magyar Színház, a Miskolci Egyetem vagy a Szentendrei Pest Megyei Könyvtár, amelyek díszítésében is szerepet játszott. Emellett jelentős grafikai tevékenysége is hozzájárult művészi örökségéhez. Legfőbb alkotásait Szentendrén, egy önálló gyűjtemény keretein belül őrzik, míg számos képe a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében is fellelhető. Szentendrén egy állandó kiállítás is látható, amely a festő életében 300 darabból álló anyagát mutatja be, s amelyet maga az alkotó ajánlott fel a városnak." - folytatta Kónya Enikő, majd hozzátette:

Hatása a kortársakra és a jövő generációira szinte felbecsülhetetlen. Művészi teljesítménye, amelyet számos szakmai elismerés fémjelez, 1954-ben és 1985-ben kétszer is Kossuth-díjjal jutalmazták.

Barcsay Jenő életét sosem a családalapítás, hanem a művészet iránti mély elkötelezettség határozta meg. 88 esztendeje alatt minden erejével és alázatával a kreatív kifejezésmódok felfedezésének szentelte magát. Halála előtt, a megnyitóbeszéd végén így fogalmazott: "A festő ne ismételje meg azt, amit már egyszer megoldott, ne merüljön el önmaga másolásában, hanem keresse az újat, a számára még ismeretlent."

A megnyitó eseményén Godó Ágnes varázslatos felolvasást tartott a „Tisztelet a Mesternek” című könyvből, amelyben neves írók és művészek inspiráló gondolatai csendültek fel. Az kiállított alkotások között egyaránt felfedezhetjük a szakma mestereit és a szó legpozitívabb értelemben vett amatőröket, akik lelkesedésükkel és kreativitásukkal gazdagítják a tárlatot.

A kiállított művek sokféle stílusban és technikával készültek, és a látogatók május 15-ig csodálhatják meg őket. ♦