Fedezd fel a Száraz-Magura lenyűgöző tájait, miközben túrabakancsaidat koptatod a természet ölelésében! A ma7.sk segítségével egy különleges kalandra indulhatsz, ahol a friss levegő és a gyönyörű panorámák garantáltan felejthetetlen élményekkel ajándékozn
Elérkezett az idő, hogy újra felfedezzük a hazai tájat, ezért ezt az írást is ennek szentelem. Felvidéki mikrovilágunk kimeríthetetlen kincsesládája vár ránk, és rajtunk áll, mennyit ismerünk meg belőle. Az utóbbi két év során számos írásban osztottam meg az általunk bejárt helyszíneket. Szerencsére van még olyan a listán, amit eddig nem láttunk, de az élmények tárháza továbbra is gazdag, s bőven akad mit megosztanunk a kedves olvasóval. Az alábbi sorokban ismét felfedezések várnak ránk!
Amikor az alistáli túratársam, Lőrincz Roland, üzen nekem, már sejtetem, hogy egy újabb izzasztó, túrabakancsos kaland vár ránk. Ilyenkor elkerülhetetlen a hajnali kelés és a fárasztó, de annál élvezetesebb lábtangó. Roland precíz szervezésének köszönhetően izgalommal vágtam neki az útnak, főleg mert tudtam, hogy olyan vidéken fogunk barangolni, ahol a tömegturizmus még nem hagyta ott a lábnyomát. A Száraz-Magura csodálatos tájai szinte rejtve maradnak a természetjárók elől. Sokkal valószínűbb, hogy medvével fogunk összefutni, mint hogy közeli családi piknikbe botlanánk.
Reggel nyolc után a tót atyafiak vidám zaja töltötte meg Zayváralját (Uhrovské Podhradie), ahol éppen a startot készítettük elő. Kicsivel több mint harminc perces gyaloglás után elértük a Sztrázsó-hegység déli lejtőin megbúvó Zayugróc várának romjait, ahol egy kis pihenőt tartottunk. Ez a vár, ahogy sok más felvidéki várrom, mesélne, ha tudna. Formája egyedi és vonzó, remek képek készülnek történelmi környezetében. Az állagmegőrzés láthatóan folyamatos, és igyekeznek karbantartani, toldozni-foltozni a falait. A kora tavaszi reggel hűvös volt, és néha az esőcseppek is ránk köszöntöttek. Úgy döntöttünk, hogy inkább tovább haladunk az ösvényen, hiszen még hosszú út állt előttünk.
A nap során a test izzadságtól csillogott, a vádli és a fenék feszültsége érezhető volt. Szerencsére a hely szelleme lenyűgöző környezete kárpótolt minket. Olyan híreket hallottunk, hogy itt még a madarak is ritkán járnak, és valóban, azon a szombati napon csupán két vadőr figurájába botlottunk. Pedig a táj olyan impozáns csúcsokat rejt, mint a Kossuth-szikla vagy a Rokos. A Felvidék egyik olyan különleges helye ez, ahol igazán eggyé válhatsz a természettel. Persze, érdemes csapatban felfedezni ezt a vidéket, mert könnyen előfordulhat, hogy egy barna, nagytestű Balu kapitány köszön rád az ösvény másik végén.
Túránk legkiemelkedőbb helyszínére, a Rokos csúcsára gyalogoltunk fel, ahol a Száraz-Magura vadregényes tája eddig teljesen ismeretlen volt számunkra. Be kell vallanom, hogy ezek az elrejtett zugok valóban megmutatják Felvidék sokrétű szépségét. Késő délutánra már a zayváraljai nyugodt idillben pihentük ki fáradalmainkat, majd innen folytattuk kalandunkat.
Hazáig még nem volt sietős. Útbaesett Zayugróc (Uhrovec), ahol amolyan regenerációs sétát nyomtunk le. A Báni járásban található település két - a szlovákok számára - nagyformátumú személy szülőhelye, akik ráadásul ugyanabban a házban születtek. Időrendi sorrendben Ľudovít Štúr sírt fel először, aki a szlovákok nemzeti ébredésében játszott megkerülhetetlen szerepet, míg Alexander Dubček a második világégés után az újra alakult Csehszlovákia politikai életében jeleskedett, azon belül a híres prágai tavasz időszakában tette le névjegyét.
Célunk, hogy névjegyünket a természetjárás színterén hagyjuk nyomot, ahol a természet szépségeit felfedezhetjük. E jövőbeni utunk során hűségesek maradunk ígéreteinkhez, és olvasóink is számíthatnak ránk, amikor hasonló írásokkal jelentkezünk. Addig is bátorítunk mindenkit, hogy fedezze fel a saját honismereti ösvényeit. Ki tudja, talán egy szép napon még össze is futunk valahol a természet lágy ölén!
