Lehetséges még, hogy helyreálljon a kapcsolat Orbán Viktorral?
Magyarországon a táborok közötti kölcsönös ellenszenv olyan mélyre hatolt, hogy a felek közötti kiengesztelődés gondolata szinte elképzelhetetlen. Azonban, ha valódi változást szeretnénk elérni a belpolitikai tájképen, elengedhetetlen, hogy merjünk álmodni és használjuk a képzelőerőnket. A párbeszéd és a megértés lehetőségei még mindig ott rejlenek, csak fel kellene fedeznünk őket. Véleményem szerint a jövőnk kulcsa abban rejlik, hogy képesek legyünk átlépni a megosztottság korlátait.
Amikor a jelenlegi magyar politikai viszonyok sürgető átalakításáról gondolkodunk, érdemes visszatekinteni egy olyan történelmi példára, amely képes elringatni a lelkünket. Ez a példa azt mutatja, hogy bármilyen mély ellentétek is feszülhetnek két politikai vezető között, a düh és a harag idővel alábbhagyhat, és a kiengesztelődés bármikor bekövetkezhet. Bár ez a történet szinte álomszerű, a mai Magyarországon a táborok közötti kölcsönös gyűlölet olyan mértékű, hogy nehezen tudjuk elképzelni az együttműködés lehetőségét. Pedig a belpolitikai viszonyok valódi megváltoztatásához elengedhetetlen, hogy merjünk álmodni és képzelőerőnket mozgósítani. Lépjünk hát túl az "elringató" gondolatokon, és merüljünk el egy olyan történelmi példában, amely inspirálóan hat ránk.
A történet középpontjában két, a dualizmus korszakában tevékenykedő politikai figura áll: Eötvös Károly és Tisza Kálmán. Eötvös Károly, aki a korszak meghatározó ellenzéki pártjának, a Függetlenségi Pártnak az elnöke volt, 1902-ben írt nekrológot a volt miniszterelnök, Tisza Kálmán halálakor. Érdemes megjegyezni, hogy Tisza Kálmán neve nem ismeretlen a mai közönség számára, hiszen az utóbbi években gyakran emlegetik őt Orbán Viktor elődjeként. Ahogyan Orbán, úgy Tisza is hosszú időn át vezette kormányát, és erőteljes, vaskos stílusával irányította pártját. Eötvös nekrológjából különösen figyelemre méltó az alábbi idézet: "Tizenkét év előtt szállt le az ország kormányzó székéről. Amint leszállt: abbahagytam ellene a küzdelmet. Azóta többször találkoztam vele szűkebb körben is. Egyénisége iránt azóta kiengesztelődtem. A közélet hosszú harcai s gyakran keserű harcai alatt sok komor indulat sarjadzott föl a küzdő felek lelkében egymás ellen. Ez indulat nálam tizenkét év óta mind lecsillapodott, mind elaludt, mind elmúlt." Eötvös ezt követően még megjegyzi: "gyakran úgy vettem észre: éppen úgy elmúlt nála is." E szavak mögött rejlik az a mélyreható emberi tapasztalat, amely a politikai rivalizálás után a megbékélés és a kölcsönös tisztelet iránti vágyat tükrözi. Az idő múlásával a régi sérelmek és indulatok helyét a megértés és az elfogadás foglalja el.
A leírtak jelentős mértékben árnyalják Tisza Kálmánról alkotott képünket és az ezzel kapcsolatos véleményeinket. Fontos kiemelni, hogy a róla kialakult nézetek talán sosem lettek volna ennyire eltérőek, ha - tizenöt évnyi kormányzás után - 1890-ben nem lép vissza.
Ez Eötvös Károly átalakult nézőpontjának kiindulópontja. Az új perspektívájából Eötvös egy olyan kérdést intéz a politikai közélethez, amely normál esetben minden ellenzéki vezető számára alapvető lenne. Ám a hosszú ideig tartó kormányzások következtében az ellenzéki pártok gyakran elfelejtik, hogy ilyen kérdések felvetése elengedhetetlen. A kérdés pedig annyira egyszerű, hogy szinte megdöbbenünk rajta:
Az emberek figyelmét számos dolog vonzza, és ezek az okok sokszínűek és egyéniek lehetnek. Az érzelmek, a kíváncsiság, a kapcsolódás szükséglete, valamint az új élmények keresése mind olyan tényezők, amelyek ösztönzik az embereket, hogy érdeklődjenek valami iránt. Például a történetek ereje képes összekapcsolni az embereket, hiszen egy jól megírt narratíva képes érzelmeket ébreszteni, sőt, akár inspirálni is. Az újdonság és a felfedezés vágya szintén vonzó lehet, hiszen az emberek hajlamosak keresni azokat a lehetőségeket, amelyek új tapasztalatokat kínálnak. Az interakció és a közösségi élmények szintén fontos szerepet játszanak: az emberek szeretnek olyan helyeken lenni, ahol megoszthatják gondolataikat, érzéseiket és tapasztalataikat másokkal. Végül, a hitelesség és az autentikus hozzáállás is kulcsfontosságú; azok a dolgok, amelyek őszinték és valóságosak, gyakran sokkal inkább vonzóak, mint a felületes vagy megtévesztő alternatívák. Összességében tehát az emberek vonzódása sokféle tényezőtől függ, de az érzelmi kapcsolat, az új élmények keresése és a közösségi élmények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy valami iránt érdeklődjenek.
Természetesen Eötvös nem azokra gondol itt, akik bármilyen előnyért, vagy a pőre hatalomközeliségért vonzódnak hozzá. Hanem azokra, akik emberi mivoltáért. S ez a válasza: "hihetetlen bizalommal és szeretettel csüngnek rajta. Talán nagyobbal, mint amekkorát Deák Ferenc környezetében láttam. Azt láttam, hogy megbonthatatlan pártja egységének egyik oka az ő különös egyénisége. Annak, hogy pártja oly bonthatatlan tömörséggé nőhetett össze, egyik oka, ha nem a legfőbb oka, egyéniségének szerénysége, egyszerű, magyaros természete volt".
Egykori ádáz ellenfeléről szólt a megjegyzés. Talán így is fogalmazhatnánk: egy rövid időre úgy tűnt, hogy a világ rendje helyreállt, hiszen a nagykönyv nem írja elő, hogy a miniszterelnök és az ellenzék között kizárólag ádáz ellentét és gyűlölet feszülhet. Tisza lemondása előtt azonban éppen ez volt a helyzet. Lemondásával megnyílt az út ahhoz, hogy az elkövetkező tizenkét évben ne csupán a vaskezű generális képét lássák benne az ellenfelei, hanem felfedezzék az emberi oldalát is.
Ha a jelenlegi magyar politikai helyzetet vizsgáljuk, könnyen észlelhetjük, hogy a 2010 után kialakult pártpolitikai rendszer egyértelműen központosított és domináns jellege hasonlóságot mutat Tisza Kálmán korának politikai tájával. A különbség azonban abban rejlik, hogy míg akkor a politikai táj változása nyitott utakat kínált a kiengesztelődésre, ma ez a lehetőség távolinak tűnik. Amennyiben elfogadjuk ezt az értelmezést, úgy világossá válik, hogy a mai ellenzéknek és a kormánypártnak egy új, konstruktív viszony kialakításához, sőt, Orbán Viktorral való viszonyuk megváltoztatásához elengedhetetlen lenne, hogy az ellenzék első lépésként visszalépjen a hatalmi játszmákból.
