Ukrajna: A béke hajnala előtt álló utolsó összecsapás?
Miközben Ukrajna a negyedik évébe lép az orosz invázió kezdete óta, az ország keleti frontján szokatlanul intenzív összecsapások zajlanak.
Amíg a katonák utolsó lehelettel harcolnak a csatatéren, a kimerült civilek fáradhatatlanul próbálnak alkalmazkodni a folyamatosan romló életkörülményekhez.
Az Euronews nemzetközi tudósítója, Valerie Gauriat, a kelet-ukrajnai Donyecki régióba látogatott, hogy részletesen feltérképezze a Pokrovszk városának környékén kialakult helyzetet. Ez a terület a háború egyik leghevesebb és legfontosabb ütközetének epicentrumában helyezkedik el, így a tudósító célja, hogy a valóságot és a helyi emberek történeteit hitelesen bemutassa.
Ez a riport a pokrovszki front izgalmas eseményei közé vezet, ahol egy tüzérségi egység mindennapjaiba és az ukrán hadsereg egyik műveleti parancsnokságának működésébe nyerhetünk bepillantást.
A hadsereg egyik stabilizációs pontján, egy sebesült katonák ellátására szolgáló sürgősségi központban ismerhetjük meg Szasa, a 22 éves fiatalember történetét. Szasa, aki a mindennapi borzalmak közepette is megőrzi elszántságát és bátorságát, inspiráló példája az emberi kitartásnak.
Nem messze tőlünk, Pokrovszk városában, ahol az orosz bombázások szüntelenül pusztítanak, a megmaradt néhány lakos makacsul ragaszkodik otthonaikhoz, még a magas civil áldozatok ellenére is.
Makszim, az ukrán hadsereg civil-katonai együttműködésének tisztje, mélabús sóhajjal fordul hozzánk, miközben a romos utcákon vezet minket. "Sajnos a nyugdíjasok nem hajlandók elhagyni ezt a helyet, ahogyan azok sem, akik az 'orosz békére' várnak" - mondja. "Bíznak abban, hogy a mai Oroszország, amely az egykori Szovjetunió örökségére épít, majd megérkezik, és mindent helyrehoz. De a valóság az, hogy semmit sem építenek újjá. A romok között csak a pusztulás marad."
Riporterünk ezután nyugatabbra utazott, a nyugat-donbászi ipari régióba, amely az orosz erők potenciális célpontja. Itt található Ukrajna legtöbb szénbányája, amelyek az ország energiahálózatának létfontosságú erőforrásai.
A régió legrégebbi szénbányájában beszélgetünk az ukrán energiafronton harcoló föld alatti katonákkal.
A női munkavállalók száma folyamatosan növekszik, hiszen egyre több férfi kap behívót, ráadásul sokan a harctéren veszítették életüket. A háború előtti időszakban, a szovjet időkre visszatekintve, a nők számára tilos volt a bányákban való munkavégzés. Mostanra azonban a bányák föld alatti dolgozóinak 5%-át már ők alkotják.
Sokan közülük, köztük Okszana is, a háború kényszerítő ereje miatt hagyták el otthonaikat. Élete gyökeresen megváltozott, amikor szülővárosát, Bahmutot, bombatámadások sújtották. A tragédia különösen súlyosan érintette, hiszen itt vesztette el édesapját és legidősebb fiát.
A megélhetését garantáló bányában Okszana vigaszt lelt, és úgy érzi, hogy munkájával hozzájárul a háborús erőfeszítésekhez. A háború előtti időszakban koreográfusként tevékenykedett, most pedig a bányában eltöltött napjai után tinédzsereknek tart táncórákat, így próbálja megőrizni a művészet varázsát a nehéz időkben.
"A művészet és a gyerekek iránti szenvedélyem - hiszen ők képviselik jövőnket - hajt előre. Emellett a győzelmünkbe vetett hitem is erőt ad." - osztja meg gondolatait. "Bízom benne, hogy elegendő erőm lesz ahhoz, hogy tanúja lehessek a békének."
